Boldogság Világnapján kedveskedtünk minden óvodába érkezőnek egy-egy üzenettel, bátorító mondattal, hálaüzenettel. Nem nagy dolgok – de igazi dolgok. Olyan üzenetek, amelyek talán pont akkor érkeznek meg valakihez, amikor a legnagyobb szüksége van rá, vagy épp csak egy mosolyt csal valakinek az arcára.
Apró örömök élvezete
Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola
Márciusi hónapban a Boldogság Világnapját ünnepelte iskolánk is. Flashmobbal készültünk, iskolánk minden diákja és dolgozója örömmel részt vett benne. Utána egy örömüzenetet tettünk be az emberek postaládájukba egy biblia boldogmondás idézettel. Szép nap volt!
A márciusi boldogságóránkat a hónap dalával indítottuk. A „De szép az élet” dal felcsendülését játékos mozgással színesítettük. Körben térdelve kedves kézmozdulatokat adtunk át egymásnak.
A téma bevezetéséhez előzetesen tárgyakat helyeztem el a teremben. ( plüss cica, parfüm, alma, kesztyű, madárka, csengettyű, virág…) Egy tanulót lefektettünk egy nagy papírra és megrajzoltuk a testének a körvonalát. Az előbbi tárgyakat ráhelyeztük a rajz azon részeire, mellyel a tárgyakhoz fűződő örömünket érezzük. Beszélgettünk arról, hogy mit szeretünk magunkban, és milyen apró örömök tudnak nekünk boldogságot okozni. Milyen fontos az adott pillanat megragadása, megélése.
A téma feldolgozását a Víz világnapjához kötöttem. Hogyan tud örömet okozni neked a víz? kérdést jártuk körbe. A takarékoskodásról, a víz megóvásáról is beszélgettünk. Izgalmas kísérletekkel ismertük meg a víz tulajdonságait. Ilyen volt vulkánkitörés, a táncoló talpak, a szivárvány létrehozása.
A témát tavirózsák készítésével zártuk. Amíg a virágok a víz felszínén ringatóztak, addig összegeztük az óra tanulságait. Igazi örömteli pillanatokat élhettünk át.
A téma továbbgondolásaként a délutáni napköziben az iskolánkat megleptük a folyosó falára rögzített, csodálatos tengeri világ alkotásával.
A hetedik boldogságóránkat március 20-án tartottuk a Boldogság Világnapján. A helyszín most kivételesen nem az iskola volt, hanem egy közeli cukrászda. Egy finom süti elfogyasztása mellett a tanulók szívecskékre írtak kedves üzeneteket. Az iskolába visszavezető úton a megírt szívecskéket az utcán és a környékbeli üzletekben szétosztogatták, amivel nagy örömet szereztek az embereknek.
Az iskolában még lufikat is fújtak, amit meglepetésként a gimnáziumunk legkisebb tanulói, az ötödikesek kaptak meg.
Azt hiszem, hogy ezen a napon sok mindenkinek sikerült a napját boldogabbá tennünk.
A gyerekek játékos feladatokon, beszélgetéseken és alkotó tevékenységeken keresztül fedezték fel, hogy a boldogság sokszor a mindennapok apró mozzanataiban rejtőzik. A foglalkozás elején mindenki elmesélt egy olyan élményt, mely aznap jó érzéssel töltötte el. A közös gondolkodás során hamar kiderült, milyen sokat jelentenek ezek a hétköznapi, sokszor észrevétlen pillanatok. A tanulók párokban „örömvadászokká” alakultak: különböző helyszínekhez kerestek apró örömforrásokat, majd megosztották egymással felfedezéseiket. A kreatív részben mindenki elkészítette saját „Apró örömeim napocskája” című alkotását, melynek közepére a legfontosabb élmény került, a sugarakra pedig további kedves momentumok. A záró mozgásos játékban a gyerekek mozdulatokkal fejezték ki, milyen érzéseket keltenek bennük ezek a kis örömök. A közösség ereje, a jókedv és a sok mosoly ismét megmutatta: a boldogság ott van körülöttünk, csak nyitott szemmel kell járni.
Gabriella Mónika Kőszeginé Szűcs
A Tisza-parti Általános Iskolában megvalósított boldogságóra keretében a 3. b osztály tanulócsoportja, az apró örömök felismerésével és tudatosításával foglalkoztak. A foglalkozás célja az volt, hogy a tanulók képessé váljanak a mindennapi pozitív élmények észlelésére, valamint azok megosztására.
A ráhangolódás során a tanulók az érzékszervek szerepét vizsgálták a pozitív élmények megélésében. Ezt követően szókártyák segítségével párosították a kellemes érzéseket az egyes érzékszervekkel, majd saját tapasztalataik alapján gyűjtöttek példákat a hétköznapok örömforrásaira.
