A Szivecskék 6.a csoport – APRÓ ÖRÖMÖK ÉLVEZETE – március havi témát dolgozta fel a boldogságórán.
A gyerekek előzetes feladatként kapták, hogy hétvégén csendesedjenek el, és gyűjtsék össze, hogy azon a héten milyen apró örömökben volt részük. A tanév vége felé közeledve, egyre jobban elfáradva többen úgy gondolták, hogy nem volt apró örömük, ami természetesen lehetetlen. Elmeséltem nekik, hogy nincs a világon olyan ember, aki egy hétig egyetlen apró örömöt sem él át, de vannak sajnos olyanok, akik nem veszik észre, az adott pillanatot nem tudják élvezni. Személyes példákat is meséltem nekik, hogy számomra mi okozott örömöt, milyen érzéseket éltem át, mennyire felszabadító, stresszoldó hatásuk volt.
Az összegyűjtött apró örömeiket megosztották a csoporttal, mely során egyre több példát soroltak: Petőfi Sándor szavalóversenyen elért I. helyezés, testvérének gyermeke született, hétvégén a kutyusát sétáltatta, a barátaival játszott, disznótorban finom sült kolbászt evett, az édesanyja kedvenc ételét – lángost – készített, meglátogatta a nagymamája, a keresztanyukájánál töltötte a hétvégét, stb.
A kolbász és a lángos hallatán kiderült, hogy mindenki nagy élvezettel fogyasztja a kedvenc ételeit, így a finom ételek fogyasztása is az apró örömök élvezete. A napsütést, szép időt is mindenki szereti, így annak is lehet örülni és élvezni. A család szeretetének, a velünk való törődésnek is lehet örülni és annak is, ha mi örömöt okozunk másoknak.
A boldogságóra jó hangulatban telt és a sok finom étel hallatán mindenki mosolyogva – és éhesen – indult haza azzal az útravalóval, hogy a boldogságóránk is az egyik apró örömünk volt, vegyük észre, éljük meg a jelen pillanatokat, élvezzük az életet!

A mai Boldogságóra alkalmával egy megható és tanulságos történetet alkottunk, amely egy árva kiskutyáról szólt, akit a hatodikosok örökbe fogadtak. A gyerekek izgatottan vetették bele magukat a történetírásba, és közösen alkották meg a cselekményt, a szereplőket és az üzenetet, amelyet közvetíteni szerettek volna.
Az óra elején megbeszéltük, mit jelent számunkra a boldogság, és hogyan tudnánk ezt egy történeten keresztül bemutatni. Több ötlet is felmerült, végül egy elhagyott, magányos kiskutyáról szóló történet mellett döntöttünk, akinek élete teljesen megváltozik, amikor egy csapat hatodikos diák rátalál, és úgy döntenek, hogy közösen gondoskodnak róla.
A gyerekek kreatívan szőtték a történetet: a kiskutya eleinte félénk és bizalmatlan volt, de a gyerekek türelmének és szeretetének köszönhetően fokozatosan megnyílt. A mese végére a kutyus nemcsak új otthonra talált, hanem a diákok is megtapasztalták, hogy az igazi boldogság a törődésben és az együtt töltött pillanatokban rejlik.
Miután elkészült a történet első változata, közösen átolvastuk, megbeszéltük, hogy mindenki számára érthető és kerek legyen. A gyerekek javaslata alapján néhány részt kiegészítettünk, hogy még érzelmesebb és meghatóbb legyen.
Az írás elkészülte után mindenki kiválasztott egy jelenetet, amelyet megrajzolt. A képek igazán szívhez szólóak lettek: volt, aki az elhagyott kiskutyát rajzolta le, más a diákokat ábrázolta, amint gondoskodnak róla, és akadt olyan is, aki a kutyus boldog pillanatait örökítette meg új családjával. Az elkészült rajzokat tablóvá rendeztük, és kihelyeztük a faliújságra, hogy mindenki megcsodálhassa.
A történet felolvasása is különleges pillanat volt. A gyerekek megosztották egymás között a szerepeket, így mindenki hozzátehetett valamit a felolvasáshoz. Az előadást digitálisan is rögzítettük, és feltöltöttük az iskola honlapjára.
A foglalkozás végére a gyerekek rájöttek, hogy a boldogság nem mindig a nagy dolgokban rejlik – néha egy kis figyelem, gondoskodás vagy egy apró gesztus is elég ahhoz, hogy valaki más boldog legyen. Az óra végén többen megjegyezték, hogy milyen jó érzés együtt alkotni valamit, ami másoknak is örömet okozhat.