Az optimizmus téma feldolgozását, azzal alapoztam meg, hogy a gyerekekkel folyamatosan, naponta hallgattuk, hol halkan játék közben, vagy mozogva rá, Bagdi Bella: Világomban minden rendben van című dalát.
A foglalkozást egy „Napimádás” relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd Boldog Dóra mondókájával mesére csalogattam őket. Tódi Törpe varázsszemüvege meséje után válaszoltak a gyerekek a feltett kérdéseimre. A voltatok e már szomorúak, és a ki segített megnyugodni kérdésem után, az egyik gyermek a csoportunkban elsírta magát, hogy neki senki nem szokott segíteni megnyugodni. Ekkor a gyerekekkel elkezdtük őt vigasztalni, ami nagyon jól esett neki. Megkérdeztük tőle, hogy mitől érezne most jobban magát? Szerette volna, hogy énekeljünk neki. A nap folyamán többször is énekeltünk neki, amikor jelezte, hogy szüksége van rá.
A beszélgetés után elkészítette minden gyerek a saját optimista, varázsszemüvegét, amiben megfigyeltük a körülöttünk lévő világot, és egymást. Felsorolták egymásnak a jó, pozitív tulajdonságaikat, amiket észrevettek magukban, és egymásban.
Végül Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalára közösen táncoltunk egyet, ki szemüvegben, ki pedig anélkül.
A természet adta lehetőségeket is kihasználtuk a jó időben, mert a kisebb fagy következtében rengetek levél lehullott a fákról, az óvoda udvarán. Dobáltuk magasra a leveleket, és levélangyalt is készítettek a pihe-puha avarban. Ilyenkor nagyon szeretik összegyűjteni a színpompás faleveleket, és ezekből elkészíthettük, Az elefánt ormánya című mese szereplőit, miután megnéztük a mesét, majd azt is megbeszéltük, hogy minden rosszban van valami jó, hiszen a kiselefánt kíváncsisága miatt nagy bajba keveredett, de boldog vége lett.
Az optimizmus gyakorlása
Az elsőseimnek elmagyaráztam,hogy mit is jelent az a szó,hogy optimista. Miután megértették könnyen találtak példákat. Majd az ollóhasználatot is gyakorolva elkészítettük a plakátot. A hónap dalát sokszor hallgattuk meg, mert nagyon tetszett nekik.
Optimista képkeret című feladat nagy sikert aratott a gyerekek körébe, sok-sok kép született az órán.
Az optimizmus gyakorlása
1.Relaxációs gyakorlat
„Mozogj a tükrömben” Páros munka
2. Szómagyarázat körben ülve
Optimista, realista, pesszimista szavak megbeszélése (Értelmező kéziszótár, Szinonima szótár)
A tanulók meghatározzák, mit jelent számukra az optimizmus.
3.Hogyan legyünk optimisták? Megbeszélés
Miért jó az optimizmus?
Hogyan alakítsuk szokássá az optimizmust?
A tanulók tippeket adhatnak egymásnak.
4.Labdajáték
A széken ülő tanulónak bele kell dobnia 3 labdát egy dobozba, miközben az egyik oldalán egy optimista, a másik oldalán egy pesszimista szerepet játszó osztálytársa áll. A tanulók a szerepüknek megfelelően biztatják ill. hátráltatják a cél elérésében. (kitűző)
5.Mókamesterek
Mindenkinek az a feladata, hogy komoly legyen, a többieknek meg kell próbálnia megnevettetni őket. Ki bírja a legtovább?
6.Pozitív üzenet
Minden tanuló ír egy pozitív üzenetet valakinek az osztályból és elrejti a táskájában, kabátjában, könyvében… (piros lapok)
7.Zenehallgatás, ének
Bagdi Bella: A világomban minden rendben van c. dalának meghallgatása, éneklése (Laptop, projektor)
8.Házi feladat: Hunopti optimista teszt kitöltése Fénymásolat (Tk.:36-37.o.)
