Ebben a hónapban az optimizmus témájával foglalkoztunk. Célunk volt, hogy mindig pozitívan gondolkodók legyünk. Tisztáztuk a pesszimizmus és az optimizmus fogalmát. Többször beszélgettünk arról, hogy mennyivel jobb a pozitív hozzáállás az életben, mint a pesszimista látásmód. Tudatosítottuk, hogy próbáljuk meg mindenben a jót, a pozitívumot keresni. Az Állatok világnapja alkalmából izgalmas előadáson vettünk részt a pécsi állatkertben, majd lehetőségünk volt sétálni, nézelődni az állatok között. Az ölelés világnapja alkalmából pedig alaposan megölelgettük egymást. A program által ajánlott nevezetes napok közül „A fehér bot napjával” foglalkoztunk részletesebben. Ezen a napon a vakok és gyengénlátók sajátos helyzetére hívják fel a figyelmet. A gyerekek bekötött szemmel különböző feladatokat, akadályokat teljesítettek, közben megtapasztalhatták, milyen nehézségekkel kell szembe nézni látássérültként. A program célja a szemléletformálás és érzékenyítés volt.
Az optimizmus gyakorlása
Faddi Gárdonyi Gézs Általános Iskola
7130, Fadd, Váci Mihály u.1
Tanító: Szépvölgyiné Szűcs Krisztina
Osztály:4.osztály
Téma: Optimizmus gyakorlása
A gyermekek már nagyon izgatottan várták a következő boldogságóra foglalkozást. Az optimizmus témát úgy dolgoztam fel, hogy az minden tanuló számára érthetővé váljon.
Ehhez a legjobb módszer, ha játékos feladatokat alkalmazok az órán.
A foglalkozást mozgásalapú relaxációs gyakorlattal kezdtük meg:
,,Domborítok, mint a cica, házba bújok, min a csiga”.
Majd a testi és lelki ráhangolódás érdekében meghallgattuk a Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát.
Ezután felolvastam nekik egy versikét az optimista békáról, hogy még inkább megértsék ennek a fogalomnak a jelentését :Aranyosi Ervin: Életre szóló tanmese.
Megbeszéltük a vers tanulságát és illusztrációt is készítettek hozzá a gyerekek.
Ezt követően az osztály gyűjtő munkára indult. A legszebb faleveleket gyűjtötték össze az iskola udvaráról. Ezekből a levelekből készítettük el a ,,Nevető levelek” című játékot, amelynek az volt a célja, hogy mindenki adott egy falevelet a társának. A gyerekek a levelek átadásakor elmondták, hogy mi volt az a dolog, amivel mosolyt csalt a társa az arcára. Felvidították, mosolyt csaltak társuk arcára. Öröm volt látni, hogy a gyerekek milyen lelkesek és mennyi apró pillantásra, gesztusra, mozdulatra is figyelnek. Az osztályban minden gyermeknek mosoly ült az arcán a játék során. Kérték, hogy a jövőben többször is játsszuk ezt a játékot. társának, aki valamivel felvidított, megmosolyogtatott, megnevetetett. A gyerekek a levelek átadásakor elmondták, hogy mi volt az a dolog, amivel mosolyt csaltak az arcára. Öröm volt látni, hogy a gyerekek milyen lelkesek és mennyi apró pillantásra, gesztusra, mozdulatra is figyelnek.
Az óra végén volt még annyi idő, hogy beszélgethessünk a kitartásról, mikor könnyebb és mikor nehezebb kitartónak lenni. Hogyan segíthettünk magunknak, egymásnak, ha szükség van rá.
Optimizmus gyakorlása
Az integrált program ajánlott feladatai közül többet is elvégeztünk, elkészítettünk. A „Hiba az élet része…” idézetet kiemeltem, mivel több tanulónál is észrevettem, hogy ha véletlenül hibázik, nagyon lelombozódik. Ez az idézet segítséget jelentett a probléma kezelésében. Több önismereti játékot is végijátszottunk.
A hónap kiemelt tevékenysége a „világ gyalogló hónap”- ban való részvétel. Tömbösítettük óráinkat és egy kicsit borongós napon útra keltünk. Tettük úgy, hogy a mozgássérült tanítványom bevállalta, hogy kerekes szék nélkül, segítséggel végigsétálja a távot. Elhivatottsága, lelkesedése, kitartása mindannyiunkat doppingolt. A természetben való séta lehetőséget adott a pillanat megélésének- szagoltunk, tapogattunk, hallgattunk- a mindfulness gyakorlására. Visszaérve megnéztem a telefon km-számlálóját, 6 km-t tettünk meg. Csodálatra méltó mozgássérült tanítványom akaratereje, hite magában. Ő egy igazi optimista.
A gyerekek utánozással tanulnak.
