Beszélgetőkör, ráhangolódás a foglalkozásra.
Relaxációs gyakorlat: „Napimádás”.
Mesére hívó mondóka- mesegyertya meggyújtása.
Mese: Újra együtt!
Vizuális tevékenység: tavaszi virágok (tulipán, nárcisz ) színezése.
Mindenki annak készíti, akinek a mai napon örömöt szeretne okozni.
Szabad mozgás zenére.
Foglalkozás lezárása: beszélgetőkör, kinek mi tetszett a legjobban a mai foglalkozáson?

Március hónap témája az apró örömök volt. A Maci nagycsoportban rendhagyó módon Ildikó óvodapedagógus kolleganőnk az „így tedd rá” képzés során tanult gyakorlati bemutatóján vettem részt tevékenyen, a második alkalommal pedig megbeszélve az aktuális boldogóra témánkat egy relaxációs tornával kezdtük a foglalkozást (dr. Bagdy Emőke: „nyíló virág vagyok”), majd a gyerekekkel sorba vettük az érzékszerveket és egyenként 1-1 apró dolgot csatoltunk hozzá, amivel nap mint nap kis boldogságokat élünk át ezekkel. Érdekes észrevételek, megoldások születtek. A gyerekek felfedezték, hogy az orrunkkal szagolt jó illat sokszor egyből azt a jó ízt is jelenti pl. sütemény, pizza… Ezután közös kreatív tevékenykedéssel apró örömöt varázsoltunk magunknak erre a hétfői napra: az előző héten elkészített hajók, halak, tengeri állatok és felhők berendezésre kerültek egy háromszintű doboz kollekcióra, amiket együtt helyeztünk el a mi „képzeletbeli apró örömök tengerrészletében”, és kiraktuk a csoportszoba egyik kis asztalára.

A Boldogság Világnapját idén is különleges programokkal ünnepeltük meg óvodánk négy boldogságórás csoportjával. A közös készülődés már napokkal korábban megkezdődött, hogy egy felejthetetlen napot varázsoljunk a gyermekek és családjaik számára. Az ünnepnapra egy vidám fotófalat készítettünk, amely lehetőséget adott a gyerekeknek és szüleinek, hogy megörökítsék a boldog pillanatokat. Emellett kihelyeztünk egy táblát is, amelyre bárki felírhatta saját boldog gondolatait, üzeneteit, így téve még személyesebbé az eseményt. A kora reggeli órákban kollégáimmal együtt érkeztünk, hogy meglepetést készítsünk az óvodába érkező gyermekeknek és szüleinek. Színes szívecskéket rajzoltunk a bejárathoz vezető útra, melyekbe kedves üzeneteket írtunk, mint például: „Örülünk, hogy itt vagy!”, „Isten hozott!”, „Szeretünk!”, „Várunk!”. A szülők meghatottan olvasták fel ezeket a gyerekeknek, és a mosolyok, amiket láttunk, igazolták, hogy sikerült örömet szerezni. A nap egyik kiemelt programja egy dramatizált meseelőadás volt, amelyben a gyermekek is aktívan részt vettek. A „Gomba alatt” című mesét adtuk elő, ahol minden csoportból kiválasztottunk néhány kisgyermeket, akik fejdíszeket viselve életre keltették a történetet. A szereplők lelkesen játszották el a jeleneteket, és a közönség nagy örömmel figyelte a vidám előadást. Az előadást követően mozgásos játékokat játszottunk, majd közös tánccal tettük még emlékezetesebbé a délelőttöt. Idén azonban szerettük volna a boldogság üzenetét az óvoda falain kívülre is eljuttatni. Ezért a gyermekek és szüleik már hetekkel korábban kis papírszíveket készítettek, amelyekre jókívánságokat, idézeteket és rajzokat írtak. A kollégáimmal készítettünk egy molinót, amelyre a következő üzenetet írtuk: „Vigyél egy szívet magaddal!”. A molinót és a szívecskéket a közeli Kertvárosi Pihenőparkban helyeztük el, hogy a járókelők is részesüljenek a kedves gondolatokból. A város lakói nagyon pozitívan fogadták a kezdeményezést, és örömmel olvasták el a gyermekek üzeneteit. A nap végére mindannyian úgy éreztük, hogy sikerült mosolyt csalni sok ember arcára, és megérte a befektetett munka. A gyermekek lelkesedése, a szülők meghatódottsága és a városlakók pozitív visszajelzései megerősítettek bennünket abban, hogy a Boldogság Világnapja valóban egy különleges ünnep, amelyet érdemes évről évre megünnepelni.

