Kezdődött az október, és indult az optimizmus hónapja!
Már a hónap elején megtanultuk a hónap dalát, s elhatároztuk, hogy minden nap egy “Optimista történetet” mesélünk/olvasunk fel egymásnak. Ezek a felolvasott történetek:
Az optimizmus gyakorlása
Örömmel és lelkesedéssel ötleteltek szeretetpalántáim, aztán hozzákezdtünk a tervek rajzos megörökítésébe. Sok szép pillanat részesei lehettünk tevékenykedés közben. Hálásak vagyunk ezért!
Az elsősök nem ismerték az optimista-pesszimista kifejezéseket, ezért életkoruknak megfelelően elmagyaráztam nekik, mi a különbség a két személyiségjegy között. Utána nagyon okosan a saját életükből hoztak fel példákat arra, hogy mikor, hol találkoztak egyik, másik viselkedéssel. Egyértelműen arra szavaztak, hogy optimistának lenni jobb, ezt indokolni is tudták. Ezután grimasztükörrel bemutatták a kettő közötti különbséget. A derű, a nevetés, mint az optimizmus egyik legfontosabb eleme, a Nevettetős-játékkal lett megerősítve. Ezekről képet is töltöttem fel.
Csongrádi Batsányi János Gimnázium és Kollégium
„MINDENKI DÖNTHET ÚGY, HOGY KEDVEZŐBB SZÍNBEN LÁTJA A SORSÁT. CSAK AKARNIA KELL, HOGY MEGPRÓBÁLKOZZÉK VELE.” (Louis Zamperini) – Az optimizmus hónapja a Batsányiban
Az optimista látásmód nagyon fontos a hétköznapjainkban, hiszen ez a fajta hit az, ami átsegít bennünket a nehéz helyzeteken, segít a mindennapi problémáink megoldásában is. Ez a gondolat, az, amiről – többek között – beszélgettünk is a 6.F osztállyal már az első héten, és az egész hónapos tevékenységünket, gondolatainkat az optimizmus, tudatosítására, gyakorlására szántuk.
Első lépésként, az egyik októberi osztályfőnöki órán tisztáztuk az optimizmus és pesszimizmus fogalmát, majd kis kártyákon lévő gondolatok segítségével párban kellett megvitatnia az osztálynak azokat a gondolatokat, amelyek az optimizmushoz kapcsolódtak. Ezután 1-1 fő az osztály előtt is kifejtette a párban megbeszélt gondolatokat, és azt, hogy hogyan tudjuk a felvetett ötleteket a gyakorlatban is megvalósítani. (Ilyen gondolatok voltak például:
„A felhő mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét.” /Victor Hugo/ „Pozitívnak lenni nem azt jelenti, hogy mindenbe belenyugszunk. Sokkal inkább, hogy a jó megoldás reményében felkutatjuk az erőforrásainkat, és azt tesszük, ami helyes és megfelelő.” /Kurt Tepperwein/
„A pozitív gondolkodók azt képzelik el, amit el akarnak érni, nem pedig azt, amitől rettegnek. Azt kapod, amire gondolsz.” /Andrew Matthews/
A következő lépésként egy rejtvényt kellett megfejtenie az osztálynak, ez úttal is párokba rendeződve. A megfejtés, természetesen, 5 pozitív állítást rejtett, amelyet sikeresen megtalált mindenki az osztályban. A bevezető, alapozó óra után a következő alkalommal kezdetét vette a közös, pozitív élmények átélése a már korábban megrendelt (és a Hódmezővásárhelyi Tankerületi Központ által megvásárolt) POZITIVITY társasjátékok kipróbálásával. Ezt a társasjátékot kifejezetten úgy találták ki, hogy erősítse a társas, szociális készségeket, segítse a negatív érzések feloldását, és egyúttal örömteli pillanatokat is szerezzen a résztvevőknek. Több csoportra osztottuk magunkat és egész órán játszottunk a társasjátékkal. Az idő ez úttal kevésnek bizonyult arra, hogy végére is érjünk a játéknak, de arra elég volt, hogy egy kis ízelítőt kapjunk a kellemes, vicces és néha megható, kedves percekből.
A szülőket is sikerült bevonni a közös „munkába”, hiszen a felhívásomra jó néhányan bekapcsolódtak a programba, úgy, hogy pozitív, megerősítő gondolatokat rejtettek el a gyerekek tolltartójába, így ezek a kedves szavak minden nap kellemes perceket szereztek a diákoknak, így erősítve az önbizalmukat, optimista hozzáállásukat a mindennapjainkhoz.
