Nálunk a hétfő beszélgetőkörrel indul és elmondhatják a gyermekek, hogy aznap miért boldogok, vagy épp miért szomorúak. Ezt nagyon szeretik a csigabigák, de most a körkérdés az volt, hogy én miben vagyok jó? Előtte elmeséltem a gyermekeknek a testrészek meséjét, melyben el kell dönteni a testrészeknek, hogy ki a legértékesebb, legjobb és nagyon nehéz döntésre jutniuk, hiszen egymásra vannak utalva, így alkotnak együtt egy egységet. Nehéz kérdés volt számukra a „miben vagyok jó, vagy miért vagyok értékes?” Aki nem tudott magáról semmit sem mondani, annak a gyermeknek segítettünk és jó volt látni a gyermekek arcát, amikor értékes gondolatokat kaptak. A mese vége az volt, hogy hidd el magadról, hogy te értékes vagy, de ha nem bízol magadban, vedd fel a varázsszemüveged, mint a Tódi törpe varázsszemüvegének meséjében és máris optimistábban látod a világot. Az optimizmus volt tehát az októberi témánk, erről aztán sokat beszélgettünk, játékban, vizuális, zenei és mozgásos tevékenységekben pedig sokat gyakoroltuk milyen optimistábban látni a világot. Mivel az optimizmus jele a mosolygós arc, mi ehhez a héthez az emberi test és a „Boldog én” megalkotását tűztük ki megvalósításként. Elkészült hát a Csigabiga boldog és optimista csoport. Élvezték a gyermekek a boldog-szomorú játékot, amikor az egyik csapat szomorú volt és a másik csapat mosolyra derítette a szomorú arcokat különféle praktikákkal :)Sokan lebetegedtek a héten, de aztán folyamatosan gyógyultak a gyermekeink és nagyon örültünk, hogy elkészült a mi kis boldog csapatunk, s bár vannak súrlódások, ezek a boldog percek sokat segítenek a helyzeteket megérteni, boldogabbá tenni. A varázsszemüvegek pedig igazán nagy örömet szereztek nekünk, elég csak felvenni és máris optimistább a világ 
Hallgattuk a Boldogság zenei cd-t és folytattuk a boldogságvárunk színezését. Nagyon büszke vagyok a gyermekeinkre, hogy kicsiktől, nagyokig szeretnivalóak, képesek viszontszeretni, megbocsátani, ha úgy alakul akkor megsimogatni és megölelni, vagy egy-egy jó gondolatot adni a másiknak.

Az óvodánk udvarának adottságait kihasználva megpróbáltunk minél több időt tölteni a szabadba. Ezek az alkalmak lehetőséget adtak a falevelek és termések gyűjtésére, őszi sétákra, amelyek során megfigyeltük a környezetünk változásait. Szinte minden nap készítettünk a gyerekekkel falevélangyalkát. Ezeket az örömteli pillanatokat meg is örökítettük. A téma feldolgozása során csapatba is dolgoztunk. A közösen gyűjtött termésekből csoportonként egy-egy figura/ábra készült, amelyekkel egy törtenetet találtunk ki. A gyerekek nagyon élvezték a közös munkát.

Az e havi boldogóra foglalkozást varázslással kezdtük. Felolvastam a gyerekeknek a Tódi törpe varázsszemüvege c.mesét. A gyermekek párosával szemben ültek egymàssal ,és elkellett mondaniuk,mi a másik gyereken vagy gyermekben a szép. Külső és belső tulajdonságokat egyaránt.
Majd a pozitivitásra,optimista gondolkodásra terelve a szót, különböző érzelmeket jelenítettünk meg a mimikánkkal,majd az őszi hangulatfán kiválasztottuk azt az almát,amit éppen bemutattunk arcunk kifejezésével. Ragasztottunk mosolygós smilet, meg színeztük szíveket. Ezekkel kétféle játékot játszottunk: Add tovább! , – és a Most emeld fel ! Ha pozitív tulajdonságokat hallottak meg, ,akkor kell felemelni a szívet. Ha rosszkor emelte fel, a szívet tovább kellett adnia. A gyerekek örömmel játszottak végig.

