Reggeli után a gyerekeket a szőnyegre hívtam a mesehívó mondókával (Boldogovi könyv) és elmeséltem az Újra együtt című mesét. Mivel a csoportom már nagycsoport így egy kis mozgással tettük érdekesebbé a mesét, és így akaratlanul is figyelniük kellett, ami a figyelemzavaros gyerekeknek egyben egy fejlesztő kis játékká alakult. A játék szabályát ismertettem a mese elkezdése előtt a gyerekekkel. A két mesefőhős lett a játékunk kulcsfigurája. Elmondtam, hogy az egyik szereplő Góliát dínó, a másik a barátja Pirinkó a törpe. A játék szabály pedig a következő volt. Ha Góliát nevét hallották fel kellett állniuk és lábujjhegyen magas tartásban nyújtózkodni kellett. Viszont ha Pirinkó nevét hallották guggolni kellett. A mesét annyiban módosítottam, hogy többször beleszőttem a két meseszereplő nevét. Törökülésben ültünk a szőnyegen és elkezdtem a mesét. Élvezték a gyerekek, folyamatosan figyeltek és mivel mozogtak is a mese közben nem is rendetlenkedtek. A mese után megbeszéltük, hogy ki milyen állatot ismer, aki termeténél fogva lakhattak volna a hősök házában. Góliát nagyon sok lakótársat kapott, Pirinkónál kicsit segíteni kellet, egy plüss figurát mutattam, ami akkora volt, mint Pirinkó (szerintem). Ezután már záporoztak az ötletek. Utána kártyákat raktam ki, amin az érzékszervek voltak. Aki felismerte valamelyiket felvehette és összegyűjtöttük közösen, hogy a kitalált érzékszervvel mit érzékelünk. Ezek után tettem fel a kérdést: Hogyan segíthetünk azoknak, akiknek valamilyen érzékszerve nem úgy működik, ahogyan nekünk? (vak és gyengén látó, siket, mozgáskorlátozott). Tájékozottak voltak a gyerekek a témában, mivel nem először beszélgettünk erről. Ezután kipróbáltuk, milyen lenne az ő helyükben lenni. Játszottunk „Szembekötősdit” és „Fülbekötősdit”. A játék után egy nagy csomagolópapírt fektettem a szőnyegre, amire ráfektettük a legalacsonyabb kisgyereket (a gyerekek maguk választották ki) és körberajzoltuk. Ezután a dajka néni segítségével (újságokat tett az asztalra és ollókat) mindenki szabadon keresgélhette meg azokat a dolgokat és vághatta ki, amik örömet okoznak számára, legyen szó legóról, csokiról, bicikliről. Ezeket mind felragasztották a körberajzolt gyerekünk köré. Hogy ki mit vágott ki, nagyon sok mindent elárult nekünk (szociális helyzetből adódó hátrányok, anyagi helyzetből adódó lemondás ill. elhalmozás…stb.
Apró örömök élvezete
Ebben a hónapban arra próbáltunk rámutatni, hogy a látszólag apró dolgoknak is lehet örülni. Nem kell ahhoz drága ajándék, hogy örömet szerezzünk egymásnak. Előkerült a klasszikus mese, a Hétszínvirág – amely pont ehhez a témához kapcsolódik. Annuska, a pajkos kislány mindenféle önző kívánsággal áll elő a virágnak, s miután elpazarolta az összes kívánságot, akkor gondolkodott el, hogy okosabban is gazdálkodhatott volna a csodás lehetőséggel. Míg végül aztán segít a kisfiúnak újra lábra állni. Végül ez a kívánság tette igazán boldoggá, pedig nem is magának kívánt valamit, hanem segített a mozgássérült kisfiún. Mi is kipróbáltuk azt, hogy milyen lehet fogyatékkal élni. Bekötött szemmel próbáltunk tájékozódni, csak a hangok segítségével. Bedugtuk a fülünket, kipróbálni, hogy milyen lehet, ha nem hallunk semmit. Nem szólalhattak meg. Meg kellett próbálni megértetni magukat beszéd nélkül. Hátratettük a kezünket, mintha nem lenne, s megpróbáltunk így rajzolni. Persze hátratett kézzel nem lehet, tehát a lábujjunk közé szorított ceruzával próbáltuk meg. A gyerekek nagyon kitartóan küzdöttek, s egy kislány meg is fogalmazta a dolog lényegét: Hát óvónéni, én biztosan hogy nagyon örülök, hogy látok, hallok és van kezem meg lábam, mert ez így nagyon rossz volt. Fejét csóválgatta, és látszott, hogy a dolog mélyen érintette. A teljesen természetesnek ítélt dolgok sokszor a legnagyobbak, csak amíg vannak, addig nem becsüljük meg őket igazán.