Két rövid videó filmet is készítettünk a témához kapcsolódóan.
A pesszimista gondolkodásról: https://youtu.be/4wA8WwMTOtI
És az optimista gondolkodásról: https://youtu.be/saY11akDA_g
A hónap utolsó hetében eldöntöttük, hogy elkészítjük a „Jó tulajdonságok fáját” is, amire olyan pozitív tulajdonságok kerültek fel, amelyeket az osztály tagjai gyűjtöttek egymásról. A színes faleveleket ráragasztottuk egy megrajzolt fa törzsére, amelyet kiraktunk az osztálytermünkbe, így minden nap olvashatjuk és tudatosíthatjuk magunkban, hogy mennyi, sok jó tulajdonságunk van, és mennyire értékes diákok vagyunk. Ezek a pozitív gondolatok biztosan segíthetnek nekünk azokban a nehéz helyzetekben, amikor esetlegesen csökken az önbizalmunk és kevésbé vagyunk optimisták.
Meglepetésképpen, osztályfőnökként készítettem egy kis „ötletcsomagot” az osztályomnak a szünetre, amely gondolatokat, a hála és optimizmus jegyében otthon is gyakorolhatnak a családban. Mivel igazán lelkesek és kreatívak voltak az osztályom diákjai, ezért dicséretképpen készítettem számukra egy-egy emléklapot az első két hónapban végzett lelkes részvételük elismeréseképpen.
Az október hónap is gyorsan eltelt és már készülünk a novemberre, amikor is a társas kapcsolatok kerülnek majd előtérbe a pályázathoz kapcsolódóan.
Írta: Rideg-Fekete Márta
angol – ének-zene szaktanár, osztályfőnök
DERECSKEI BOCSKAI ISTVÁN ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS AMI
Október havi Boldogságóránkon megkerestük Boldogság várának második szobájának kulcsát. A foglalkozást a Pozitív mondóka közös éneklésével kezdtük, majd feltettük a tavaly készített szebben látó szemüvegeinket a mondóka kíséretében. Mindenki elmondta, mit lát a szemüvegén keresztül. Eljöttek hozzánk ismét a tündérek is, és egy új mesével örvendeztettek meg minket. A mese címe: Bánatkából Mosolyka (Szerzője én vagyok Dombi Imréné) Meséjük két manógyerekről szólt, akik külsőre teljesen egyformák voltak, de mégis nagyon különböztek egymástól. Örömke arcán mindig mosoly volt, derűsen nézett mindenkire, szívesen játszottak vele Kerekerdő lakói. Bánatka mindig szomorúan nézett nagy kék szemeivel, mindig lefele görbült a szája, mindig aggódott, panaszkodott, azt gondolta ő nem ért semmihez, őt senki sem szereti. A gyerekek beszélgettek Bánatkával, tanácsokat adtak neki hogyan érezhetné jobban magát. Az óra végére Bánatkát átkereszteltük Mosolykává, hiszen már tudott mosolyogni, úgy érezte szép a világ és rengeteg lehetőséget rejt számára. Megbeszéltük, hogy nem lehet mindenki mindenben a legjobb, de mindenki találhat olyan tevékenységet, ami neki nagy örömöt okoz, és bárki lehet a „legkedvesebb”, „legmosolygósabb”, „legtürelmesebb”, „legsegítőkészebb”, „leghálásabb” stb, mert ez csak rajtunk múlik.
Értelmeztük az idézetet, amit a Tablónkra írtunk:
„Célozd meg a Holdat! Még ha elhibázod is a csillagok közt landolsz.” (Les Brown)
Ha hiszünk magunkban, kitartással, társak segítségével minden célt elérhetünk.
Miután kinyitottuk a második ajtót, az órát Oláh Gergő Mosoly című dalával zártuk, amit mindig szívesen éneklünk együtt.
A boldogságóránkat „napimádó” relaxációval kezdtük, majd megölelgettük Boldogságminyonunkat ma is! Meghallgattuk és vidáman táncoltunk ,és váltunk pozitív gyerekké a hónap dalára! A hónap meséjét nagy- nagy figyelemmel hallgatták óvodánk legkisebbjei, majd a varázsszemüveg játékban fel is próbáltuk ezt az igazi varázslatos szemüveget. Nyomban mindenkinek jó kedve lett! Megtanultuk, együtt mondogattuk Tódi törpe szebben látó mondókáját is. Eljött hozzánk és játszott velünk Szomorú Szilárd és Boldog Blanka, segítettek érzelmeink kifejezésében.
