A „Dolgozni szaporán” kezdetű dalra együtt rendet teremtettünk a csoportban, majd a szőnyegen ülve elmondtam, hogy ma az „Apró örömökkel” kapcsolatban fogunk beszélgetni, énekelni, játszani és alkotni.
A foglalkozást kezdő relaxációnak (8.) a „Tüdőtakarítást választottam, amikor a csoport végigskálázza az I, É, Á, O és U hangokat (mindegyik hang más tüdőlebenyt használ fel nagyobb mértékben). Magastól a mélyig. Egy hang egy be- és kilégzést képvisel. A hangokat tetszés szerint kórusként is működtethetjük. Figyelni kell arra, hogy a kifújás mindig legyen elég hangos. (Ezeket a gyakorlatokat nagyon élvezik a gyerekek)
Következőnek egy személyiségfejlesztő dal éneklését terveztem.„Bagdi Bella: Imádok élni” című dala szól a háttérben.
A téma feldolgozása Boldog Dóra mondókájával kezdődött, majd az Újra együtt! című mesével folytatódott.
A foglalkozás lezárásaként a munkafüzet 49-55. oldalának a feladatai közül választottunk, amik az érzékszervekhez kapcsolódnak legjobban.
A téma továbbadásakor az apró örömök jelének készítésére került sor a Boldogságvár 7. lépcsőfokára, a szeretteinknek otthonra és az óvoda-bölcsőde szinte minden dolgozójának.
Nőnap közeledtével „jácintot” is készítettünk és ajándékoztunk az óvoda több dolgozójának, hiszen adni ÖRÖM!

Ez a téma nagyon közel áll az ovisokhoz, a gyerekek még nagyon sok mindennek tudnak örülni, feltétel nélkül! A héten imádtunk a napsütéses kora tavaszi időben játszani, illetve lapozgattuk a Füles kutyus naplóját is. Minden hétvégén egy legjobban viselkedő gyerekhez megy vendégségbe és hétfőn elmeséljük a kalandjait.
Szülinapos és névnapos kislányokat is köszöntöttünk, ezek az ünnepi pillanatok is különlegesek a gyerekeknek.
A nőnapi megemlékezést is megtartottuk, mellyel a hagyományt ápoltuk.

A foglalkozás elején közösen köszöntöttük Boldog Dórát, a Boldogságóra program jelképes figuráját, amely a gyermekek számára ismert és kedvelt elem, és segíti a ráhangolódást a foglalkozás témájára. A rövid bevezető rituálé után a gyermekek mimika és testmozgás segítségével fejezhették ki az öröm érzését. Megmutatták az arcukkal és testtartásukkal, hogyan néz ki az, amikor valaki boldog vagy örül. Ez a tevékenység segítette az érzelmek nonverbális kifejezésének gyakorlását, valamint oldott, vidám légkört teremtett a foglalkozás további részéhez. A ráhangolódást követően öröm – labda játékot játszottunk. A gyermekek körben ültek, és egymásnak adták a labdát. Akinél a labda volt, az befejezte a mondatot: „Nekem az okoz örömet, hogy…”. A játék során a gyermekek személyes élményeiket oszthatták meg társaikkal. A válaszok között megjelentek a családdal töltött közös élmények, a barátokkal való játék, a mesehallgatás, a rajzolás vagy a kedvenc játékokkal való foglalatosság. A tevékenység fejlesztette a gyermekek kommunikációs készségét, a szóbeli önkifejezést, valamint az egymásra figyelést és a türelmes meghallgatás képességét. Ezt követően a gyermekek meghallgatták „A kis sün és az örömpillanatok kosara” című mesét. A történet egy kis sünről szólt, aki megtanulta észrevenni és „összegyűjteni” azokat az apró örömteli pillanatokat, amelyek a mindennapokban körül veszik. A mese feldolgozása során rövid beszélgetést folytattunk a történet tartalmáról, amely lehetőséget adott a gyermekeknek arra, hogy megfogalmazzák gondolataikat, és kapcsolatot teremtsenek saját élményeik és a mese mondanivalója között. A mese hozzájárult a pozitív életszemlélet erősítéséhez, valamint az érzelmi élmények tudatosításához. A mesét ismét egy interaktív játék követte. A labda ismét körbejárt a gyermekek között, és akihez került, az a következő mondatot fejezte be: „Engem az tesz boldoggá, amikor…”.
A gyermekek örömmel kapcsolódtak be a tevékenységbe, és egyre több személyes élményt osztottak meg társaikkal. A feladat segítette az érzelmek tudatosítását, a gondolatok verbális megfogalmazását, valamint a társak élményeinek elfogadását. Az élmények feldolgozását kreatív alkotótevékenységgel folytattuk. A gyermekek rajzolással, vágással és ragasztással jelenítették meg azokat a dolgokat, amelyek számukra örömet okoznak a mindennapokban. Az alkotásokban megjelentek családi élmények, baráti kapcsolatok, kedvenc játékok, állatok és különböző szabadidős tevékenységek. A vizuális tevékenység során fejlődött a gyermekek finommotorikája, kreativitása és esztétikai érzéke, valamint lehetőség nyílt az egyéni élmények és érzelmek képi kifejezésére. A foglalkozást az „öröm-szobor” játékkal zártuk. A játék során zene szólt, amely mozgásra ösztönözte a gyermekeket. Szabad mozgás közben, amikor a zene megállt, a gyermekeknek „szoborként” kellett megjeleníteniük az öröm érzését. Testtartással, mozdulatokkal és arckifejezéssel fejezhették ki pozitív érzelmeiket. A játék nemcsak örömteli lezárást biztosított a foglalkozás számára, hanem hozzájárult a mozgásos önkifejezés fejlődéséhez is. A játék közben egy különleges, spontán pillanat is erősítette a téma üzenetét. A zene közbeni mozgás során egy katicabogár egy kisfiú kezére szállt. A gyermek ezt nagy örömmel fogadta, és láthatóan nagyon boldog volt ettől a váratlan élménytől. Ez a természetes, spontán helyzet jól példázta a foglalkozás központi gondolatát: az apró, hétköznapi pillanatok is képesek valódi örömöt és boldogságot adni. A foglalkozás során a gyermekek aktívan, érdeklődéssel és motiváltan vettek részt a különböző tevékenységekben. Szívesen osztották meg saját élményeiket, és figyelmesen meghallgatták társaikat. A tevékenységek hozzájárultak az érzelmi kompetenciák fejlődéséhez, az érzelmek felismeréséhez és kifejezéséhez, valamint a pozitív gondolkodás erősítéséhez. A közös játékok, beszélgetések és alkotó tevékenységek támogatták a csoportkohézió erősödését, valamint segítették a gyermekeket abban, hogy tudatosabban figyeljenek a mindennapok apró örömeire.