Az október az optimizmus hónapja. Óvodás korban a gyerekeket meg kell tanítani az optimizmusra. Arra, hogy észrevegyék a jót, a szépet, az értéket, és arra, hogy a felnőttek segítségével legyőzzék az eléjük gördülő akadályokat. Olyan játékokat, tevékenységeket terveztünk erre a hónapra, amelyek során a gyerekek optimista szemlélete fejlődik.
Október elején egy óvodai programon vettünk részt. A helyi művelődési ház udvarán álló gesztenyefánál helyeztük el a „Hős fa” táblát, az Éghajlatvédelmi Szövetség kampányának részeként. Beszélgettünk a gyerekekkel a fa értékeiről. Megbeszéltük, mi mindent adhat egy fa. Mivel kiscsoportosok vagyunk, a gyerekek a kérdeseinkre válaszolva fogalmazták meg a fa értékeit: melegben árnyékot ad, kismadarak építhetnek rajta fészket, a rossz levegőt elnyeli és jó levegőt ad nekünk.. . A „Hős fa” avatás után még ottmaradtunk az udvaron gesztenyét szedni, szaladgálni, labdázni. Nagyon jól éreztük magunkat. Igazán jó, első közös óvodán kívüli közösségépítő program volt számukra.
Sokat mondogattuk és nagyon megkedveltük a következő mondókát:
Egyedem, begyedem tengertánc,
Hajdú sógor, mit kívánsz
Nem kívánok egyebet
Csak…(mosolygós/ szomorú) gyereket.

A mondóka végén elhangzott érzelmeket a gyerekek jól meg tudták jeleníteni az arcukon. Megkérdeztem tőlük, melyiket jobb érezni? (Szomorú vagy mosolygós?) A gyerekek mindig azt felelték, hogy a „mosolygósat”! Majd bemutattam nekik Boldog Blankát és Szomorú Szilárdot (2 síkbáb). Boldog Blanka mindig boldog és mosolygós, Szomorú Szilárd pedig mindig szomorú és rosszkedvű. Megkérdeztem a gyerekektől, hogy ők mikor szoktak boldogok illetve szomorúak lenni? A gyerekek ezeket válaszolták
Boldogok: „Amikor valaki játszik velem”, „Amikor nem bánt az öcsém”, „Amikor apa épít velem egy nagy tornyot”, „Amikor nem sírunk”.
Szomorúak: „Amikor hiányzik anya”, „Amikor nem játszik velem senki”, „Amikor hamarabb hazamegy a barátom”.
Játszottunk megkeresős, csoportalakítós (halmazalkotó) játékot. Több mosolygós és szomorú arcocskát vágtunk ki papírból és elrejtettük a csoportszoba különböző részein. A gyerekeknek meg kellett találniuk és az asztalra tenni Boldog Blanka illetve Szomorú Szilárd mellé. Nagyon tetszett nekik ez a játék. Szorgalmasan keresték a képeket, és ügyesen meg is találták, hová kell tenniük. Majd a képeken lévő arcokat utánoztuk. A mosolygós képeket haza vihették a gyerekek. Reméljük, amikor ránéznek, jó kedvük lesz és eszükbe fog jutni ez a játék.
Sokat meséltem ebben a hónapban A három pillangó című mesét. A gyerekek nagyon megszerették, újra és újra kérték, hogy meséljem el. Ez egy igazán optimista mese, hiszen a pillangók a bajban is összetartottak, bíztak a jó időben, még a napocskának is énekeltek, aki a mese végén meleg fényt árasztott a mezőre és a pillangók szárnyát megszárította.
A vizuális foglalkozás keretén belül mosolygós, vidám arcokat készítettünk a gyerekekkel – festés, ragasztás technikájával. Majd az öltözőben az ajtóra kiragasztottuk őket, hogy akik arra járnak és ránéznek, jó kedvre derüljenek.
Napközben mindig odafigyeltünk rá, hogy a gyerek pozitív tulajdonságait, értékeit kiemeljük. Nagyon megdicsérjük őket, amikor olyat tesznek, ami példa lehet a többi gyerek számára is. Például síró gyereknek zsebkendőt hoznak, odanyújtják társuknak a gyümölcsös tálat, ha ő nem éri el vagy egymás elkeveredett ruháját, cipőjét megtalálják…
Sokat hallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát (a hónap dala).
Úgy érezzük, azzal, hogy az értékeket megfogalmaztuk, játékos úton, de tudatosan megjelenítettük az érzelmeket, majd beszélgettünk is róluk, mindezekkel segítettük a gyerekek optimista szemléletének fejlődését.