Az élet apró örömeire szerencsére ritkán kell külön felhívni a gyerekek figyelmét. Ők még képesek meglátni a csodát egy szép virágban, a varázslatot egy araszoló csigabigában és a boldogságot egy falat süteményben. Ez a hónap igazi öröm volt nekünk felnőtteknek is.
A hónap témáját Bartos Erika Bogyó és Babóca az óvodában történetével vezettem be. A gyerekek életkora miatt választottam ezt a mesét és a történet elolvasása után arról beszélgettünk, hogy a bogárkák mi mindent szeretnek az oviban, mi jelenthet nekik ott boldogságot. A gyerekek a hozzájuk is közelálló örömforrásokat ki is tudták emelni, pl. hintázhatnak, csúszdázhatnak az oviban, nekik is vannak autóik, barkácsolhatnak, finomakat ehetnek.
Ezután egy kosárkában megtaláltuk a Boldogságvárunk e havi lakóját, akit Boldog Dóra be is mutatott a gyerekeknek. Ő nem volt más, mint Frici az udvaribolond, aki mindig igyekszik mosolyt csalni a vár lakóinak arcára. A kosárban utazva meghallgatta, hogy a gyerekeknek mi a kedvenc játéka, étele, meséje, mi az, ami miatt örömöt éreznek. A kosár útját a honlapon található mondókával kísértük ládika helyett kosárra átköltve.
A következő játékban az érzékszervekről beszélgettünk, hogy melyikkel mit érzékelünk, mik okoznak nekünk örömet. A szekrényünket fel is díszítettük a kis képekkel. Ezután karikákba gyűjtöttük azokat a tárgyakat a csoportszobában, amiket látunk, hallunk, tapintunk, ízlelhetünk és megszimatolva is örömöt okoznak a gyereknek. Néhány tárgy persze nem a megfelelő helyre került, de így legalább lehetőségünk adódott itt is a beszélgetésre és végül elvándoroltak a tárgyak az őket megillető karikákba.
A következő napon sütöttünk. A gyerekek nagyon szeretnek süteményt kiszúrni, gyúrni, nyújtani és persze az emeletünkre felszálló illatokat is nagyon élvezik. Természetesen a sütemények elfogyasztása is rájuk várt, így miután megcsodálhatták a szebbnél szebb süteményeket az igazi élvezetben is kivették a részüket (néhány más csoportokban dolgozó felnőtt is követte a hozzánk vezető illatokat és az ő napjukba is csempészhettünk egy kis plusz örömöt).
A hónap témáját közös tündérkert készítéssel zártuk le, hiszen a virágok és a vidám figurák látványa mindenkit felvidít. Mivel a sok esős nap után szükségünk volt egy kis napsütésre, ezért a gyerekekkel festettünk egy napocskát is (ami az apró örömök jele), hogy beragyogja az előttünk álló tavaszi napokat.

Március hónapjában az apró örömök élvezetére fókuszáltunk Boldogságóráinkon. Beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy a mindennapjaink során mennyi apró, mégis jelentős örömforrás vesz körül bennünket, csak észre kell vennünk őket. Az Az öröm forrása című mesét dolgoztuk fel, melynek segítségével a gyerekek megérthették, hogy az öröm nem mindig nagy dolgokból fakad, sokszor egy kedves szó, egy ölelés, egy mosoly vagy egy finom illat is boldoggá tehet bennünket.

A mese feldolgozását követően közösen összegyűjtöttük, kinek-kinek mi okoz örömet a hétköznapokban. A gyerekek szívesen meséltek arról, hogy örülnek, ha anya megöleli őket, ha játszhatnak a barátaikkal, ha kedvenc ételüket eszik, vagy ha szép napsütéses időben kint lehetnek a szabadban. Megbeszéltük azt is, hogy nemcsak kapni, hanem adni is jó érzés, hiszen azzal, ha másoknak örömet szerzünk, mi magunk is boldogabbak leszünk.

A foglalkozás során megismertük az érzékszerveinket, és beszélgettünk arról, hogyan segítenek nekünk abban, hogy megéljük ezeket az apró örömöket. A gyerekek sorra vették, milyen illatok, hangok, ízek, látványok és tapintással kapcsolatos élmények teszik őket boldoggá. Felidéztük például a tavasz illatát, a madarak csicsergését, egy finom sütemény ízét, a kedvenc plüssük puhaságát, vagy a szivárvány látványát.

A beszélgetés után minden gyermek kapott egy papírlapot, amelyre lerajzolhatta azokat az apró örömöket, amelyek számára a legfontosabbak. Voltak, akik a családjukat, a barátaikat, kedvenc állataikat vagy egy-egy különleges pillanatot örökítettek meg. A rajzokat közösen megnéztük, és mindenki elmesélhette, miért ezt választotta.

Végül egy játékos gyakorlatot is beépítettünk a foglalkozásba: a gyerekeknek csukott szemmel kellett felismerniük különböző illatokat (pl. citrom, fahéj), hangokat (madárcsicsergés, csengő), vagy tapintással kellett megmondaniuk, milyen tárgyat érintenek meg. Ezáltal még inkább tudatosíthattuk, hogy mennyi öröm ér bennünket az érzékszerveinken keresztül nap mint nap.

A gyerekek lelkesen vettek részt a beszélgetésben és a játékokban, megosztották saját élményeiket, és közösen arra a következtetésre jutottunk, hogy a boldogság sokszor a legapróbb dolgokban rejlik – csak nyitott szemmel és szívvel kell járnunk a világban.