Gyakran mondjuk például:
1. Ez most nehéz, de biztosan találunk megoldást.
2. Nem baj, hogy nem sikerült, legalább kipróbáltuk.
Így ők is megtanulják, hogy a kudarc nem vég, hanem tanulási lehetőség.
A gyerekek érdekes és kihívást jelentő feladatokat oldottak meg a pályaorientációs napon. Ezekkel a tevékenységekkel az optimista szemléletmód kialakítását és erősítését is igyekeztem támogatni.
Problémamegoldó, rugalmas gondolkodást fejlesztő feladataink:
1. Mi lenne ha elromlana a biciklid,de…mégis jól alakulna a nap?
2 Mi lenne ha valaki felbosszantana, de csak egyetlen mondatot mondhatnál neki.Mi lenne az?
Iskolánk tanulói és pedagógusai idén is csatlakoztak a Világ Gyalogló (Hó)Nap programhoz, amelyet ezúttal az optimizmus gyakorlásának témájával kötöttünk össze, hiszen ez az októberi Boldogságóra központi gondolata. A közös séta során a gyerekek megtapasztalták, hogy a mozgás nemcsak a testet frissíti, hanem a lelket is feltölti. A gyaloglás közben beszélgettek, nevetgéltek, észrevették a természet szépségeit és megtanulták észrevenni a pozitív dolgokat maguk körül. Mindezek segítették a gyerekeket abban, hogy derűsebben, optimistábban tekintsenek a mindennapokra.
A közös gyaloglás közben megtekintettük a helyi nevezetességeket is pl. Nepomuki Szent János szobrát illetve a Nimród Vadásztársaság vadászházát, ahol meghallgathattuk egy helyi vadász rövid előadását.
Mindenki kellemesen elfáradva, de élményekkel telve tért vissza az iskolába és megtapasztalta, hogy a mozgás, a pozitív gondolkodás és a közösség ereje együtt csodákra képes.
Az optimista és a pesszimista emberekről beszélgettünk az óránk elején. A szomorú királykisasszony történetét is megismertük. Beindult a fantáziájuk és a kreativitásuk, mert kicsit átalakították a mesét, hogy ők mivel nevettették volna meg a királykisasszonyt. A hónap dala meghallgatása után még megnéztük a felkínált videót is. Majd beszélgettünk a jövőről, a hozzáállásról, a célokról, álmokról, tervekről. Ennek kapcsán mindannyian elkészítették a jövőbeli életük tervét.
Október hónapban az optimizmus témáját jártuk körbe. Foglalkozást kezdő énekként meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok dalát. Tisztáztuk az optimizmus és pesszimizmus szó jelentését. Beszélgettünk arról, mit jelent a pozitív gondolkodás, és hogyan tudjuk a nehéz helyzetekben is a jó oldalát meglátni a dolgoknak. Olyan eseteket, helyzeteket soroltak, amikor valami új dolgot tanultak és először úgy érezték, hogy nekik ez nem fog sikerülni. Megbeszéltük mit kell tenni ahhoz, hogy sikeresen leküzdjék az akadályokat. Célunk, hogy segítsük a gyerekeket pozitívan gondolkodni, bízzanak önmagukban. A „meg tudom csinálni” attitűd erősítése. Megismerkedtünk az Ugysemegy és Debizony c. mesével, majd feldolgoztuk a mesefeldolgozó kérdések segítségével. Elkészítettük az osztály optimista fáját. Mindenki írt 5 dolgot az elmúlt évből, amiben fejlődött, amit megtanult.
Csatlakoztunk a Világ Gyalogló (Hó)Nap felhíváshoz. Gyalogló túránk során 4 km-t tettünk meg, mely során városunk látványosságait is érintettük.
Az Állatvédelmi témahéten adományokat gyűjtöttünk egy közhasznú egyesület kisállatainak, terepiás kutyák bemutatója során többet tudhattunk meg a segítőkutyák szerepéről és az állat-asszisztált terápiák fontosságáról.
Egész hónapban igyekeztünk optimistán látni a világot.
A tervezésnél figyelembe vettem a gyerekek egyéni és életkori sajátosságait, a környezeti aktualitásokat, a feldolgozandó témát, a kitűzött célomat. A foglalkozás felépítését a módszertankönyv alapján végeztem. A téma feldolgozás során a gyermekek érzelmileg megnyíltak és spontán érintésekkel, összeölelkezéssel nyilvánították ki érzéseiket. Voltak olyan gyerekek is, akik csak kézzel fogható, konkrét dolgokat tudtak megfogalmazni, megnevezni, egyéni tapasztalatként közre adni. A foglalkozásokat meghittség, oldott légkör, jó hangulat, bizalom, őszinteség jellemezte. A gyerekek motiváltak, aktívak voltak.