Az október az optimizmus hónapja. Óvodás korban a gyerekeket meg kell tanítani az optimizmusra. Arra, hogy észrevegyék a jót, a szépet, az értéket, és arra, hogy a felnőttek segítségével legyőzzék az eléjük gördülő akadályokat. Olyan játékokat, tevékenységeket terveztünk erre a hónapra, amelyek során a gyerekek optimista szemlélete fejlődik.
Október elején egy óvodai programon vettünk részt. A helyi művelődési ház udvarán álló gesztenyefánál helyeztük el a „Hős fa” táblát, az Éghajlatvédelmi Szövetség kampányának részeként. Beszélgettünk a gyerekekkel a fa értékeiről. Megbeszéltük, mi mindent adhat egy fa. Mivel kiscsoportosok vagyunk, a gyerekek a kérdeseinkre válaszolva fogalmazták meg a fa értékeit: melegben árnyékot ad, kismadarak építhetnek rajta fészket, a rossz levegőt elnyeli és jó levegőt ad nekünk.. . A „Hős fa” avatás után még ottmaradtunk az udvaron gesztenyét szedni, szaladgálni, labdázni. Nagyon jól éreztük magunkat. Igazán jó, első közös óvodán kívüli közösségépítő program volt számukra.
Sokat mondogattuk és nagyon megkedveltük a következő mondókát:
Egyedem, begyedem tengertánc,
Hajdú sógor, mit kívánsz
Nem kívánok egyebet
Csak…(mosolygós/ szomorú) gyereket.

A mondóka végén elhangzott érzelmeket a gyerekek jól meg tudták jeleníteni az arcukon. Megkérdeztem tőlük, melyiket jobb érezni? (Szomorú vagy mosolygós?) A gyerekek mindig azt felelték, hogy a „mosolygósat”! Majd bemutattam nekik Boldog Blankát és Szomorú Szilárdot (2 síkbáb). Boldog Blanka mindig boldog és mosolygós, Szomorú Szilárd pedig mindig szomorú és rosszkedvű. Megkérdeztem a gyerekektől, hogy ők mikor szoktak boldogok illetve szomorúak lenni? A gyerekek ezeket válaszolták
Boldogok: „Amikor valaki játszik velem”, „Amikor nem bánt az öcsém”, „Amikor apa épít velem egy nagy tornyot”, „Amikor nem sírunk”.
Szomorúak: „Amikor hiányzik anya”, „Amikor nem játszik velem senki”, „Amikor hamarabb hazamegy a barátom”.
Játszottunk megkeresős, csoportalakítós (halmazalkotó) játékot. Több mosolygós és szomorú arcocskát vágtunk ki papírból és elrejtettük a csoportszoba különböző részein. A gyerekeknek meg kellett találniuk és az asztalra tenni Boldog Blanka illetve Szomorú Szilárd mellé. Nagyon tetszett nekik ez a játék. Szorgalmasan keresték a képeket, és ügyesen meg is találták, hová kell tenniük. Majd a képeken lévő arcokat utánoztuk. A mosolygós képeket haza vihették a gyerekek. Reméljük, amikor ránéznek, jó kedvük lesz és eszükbe fog jutni ez a játék.
Sokat meséltem ebben a hónapban A három pillangó című mesét. A gyerekek nagyon megszerették, újra és újra kérték, hogy meséljem el. Ez egy igazán optimista mese, hiszen a pillangók a bajban is összetartottak, bíztak a jó időben, még a napocskának is énekeltek, aki a mese végén meleg fényt árasztott a mezőre és a pillangók szárnyát megszárította.
A vizuális foglalkozás keretén belül mosolygós, vidám arcokat készítettünk a gyerekekkel – festés, ragasztás technikájával. Majd az öltözőben az ajtóra kiragasztottuk őket, hogy akik arra járnak és ránéznek, jó kedvre derüljenek.
Napközben mindig odafigyeltünk rá, hogy a gyerek pozitív tulajdonságait, értékeit kiemeljük. Nagyon megdicsérjük őket, amikor olyat tesznek, ami példa lehet a többi gyerek számára is. Például síró gyereknek zsebkendőt hoznak, odanyújtják társuknak a gyümölcsös tálat, ha ő nem éri el vagy egymás elkeveredett ruháját, cipőjét megtalálják…
Sokat hallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát (a hónap dala).
Úgy érezzük, azzal, hogy az értékeket megfogalmaztuk, játékos úton, de tudatosan megjelenítettük az érzelmeket, majd beszélgettünk is róluk, mindezekkel segítettük a gyerekek optimista szemléletének fejlődését.