Az osztály két csoportra – fiúkra és lányokra – osztva gyűjtötte össze jelenleg meglévő, illetve a jövőben megszerzendő jó tulajdonságaikat. Ehhez mindannyian felhasználták mindkét kezüket, és az egyik kéz öt ujjára a jelenlegi, a másikba az egyelőre alakuló, vagy még csak álmaikban létező kívánatos jellemzőik kerültek beírásra. Sokan nyújtottak segédkezet a másiknak, amikor a jobb kezüket kellett körberajzolni, de szívesen adtak ötleteket is, dicsérték a másikat. Valamennyien megerősítést kaptak abban, hogy rendelkeznek jó ismérvekkel. Elszántan gondolkodtak azon, hogy a jövőben leghasznosabb tulajdonságokat találják meg. Értékelésként elmondták, mely kifejezéseket, szókapcsolatokat írták fel legtöbbször: mi az, ami sokakra jellemző most, és mi az, amit legtöbben magukévá szeretnének tenni. Végül előkerültek az apró csemegék is: néhány olyan speciális dolog, ami csak egy-egy embernek jutott eszébe. Az osztálytársak így gazdagították egymás jövőképét az optimizmus jegyében.
❤Boldogságóra❤ – Optimista október🙂
Tódi törpe varázsszemüvegének története alapján átbeszéltük a gyerekekkel, hogy néha pont a rossz tulajdonságok menthetnek meg minket a bajtól / süni és a tüskéi/, csak meg kell keresni a dolgok jó oldalát.
Készítettünk gyöngyökből optimista nyakláncot📿 , amit ha viselünk mindig jó lesz a kedvünk.
Felvettük a nyakláncot és énekelve táncoltunk Bagdi Bella: Ha boldog vagy kezdetű énekére.
Beszélgettünk az érzelmekről és játszottunk az arcunkkal hogy hogyan tudjuk ezeket az érzelmeket mások számára kifejezni.
Átbeszéltük a gyerekekkel, hogy vannak dolgok amiken nem tudunk változtatni, csak a hozzáállásunk változtatható.
Ilyen például az időjárás, és amikor esik az eső. Ezek után szineztünk esernyős képet, mely közben hallgattuk és énekeltük Bagdi Bella: Szép nap című énekét.
🙂JÓL ÉREZTÜK MAGUNKAT 🙂
Így jutottunk el Boldogvárunk második lépcsőfokára.
Október hónapban, az optimista szemlélet kialakításán dolgoztunk. A hónap meséje: Tódi törpe varázsszemüvege volt. Beszélgettünk a meséről, varázsszemüvegeket készítettünk, amelyet a gyerekek kidíszítettek. Felpróbáltuk, közben mondogattuk: „Van nekem egy szemüvegem, ha felteszem azt, szebbé válik minden benne, amit megmutat!” Megcsodáltunk benne mindent, ami körbe vesz minket, és valóban szebbé vált körülöttünk a világ, csak a jó dolgokat vettük észre!!
Kiszíneztük Tódi törpe házát, amelyet a munkafüzetben megtaláltunk. Tükörjátékot játszottunk, aki belenézett a tükörbe elmondta, szerinte milyen jó, pozitív tulajdonságai vannak. Ez a feladat egy kicsit meghaladta a gyermekek képességeit, hiszen alig volt olyan gyerek, aki fel tudta sorolni saját jó tulajdonságait. De segítettünk egymásnak, s végül kiderült, hogy mindenkiben van jóság, szeretet és vidámság.