Foglalkozás kezdete képpen a gyerekekkel jógagyakorlatokat végeztünk. Nagyon szeretik átmozgatni a testrészeiket jógával, mert a játékos mozdulatok közel állnak hozzájuk,és mozgás közben mindig elmondtuk, hogy éppen melyik testrészünket tornáztatjuk. Ezután a hónap dalát énekeltük el, cd kísérettel, az Imádok élni címűt. Mivel a tematikus hét témája a testünk és érzékszerveink volt, így könnyen meghatározták az ezekhez kapcsolódó örömöket is. Párválasztás után pantomim játékot játszottunk, majd tapogatós játékkal játszhattak a gyerekek. A témához kapcsolódó találós kérdések a nagycsoportosoknak már könnyebben mentek, mint a kisebbeknek. A „Hálás vagyok a testrészemnek , mert……. ” játékban szépen megfogalmazták, hogy ki melyik testrészének, és miért hálás. A fiúk közül többen a lábukat mondták, mert tudnak focizni, a kislányok közül volt aki a szájának, mert tud énekelni, vagy éppen az orrának, mert érzi az illatokat. A tevékenységet azzal zártuk, hogy egy pajtásukat kockákkal rakták körbe, majd miután kiszállt az építményből, többen is megpróbálhatták, hogy ők beleférnek e a körvonalakba.
Maroslelei Zengő Óvoda márciusi beszámolója
Minek lehet egy tanítási napon örülni? Nehéz volt a válasz. Hogy nem kapunk rossz jegyet! Hogy jó jegyet kapunk! Megdícsérnek! Segít a barátnőm! Csak előbújtak a napi apró kis örömeink a fejecskékből, emlékekből. Elhatároztuk, hogy az 5 érzékszerv képe alá naponta felírjuk az apró örömeinket. Két hétig szépen gyűltek az esesémyek. Volt közöttük rendkívüli, de volt teljesen átlagos hétköznapi öröm is. Ebben a hónapban könyvtári foglalkozáson voltunk, a magyar népmesékben szereplő sárkányokkal ismerkedtünk meg. Utána a többség életében először kölcsönzött könyvet a megyei könyvtárból. Hatalmas élmény, öröm volt. Ebben a két hétben néztük meg az iskolai ümnnepséget Március 15-e alkalmából. Mindannyiónkat elvarázsolt a látott jelenetek, táncok sora, és a műsort záró zene. Annyira tetszett, hogy az osztályban meg kellett keresni az interneten, és újból meghallgatni. Ebben az időszakban rendeztünk sütivásárt. A frissen sülő gofri illata az egész iskolát bejárta, még hozzánk a második emeletre is eljutott. A finomabbnál finomabb sütiket meg is kóstoltuk, és a bevétel is nagyszerű lett, hisz összegyűlt a kirándulásunk útiköltsége. Osztályun több tagjának születésnapját és névnapját is köszönthettük. És voltak nagyon kedves családi kis örömök, amikor anya este megsimogatott, vagy puszit adott a buksikra. Ami váratlan volt, hgy megérkezett a jó idő is, és már tudtunk örülni a napsütésnak, a madarak énekének.
Az emlékek lerajzolása, és az érzékszervekhez való felragasztása során meg is tudta az egyik kislány fogalmazni a lényeget: – Jó volt örömöket vadásznunk!
Apró örömök élvezete
2019.03.26.
A foglalkozást megelőző relaxációs gyakorlat után a szőnyegen kört alakítva babzsákot dobáltunk megadott szabályok szerint. Megtapasztalhattuk milyen fontos testrészünk a lábunk, kezünk, szemünk, fülünk, szánk.