Zárókör szeretetölelésünk ma sem maradhatott el. Ma is boldogok voltunk újra!!!!
Szituációs játékok segítségével megjelenítettük, hogy ugyanazt az élethelyzetet megélhetjük fölénk tornyosuló akadályként is , de akár rózsaszín szemüvegen át is nézhetjük a negézségeket. Észrevettük, hogy pozitív állításokkal, optimista szemlélettel derűsebbé tehetjük az életünket.
“Az érem két oldala” játék keretében olyan kétoldalú arcokat készítettek a gyerekek, amelyek egy adott helyzetre kétféleképpen reagálnak: egy pesszimista és egy optimista gondolattal. Pl. Jaj, már megint zuhog az eső, nem tudok kimenni a kertbe játszani! – Hurrá, egész délután a pocsolyákban fogok ugrándozni, végre kipróbálhatom az új gumicsizmám!
Herman Ottó Tudásközpont Általános Iskola
A gyerekek csoportokban összegyűjtötték, milyen világban szeretnének élni 20-30 év múlva, lerajzolták, majd közösen összeállítottuk a tablót. Összegyűjtöttük, hogy mit tehetünk azért, hogy ez megvalósuljon.
Szituációs játékok segítségével megjelenítettük, hogy ugyanazt az élethelyzetet megélhetjük fölénk tornyosuló akadályként is , de akár rózsaszín szemüvegen át is nézhetjük a negézségeket. Észrevettük, hogy pozitív állításokkal, optimista szemlélettel derűsebbé tehetjük az életünket.
„Az érem két oldala” játék keretében olyan kétoldalú arcokat készítettek a gyerekek, amelyek egy adott helyzetre kétféleképpen reagálnak: egy pesszimista és egy optimista gondolattal. Pl. Jaj, már megint zuhog az eső, nem tudok kimenni a kertbe játszani! – Hurrá, egész délután a pocsolyákban fogok ugrándozni, végre kipróbálhatom az új gumicsizmám!
A Boldogságóra aktuális témája az optimizmus, melyet a gyerekek életkorának és értelmi képességeinek megfelelően dolgoztunk fel. A tevékenységet mindennapos mozgással kezdtük a Pozitív gyerek vagyok c dalra. A relaxációs gyakorlatokkal vegyített mozgás most is meghozta a közös jókedvet és megteremtette a foglalkozáshoz szükséges alap hangulatot:) Ezután eljátszottuk a Boldog Blanka és Szomorú Szilárd játékot, melyben megmutatkozott a gyerekek szociális érzékenysége. A felvidításról először a vigasztalás és megölelés jutott az eszükbe. Majd motivációként ismét eljött hozzánk Boldog Dóra a csoportba. A gyerekek emlékeztek a babára és kíváncsian várták mit hozott ma nekik Dóra. (szemüveg) Elbáboztam Tódi törpe varázs szemüvege c. mesét, ami lekötötte a figyelmüket. Megtanultuk a rövid mondókát ,amit a gyerekek kérésére többször is eljátszottunk. Ezután az aktivizálás és a tükrös feladat előkészítése céljából mozgásos feladatot építettem be. Jó és rossz tulajdonságok mellé meghatározott mozdulatokat párosítottunk. Én mondtam a tulajdonságokat a gyerekek pedig megítélhették, hogy szerintük az jó vagy nem jó tulajdonság és ennek megfelelő mozgást végeztek. Ezután előkerült a varázstükör, ami megmutatja jó tulajdonságainkat, hogy ki miben ügyes. A feladat nagyon jól visszatükrözte, hogy mely gyerekeknek van kevesebb önbizalma, esetleg bátortalanabbak,mert ők nehezebben nyilvánultak meg. Nekik segítettünk és közösen összegyűjtöttük jó tulajdonságaikat. Mindenki türelmesen végighallgatta egymást és voltak akik újabb ötletekkel erősítették társaik pozitív önértékelését, önbecsülését. A tevékenység lezárásaként mindenki elkészíthette a saját optimista szemüvegét, miközben a Boldog vagyok c dalt hallgattuk. Délután többen a szemüvegükben mentek haza szüleikkel, és elmesélték nekik, hogy „csupa színes benne a világ” 🙂