A hónap során elvégzett feladatok:
Október az optimizmus gyakorlásának hónapja. Miután megbeszéltük a fogalom jelentését, választottunk egy jelmondatot: „Csak azért is jól érzem magam!”. Tartozik hozzá egy kép is (Lsd. alul!), miszerint a festő nem törődik a körülötte lévő sötétséggel és a bajokkal, helyette napot és bárányfelhőket fest a feje fölött tornyosuló nehézségekre (a bakancs talpára). Ezzel azt szimbolizálja, hogy a „felhők felett mindig kék az ég”, tehát keressük meg életünkben a sok rossz között a legkisebb jót is és örüljünk neki, adjunk érte hálát! Ne hagyjuk, hogy lehúzzanak magukkal a gondjaink, őket megoldandó feladatként kezeljük és legyünk rajtuk minél előbb túl! Embertársainkban is mindig a pozitív tulajdonságokat keressük, így könnyebben el tudjuk fogadni őket az esetleges rossz tulajdonságaikkal együtt is. A „félig üres” – „félig tele” a pohár meghatározások lényegét is megbeszéltük és megállapodtunk abban, hogy mindig az utóbbit választjuk, reá szavazunk.
A segédanyagok között rengeteg kiváló ötletet találtam, hálás köszönet értük! Közülük „mazsolázgattam” és a csoportom számára a legalkalmasabbakat választottam ki:
Először is gesztenyegyerekeket készítettünk, igaz, hogy nem igazi gesztenyéből, hanem papírsablon alapján színeztük, nyírtuk, ragasztottuk őket. Hasonló módon levélmanócskák is készültek. Az így létrejött „csapat” számára manófalut is fabrikáltunk 3D-ben, a fantáziánk alapján ide költöztek be boldogan és optimista szemlélettel a papírfiguráink.
Fő alkotásunk a „Táncoló falevelek” lettek. Ennek alapján színes falevelekre mosolygó arcokat rajzoltunk, majd a levelekből őszi fát alakítottunk. Hangulatkeltésként meghallgattuk Gryllus Vilmos Őszi falevél című dalocskáját, majd megtanultuk az „Egy kis levél elindult…” kezdetű mondókát mozgásos játékával együtt. A „Varázstükör” című feladatot is megvalósítottuk, amelynek keretében körbe rajzoltuk a tenyerünket, majd a közepébe a „legmosolygósabb”, „legjókedvűbb” arcunkat rajzoltuk le. Vidám „örömlufikat” is készítettünk, ahol egy csokorba olyan lufikat kötöttünk színes papírból kivágva, amelyekre a gyerekek a legboldogabb és legpozitívabb élményeiket örökítették meg.
A 3-4. osztályosokkal a „Legyező” elnevezésű feladatot valósítottuk meg, ahol egy papírlap tetejére mindenki felírta a nevét, majd a papírok körbejártak a gyerekek között. Minden tanuló a lap aljára az adott társáról csak pozitív tulajdonságot írhatott, amit aztán legyező szerűen felhajtott. A játék addig tartott, míg mindenki írt mindenkiről valamit. A hozománya pedig az lett, hogy a gyerekek örömmel és büszkén olvashatták magukról a sok-sok szépet és jót, ami boldogsággal és elégedettséggel töltötte be a lelküket.
Mint minden ősszel, így idén is készítettünk az iskola udvarán összesöpört falevelekből óriási mosolygó arcot, amit hatalmas lelkesedéssel alkottak meg a gyerekek. A fejecske szemeit és száját színes krétával emeltük ki. Az optimizmus eszmeiségét ez a figura fejezi ki a legjobban és legérzékletesebben számunkra.
Úgy gondolom, az október is tartalmasan telt, remélem, hogy adott akkora lendületet mindannyiunk számára, hogy a következő hónap feladatait is ugyanilyen lelkesedéssel tudjuk elvégezni!
Az eddigi gyakorlatnak megfelelően két órában dolgoztuk fel a témát. Az első órában a ráhangoló beszélgetés után a diákok leírták, hogyan képzelik el életüket 20 év múlva. Szép fogalmazások születtek, melyek bekerültek az időkapszulába. Bízom benne, hogy jó motivációs eszköz lesz többek között a tanulásban is számukra. Az óra második felében a befejezetlen mondatok című feladatot oldották meg a hetedikesek. Jó hangulatban telt a foglalkozás, kreatív ötletek születtek. Az órát a beszélgetéssel, és a jelmondat megfogalmazásával zártuk le.
A második órában a plakátot készítettük el.