Negyedikesek lettünk. A háláról mégis keveset tudtak mondani a gyerekek. Nem igazán érezték, hogy valakinek valamiért hálásak is lehetnek. Több példa, eset elmesélése után gondolkodtak el, hogy valóban többeknek lehetnek hálásak. Így egy hétig gyűjtöttük a \”hálacédulákat\”.
Egy hét után vettük elő a dobozkából az összegyűjtött lapokat. Jó volt látni, hogy többség 6 – 7 lapot is összegyűjtött, míg volt akinek csak egy lapja volt. Egy kisfiú csak az anyukájának volt hálás, mert a hétvégén kedvenc ételét főzte meg. A hálalapok között olyan is volt, melyen azt köszönte meg a kislány, hogy elvitték végre a fogorvoshoz, így már nem fáj rendszeresen a foga.
A virágokat kedvük szerint formázhatták meg. A szirmokra pedig felírták a lapokat röviden.
Ezután készítettük el a kertünket, és tettük fel a faliújságra.
Remélem ezután többször fogom, fogjuk hallani, hogy: Hálás vagyok és köszönöm!

Hálás vagyok, mert az a munkám amit szeretek (még ha a mai világban egyre inkább megnehezítik akkor is). Ez az óra örökre bevésődik a szívembe. Ezért érdemes, értük, mert nap, mint nap hálásak. Hálásak és őszinték. Az egyik kisfiú azt fogalmazta meg: \\\\\\\”Hálás vagyok, mert olyan jó tanító nénim vagy!\\\\\\\” Én meg csak ott álltam és könnybe lábadtak a szemeim. Örömkönnyek voltak. 🙂

Nagy örömömre szolgált, milyen sok ötletük volt a gyerekeknek a hála kifejezésére. Szüleiknek, testvéreiknek, barátaiknak és tanítóiknak mondanának köszönetet a kapott szeretetért, gondoskodásért, bizalomért.
3. a osztály, Pécs, Sziebert Róbert Ált. Isk.

Nagyboldogasszony Egyházi Alapiskola – Gúta
1. osztályos diákok munkája.