Az október az optimizmus hónapja. Óvodás korban a gyerekeket meg kell tanítani az optimizmusra. Arra, hogy észrevegyék a jót, a szépet, az értéket, és arra, hogy a felnőttek segítségével legyőzzék az eléjük gördülő akadályokat. Olyan játékokat, tevékenységeket terveztünk erre a hónapra, amelyek során a gyerekek optimista szemlélete fejlődik.
Október elején egy óvodai programon vettünk részt. A helyi művelődési ház udvarán álló gesztenyefánál helyeztük el a „Hős fa” táblát, az Éghajlatvédelmi Szövetség kampányának részeként. Beszélgettünk a gyerekekkel a fa értékeiről. Megbeszéltük, mi mindent adhat egy fa. Mivel kiscsoportosok vagyunk, a gyerekek a kérdeseinkre válaszolva fogalmazták meg a fa értékeit: melegben árnyékot ad, kismadarak építhetnek rajta fészket, a rossz levegőt elnyeli és jó levegőt ad nekünk.. . A „Hős fa” avatás után még ottmaradtunk az udvaron gesztenyét szedni, szaladgálni, labdázni. Nagyon jól éreztük magunkat. Igazán jó, első közös óvodán kívüli közösségépítő program volt számukra.
Sokat mondogattuk és nagyon megkedveltük a következő mondókát:
Egyedem, begyedem tengertánc,
Hajdú sógor, mit kívánsz
Nem kívánok egyebet
Csak…(mosolygós/ szomorú) gyereket.

A mondóka végén elhangzott érzelmeket a gyerekek jól meg tudták jeleníteni az arcukon. Megkérdeztem tőlük, melyiket jobb érezni? (Szomorú vagy mosolygós?) A gyerekek mindig azt felelték, hogy a „mosolygósat”! Majd bemutattam nekik Boldog Blankát és Szomorú Szilárdot (2 síkbáb). Boldog Blanka mindig boldog és mosolygós, Szomorú Szilárd pedig mindig szomorú és rosszkedvű. Megkérdeztem a gyerekektől, hogy ők mikor szoktak boldogok illetve szomorúak lenni? A gyerekek ezeket válaszolták
Boldogok: „Amikor valaki játszik velem”, „Amikor nem bánt az öcsém”, „Amikor apa épít velem egy nagy tornyot”, „Amikor nem sírunk”.
Szomorúak: „Amikor hiányzik anya”, „Amikor nem játszik velem senki”, „Amikor hamarabb hazamegy a barátom”.
Játszottunk megkeresős, csoportalakítós (halmazalkotó) játékot. Több mosolygós és szomorú arcocskát vágtunk ki papírból és elrejtettük a csoportszoba különböző részein. A gyerekeknek meg kellett találniuk és az asztalra tenni Boldog Blanka illetve Szomorú Szilárd mellé. Nagyon tetszett nekik ez a játék. Szorgalmasan keresték a képeket, és ügyesen meg is találták, hová kell tenniük. Majd a képeken lévő arcokat utánoztuk. A mosolygós képeket haza vihették a gyerekek. Reméljük, amikor ránéznek, jó kedvük lesz és eszükbe fog jutni ez a játék.
Sokat meséltem ebben a hónapban A három pillangó című mesét. A gyerekek nagyon megszerették, újra és újra kérték, hogy meséljem el. Ez egy igazán optimista mese, hiszen a pillangók a bajban is összetartottak, bíztak a jó időben, még a napocskának is énekeltek, aki a mese végén meleg fényt árasztott a mezőre és a pillangók szárnyát megszárította.
A vizuális foglalkozás keretén belül mosolygós, vidám arcokat készítettünk a gyerekekkel – festés, ragasztás technikájával. Majd az öltözőben az ajtóra kiragasztottuk őket, hogy akik arra járnak és ránéznek, jó kedvre derüljenek.
Napközben mindig odafigyeltünk rá, hogy a gyerek pozitív tulajdonságait, értékeit kiemeljük. Nagyon megdicsérjük őket, amikor olyat tesznek, ami példa lehet a többi gyerek számára is. Például síró gyereknek zsebkendőt hoznak, odanyújtják társuknak a gyümölcsös tálat, ha ő nem éri el vagy egymás elkeveredett ruháját, cipőjét megtalálják…
Sokat hallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát (a hónap dala).
Úgy érezzük, azzal, hogy az értékeket megfogalmaztuk, játékos úton, de tudatosan megjelenítettük az érzelmeket, majd beszélgettünk is róluk, mindezekkel segítettük a gyerekek optimista szemléletének fejlődését.