A foglalkozás interaktív elemeket is tartalmazott: a tanulók piros és zöld labdák segítségével különböztették meg az egyéni, illetve a közösségi örömöket. A csoportmunka során egy képzeletbeli „örömsziget” megtervezésére került sor, amely elősegítette az együttműködést és a kreatív gondolkodás fejlődését.
A boldogság világnapjához kapcsolódva a tanulók a „Boldog vagyok, amikor…” kezdetű mondat befejezésével személyes élményeiket fogalmazták meg, amelyek egy közös, vizuális alkotásban jelentek meg.
Az intézmény több osztálya is csatlakozott a kezdeményezéshez különböző tevékenységekkel (pl. boldogságfa készítése, kreatív alkotások, tematikus feladatok), ezáltal erősítve az iskolai közösség összetartozását.
A program megvalósítása hozzájárult a tanulók érzelmi tudatosságának fejlődéséhez, a pozitív gondolkodás erősítéséhez, valamint a közösségi élmények gazdagításához.
Ebben a hónapban megpróbáltunk minden apró örömöt észrevenni. Ezekből először rajzok születtek, majd egy kis könyvet készítettünk. Mivel pár elsős kisgyereknek van testvére, így ők is csatlakoztak ehhez a programhoz, így sikerült erre a hónapra egy másik osztályt is bevonni. Végül 4 kisfilm is készült a könyvből.
A tudatos apró örömök figyelésének rutinnátétele mellett tehát az volt a legnyagyobb sikerünk, hogy a harmadikos gyerekek is csatlakoztak hozzánk. 🙂
További kisvideóink:
Az iskolánk által meghirdetett HAPPY-hét keretében technikaórán megnéztük az oktató videókat, a víz világnapjához kapcsolódva beszélgettünk az ivóvíz fontosságáról, annak veszélyeztetettségéről, hatékony felhasználásáról, a vízivás fontosságáról, rendszerességéről, módjáról, plakátot készítettünk csoportmunkában, szuper ötletek sikeredtek.
Beszélgetőkörrel nyitottuk a hét témáját. Mindenki elmesélhette, mi okozott neki örömöt a hétvégén. Közös tornával – Kezeimet tornáztatom, mondókára – relaxáltunk. A téma feldolgozását segítette az Újra együtt című mese, amit a gyerekek nagy érdeklődéssel hallgattak. A hét csúcspontja egy közös kirándulás volt a Betekints völgybe, ahol a víz élölényeivel, környezetével ismerkedtünk. Gyermekeink közösségi szelleme, tartós figyelme, emlékezete, önértékelése, lelki egészsége fejlődött. Alkotóképességüket, fantáziájukat fejlesztette az Így látom a világot, ha boldog vagyok! rajzpályázaton való részvétel, melynek díjátadója a Boldogság világnapjára esett.
Két gyermekünk is oklevélben részesült.
A jelenben megtalálni a szépet, a jót, ami örömforrás lehet számunkra azt a képességet feltételezi, hogy a figyelmünket képesek vagyunk fókuszálni. Éppen ezért a hónap folyamán több, az érzékszerveinket élesítő, fejlesztő érzékelő játékot játszottunk a gyerekekkel, melyek hatására észrevehetik a környezetükben található apró csodákat is. A légzéstechnikák gyakorlásával szintén arra törekedtünk, hogy az elkalandozó figyelmünket a légzésünkhöz tereljük vissza. A tavasz, az ébredő természet, a maga csodáival rengeteg alkalmat teremtett, hogy felfedezzük a környezetünkben azokat a dolgokat, amelyek jóérzéssel, örömmel töltenek el minket. Bagdi Bella: Imádok élni című dala egyfajta életigenlést közvetített a gyermekek felé. A márciusi Boldogságóra program során olyan relaxációs gyakorlatot is végeztünk melynek során a gyerekek párba, egymást és magukat figyelve lélegeztek. Ez nemcsak a figyelmüket fókuszálta, hanem a társukra való odafigyelést, együttműködést is erősítette. Boldog Dóra invitálására Bezzeg Andrea: Újra együtt! című meséjét hallgathatták meg a gyerekek. Motivációként használtam ezt a következő mozzanathoz, melynek során tárgyak, eszközök képeit csoportosították a gyerekek a megfelelő érzékszervekhez. Örömládát töltöttünk meg öröm-tallérokkal, mely játék érdekes és motiváló feladat volt a gyermekek számára. Felidézték a séták, a beszélgetések során felfedezett, a megélt tapasztalatok során átélt örömforrásokat. Bár a gyerekek és még a felnőttek is nagy dolgokra vágynak, úgy érzem közelebb kerültünk ahhoz, hogy örülni tudjunk a sok-sok apró dolognak, ami hozzájárul boldogságunkhoz.