Pár szabály:
– Nem lehetett ellépni a helyünkről, sem leejteni a zsákot, hiszen bomba van benne.
– Körbe adogattuk a „bombát” egyre gyorsuló tempóban a mellettünk állónak.
– A térd közé helyezve át kellett a túloldalra juttatni a zsákot úgy, hogy ne essen le a földre.
– Fejen egyensúlyozva kellett elvinni ahhoz a gyermekhez, akinek a nevét hallotta.
Páros verseny következett: zizi-evés hátratett kézzel. Nagy sikert aratott ez a feladat.
Körben ülve a szőnyegen várták a gyerekek, hogy egyesével kipróbálhassák a hallás-érzékelést segítő játékot. Megismerkedtek a játék lényegével, majd bekötött szemmel nagyon ügyesen különböztették meg a más-más hangon csörgő golyókat.
Ezt követően bekötött szemmel illatokat kellett megkülönböztetni (menta vagy citrom). Minden gyermek kipróbálta ügyességét.
A feladatok után megbeszéltük hogy milyen érzékszerveinket használtuk melyik feladatnál. Kinek melyik feladat tetszett, melyik jelentett neki nehézséget. Röviden megemlítettük a fogyatékkal élő emberek számára miért lehet nehezebb az életük, miben lehet nekik segíteni.
Legfontosabbnak pedig azt tartom, hogy egy jó nagy szeretetöleléssel búcsúzzunk el egymástól.
Végezetül meghallgattuk Bagdi Bella: Imádok élni című dalát.
A gyermekekkel az Apró örömök élvezete – nevezetű témakör kapcsán, sokat beszélgettünk, munkafüzeti feladatokat oldottunk meg, illetve elkészíthették a saját Apró öröm szigetüket. Mindeközben elmeséltem nekik a 12 hónap c. mesét, mely után fantáziajátékot játszottunk.
Apró-po avagy apró örömök
Év eleje óta egyre több időt töltünk el egymással és figyeljük az érzéseinket így aztán egyre jobban tudjuk felismerni az apró különbségeket, ezáltal észre tudjuk venni az apró örömöket is. Ebben a hónapban a célunk e kellemes érzések átélése és megnevezése volt. Mivel az óvodások alapvető tevékenysége a játék így a játékidő során sok ilyen érzést juttattunk felszínre: Pl.: puzzle kirakásakor, fakockából torony építésekor, memória játéknál egy pár megtalálásakor stb. A gondozási tevékenységek során is volt mit beletenni az apró örömök „ tarsolyába”: Pl.: Sikerült felhúznom a cipőmet! Felfűztem egy hosszú gyöngysort! Egyedül tudok pisilni! Kifogtam egy halat a tóból! … Konkrét témaként is beszéltünk róla. Ekkor legtöbben valamelyik barátjukat említették, a családtagjaikat vagy kedvenc játékukat. A tavaszi ünnepkörben tevékenykedve a virágok, az időjárás változása, március 15 és a háziállatok témái kerültek elő. Nem csak beszélgettünk, hanem közvetlen tapasztalatokat is szereztünk pl.: virág illatának megszagolása az udvaron, a napfény melege az arcunkon, Nemzeti Ünnepünk közös megünneplése várépítéssel, kardozással. Az ebben a hónapban elhangzott mesékben is kerestük azt, aminek a szereplők örültek, ami jól esett nekik ( Nagytakarítás a napnál, A vajaspánkó stb). Mesehallgatás előtt csendesítésként, ill. meditációs gyakorlatként egy felhúzós zenélő játék hangját választottam, ami elég halk így különösen kellett figyelni arra. Ez időben lett szemüveges az egyik kisfiú, aki feszélyezve érezte magát ettől. Előzetes megbeszélés során megegyeztünk abban, hogy másnap hozza a szemüvegét. És hogy a 3-4 éves gyerekek mennyire empatikusak tudnak lenni egymással ezt az mutatja meg, hogy egy másik kisfiú szintén szemüveggel jelent meg másnap, igaz hogy az napszemüveg volt. Együtt örültünk, amikor mindketten felvették.