Októberben, a Világ Gyalogló (Hó)Napjában lépésről lépésre erősítették optimista szemléletüket, kitartásukat és egészségüket a Tasnádi Általános Iskola Előkészítő C osztályának Madárkái, családjaikkal egyetemben.
A szép időjárásnak köszönhetően egy igen gazdag, egész októbert átölelő programsorozatot volt szerencsénk megvalósítani. Célul tűztük ki, hogy több ezer lépést gyűjtünk össze osztályközösségünk életminőségének, jóllétérzetének a javítása érdekében.
Úgy gondoltuk, hogy lépéseket gyűjtve a családdal és az osztálytársakkal közösséget formálunk, megérezzük az összetartozás szellemének erejét, megerősítjük az izomrendszert, a légzőrendszert, javítjuk a vérkeringést és az agy működését, tanulunk a természetről, a közlekedési szabályokról, személyes kapcsolatba kerülünk az egészséges életmódot gyakorló gyalogjáró emberekkel, minőségi időt töltünk családtagjainkkal és osztálytársainkkal.
A programsorozat első ,,lépése” a cél rögzítése, tudatosítása volt: ,,Gyűjteni lépéseket otthon a családdal és az iskolában a társakkal”, illetve a célok elérésenek a reményteljes megvalósátisához szükséges tennivalók, stratégiák kidolgozása. Természetesen mindez csak szóban, hiszen a Madárkák ebben a korban még nem tudnak írni. Azt is eldöntöttük (mi a felnőttek), hogy a SHTEAM holisztikus nevelési filozófia szerint, céltudatosan fogjuk alkalmazni a technológia vívmányait a lépések nyilvántartására, lépészsámláló órák, telefonos applikációk használatával. Aki akart, dokumentáló fényképet készíthetett és küldhetett elektronikus úton a tanító néninek. Mérnöki munkaként arra gondoltunk, hogy színes térképet készítünk kollázs technikával városunk központjáról, a távolságokat lépésekben mérjük és így tüntetjük fel a térképen is. A természettudományos, egészség témakör, gyaloglással kapcsolatos tudnivalóinak az alapos megértése érdekében szakértőt hívtunk meg az iskolaorvos személyében, aki a pulzusról, a szaturációról mesélt, majd mért különböző eszközökkel mindenki esetében. A matematikai logikus gondolkodás feilesztését is bevetettük, hiszen a különböző lépészsámláló digitalis eszközök egyidejű használata során kiderült, hogy azok kis eltéréssel ugyan, de különböző lépészsámot mutatnak. A gyerekek igényeit kielégítve, meg kellett jó alaposan beszélnünk, hogy rájöjjünk, a különbség a lépések hosszából származik, tehát a lépésszámlálók igen csak okos műszerecskék, ügyesen alkalmaszkodnak a használójukhoz. Próbáltuk megérteni azt is, hogy a lépések száma nem egyenesen arányos a megtett távolsággal, nem csak az számít, hogy hány lépés, hanem az is, hogy mettől, meddig. Megbeszéltük, hogy ezt a témát mint mindegyik mást, amit érintettünk a gyaloglás gyakorlása során, beleértve magát a gyaloglást is, még folytatjuk ahogy növünk egyre magasabb szinten.
Osztályunk októbere, Világ Gyalogló (Hó)Napja, közösségépítő, egészséges életmódra nevelő, holisztikus nevelésre törekvő ,,Mozduljunk ki együtt gyalogosan!” címő programsorozata tele volt optimizmussal, az együttlétek és a sikeres megvalósítások örömével.
Jelentjük, hogy megfogalmazott céljainkat elértük és több lépést gyűjtöttünk a boldogság elérésében, mint azt az elején gondoltuk.
Szeretettel,
Sipos Zsófia tanító néni és a Madárkák egész népe
Az Aranyoskák csapattal a Berettyóújfalui Arany János Kollégiumban, ezúttal az optimizmus témáját jártuk körbe.
Beszélgettünk arról, mit jelent számunkra a derűlátás, hogyan tudjuk másképp szemlélni a nehéz helyzeteket. A diákok kártyákat húztak, majd megfogalmazták, „milyen íze van” az optimizmusnak, a válaszok sokszínűek, elgondolkodtatóak és gyakran humorosak voltak.
A foglalkozás zárásaként „meleg zuhanyt” kaptak a vállalkozó kedvű résztvevők: társaik kedves, névtelen jellemzéseket osztottak meg róluk.
A pozitív visszajelzések láthatóan jóleső hatással voltak mindenkire. A közös élmény megerősítette bennük, hogy az optimizmus nem veleszületett tulajdonsága az embernek, hanem fejleszthető szemléletmód: apró figyelmességekkel, elfogadással, egymás támogatásával fejleszthető.
Reméljük, a résztvevők ezzel a hangulattal folytatták nemcsak a napjukat, hanem az egész hónapot is.