Megérkezett a várva várt hó, sokak nagy örömére. Vannak gyerekek akik még nem is láttak ilyen nagy havat, azt sem tudták mit lehet benne csinálni. Az óvodánk udvarán volt lehetőségük hógolyózni, hóembert építeni, szánkózni.Öröm volt látni a gyermekek arcát, milyen boldogok voltak, várták a következő napokat, hogy milyen újabb téli játékokat lehet majd kint játszani.

A témahónap során az apró örömök élvezetére fókuszáltam, melyet tudatosan az előző heti érzékszervi tapasztalásokra alapoztam. A cél az volt, hogy a kiscsoportosok felismerjék: a boldogság ott rejlik a minket körülvevő világ apró részleteiben – egy kedves hangban, egy finom illatban vagy egy puha érintésben.

A megvalósítás tapasztalatai:
A hallás öröme:A „Hol szól a kisharang?” játék nemcsak a figyelmet és a tájékozódást fejlesztette, hanem a gyerekek rácsodálkozását is a tiszta, csilingelő hangra. Megfigyelhető volt, ahogy a csendben várakozás izgalma és a hang megtalálása utáni sikerélmény valódi örömöt váltott ki belőlük.
A látás öröme:Az érzékszervekhez kapcsolódó képpárosítás segített tudatosítani, mennyi szép dolgot láthatunk (pl. egy színes virág vagy a mackó barátságos arca). A gyerekek örömmel fedezték fel a vizuális azonosságokat, ami erősítette a kompetenciaérzetüket.
Az illat öröme: Az illatfelismerő játék (pl. vanília, fahéj,parfüm,kömény,fokhagyma…) igazi „varázslat” volt számukra. Az arcukon tükröződő érzelmek – a meglepődés, majd a mosoly – igazolták, hogy az érzékszervi ingerek közvetlen úton kapcsolódnak a boldogságérzethez.
A tapintás öröme: A tapintós játék ( bársony, bőr, csiszoló papír,műszőrme…) során egyértelműen különböző textúrákkal ismerkedhettek a gyerekek, melyek hozzájárultak a környezetünkről alkotott kép megismeréséhez, az idegrendszer fejlődéséhez, az ujjak érzékenységének növeléséhez.
A tapintás kellemes érzetet, örömet, stresszoldást nyújtott a gyerekek számára.

A Boldogságóra legnagyobb sikere az volt, hogy a gyerekek elkezdték tudatosabban megélni a pillanatot. Megtanulták, hogy örömet okozhat egy puha plüssmaci tapintása vagy egy kedves dallam hallgatása is. Ez a fajta szemléletmód segít az érzelmi önszabályozásban és a pozitív énkép kialaku- lásában már ilyen kicsi korban is.

A mai napot a csokoládé világnapja alkalmából szerveztem meg, melynek célja az volt, hogy a jeles naphoz kapcsolódva élményszerű, több területet fejlesztő tevékenységeket biztosítsak a gyermekek számára. Fontosnak tartottam, hogy a program során a finommotorika, a figyelem és a szabálykövetés egyaránt fejlődjön, mindezt játékos formában.

A bevezetésként egy grafomotoros tevékenységgel kezdtem, melynek során a gyermekek egy csokitorta körvonalát rajzolták át, majd saját elképzelésük szerint színezték ki. Ezt követően a tortaszeleteket meghatározott sorrendben, barna, sárga, rózsaszín, színezték ki, amellyel a színek felismerését, a sorrendiség betartását és a figyelemkoncentrációt gyakoroltuk.

A vizuális feladat után egy gyakorlati, élményalapú tevékenység következett: közösen kókuszgolyót készítettünk sütés nélkül. Megbeszéltük az alapanyagokat és a munkafolyamat lépéseit, majd a gyermekek aktívan részt vettek a keverésben és a golyók formázásában. A tevékenység során lehetőségük nyílt a finommotorika fejlesztésére, az együttműködés gyakorlására és a közös alkotás örömének megélésére.

A foglalkozás jó hangulatban, nyugodt légkörben zajlott. A gyermekek örömmel és büszkeséggel tekintettek mind az elkészült rajzos munkáikra, mind a saját kezűleg készített édességekre. A nap során sikerült a csoki világnapját komplex módon, játékosan és fejlesztő jelleggel megünnepelnünk.

Végre elénk tárultak a hó adta lehetőségek,ami által rengeteg élményt,tanulást és fejlesztési alkalmat tudtunk tervezni,szervezni gyermekeinknek.
Elsősorban a tapasztalatszerzésre helyeztük a hangsúlyt.
– A hó megfigyelése: színe,tapintása,hőmérséklete.
– Olvadás,fagyás megtapasztalása ,színes jégcsap készítése.
– Nyomok a hóban:ember,állat,jármű.
– Szánkózás ,hógolyózás.
– Hóember építése.