Pozitív gondolkodás erősítése.

Az optimizmus gyakorlása

A hónap témáját mesefeldolgozással vezettem be. A szomorú királykisasszony című mese jól illeszkedett a magyar irodalom tananyagához. Ez azért is fontos számomra, mert nincs órarendi lehetőségem a boldogságórák tartására, mindig más tanóra terhére tartom ezeket a foglalkozásokat. Így aztán a mese kapcsán beszélgettünk a szomorúságról, vigasztalásról és páros munkában nagyszerű és igen elgondolkodtató ötleteik támadtak a gyerekeknek arról, hogy miért is szomorú a királykisasszony, s hogy tudnák megvigasztalni. A közös megbeszélés során azt a következtetést vontuk le, hogy maga a tény, hogy valaki meghallgat, és törődik velünk, már vigaszt nyújthat. Azt is megfigyeltük, hogy aki segíteni próbált a szomorúságon, mindig valamilyen pozitív gondolattal tette ezt meg.
Ekkor próbáltuk ki a Pozitivity társasjáték „Csak pozitívan!” kártyáit, melyek segítségével gyakoroltuk a negatív gondolatok átformálását.
A negatív gondolatok átalakításához mindenki kapott egy szilikon karkötőt, amelyet a rossz érzést keltő gondolataink megjelenésekor átrakunk a másik csuklónkra, és közben megpróbáljuk a gondolatunkat is jó irányba terelni, pozitívvá formálni.
Hasonló céllal készítettünk a hónap folyamán vicces „pozitív szemüveget”, mellyel a jó gondolatokat varázsolhatjuk magunk elé.
Kaptak laminált kártyákon, pozitív megerősítő gondolatokat is. Ezeket ki a tolltartójában hordozza, ki pedig könyvjelzőnek használja.
Telitalálat volt a hónap dala. Óriási sikere volt az osztályban, nagyon szívesen éneklik együtt, hogy: Pozitív gyerek vagyok, gyakran leckeírás, vagy más tevékenység közben is. Valaki elkezdi, aztán együtt skandálják. Nagyon jó ezt látni és hallani.
Egy kisfiú azonban tudatosan mindig elferdítette a szöveget, de nem avatkoztam közbe, kíváncsi voltam, hogy mit ér el a viselkedésével. Az osztály többi tagját annyira magával ragadta a zene lendülete, hogy nem törődtek vele, majd olyan egyöntetűen fejezték ki, hogy nem tetszik nekik ez a „vicceskedés”, hogy meglepődött az osztály „bohóca” és nem próbálkozott többet, majd nagy lelkesedéssel gyártotta az optimista szemüveget, pedig a barkácsolás nem az erőssége.
Optimistán várjuk a novembert és az új témát!

Az optimizmus hónapjában sokat beszélgettünk arról a gyermekekkel, hogy milyen is lehet egy optimista ember. Megkérdeztem őket, hogy ha bejönne hozzánk két azonos korú ember, de az egyik optimista, a másik pesszimista lenne, vajon felismernék-e csak ránézés alapján, hogy ki melyik csoportba sorolható? Véleményük szerint könnyű felismerni és beazonosítani őket, mert a pesszimista biztosan nem mosolyogna, nem lenne érdeklődő és kedves, ellentétben a másikkal, aki bájosan beszélgetne és derűs hangulatot teremtene maga körül.
Két csoportra osztottam a foglakozáson az osztályt és arra kértem, hogy próbálják megnevettetni a másik csoport tagjait.
Nem is ment olyan könnyen ez a feladat. Leginkább olyan jeleneteket mutattak be a gyerekek, ahol valaki megbotlik, elesik, nekiesik valaminek. Volt olyan gyerek, aki tánccal próbálta megnevettetni társait. Ezután arra kértem, hogy egyikőjük kezdjen el nevetni, s figyeljük meg mi történik. Mint tudjuk, a jókedv ragadós, másokra is hatással van, kedves, jóízű nevetések, hahotázások csendültek fel termünk falai között. Az órán a csoportos feladatok után, egy kis egyéni munka következett, ahol mindenki elképzelhette, és lerajzolhatta, hogy hogyan képzeli el optimális esetben a jövőjét, mit szeretne elérni, megvalósítani 10-20 év múlva. Sok gyerek a vágyott foglalkozást jelenítette meg, míg mások jövőbeli szeretett családjuk körében képzelték el saját magukat. A munka közben és után többször meghallgattuk a hónap dalát. Már többen voltak, akik kívülről énekelték, ezt a kedves, fülbemászó vagány dallamot. Nagyon jól érezték magukat, örültek a lehetőségnek…:)