Nagy izgalommal várták a gyerekek az első Boldogságóra foglalkozásunkat, hiszen előtte már több alkalommal beszélgettünk a háláról, boldogságról, szeretetről. Bevezetésképpen egy héttel a foglalkozás előtt már a lazító „feladatokat”, játékokat gyakoroltuk, amelyeket akár többször is elővettünk a nap folyamán, ha nagyon nyugtalanok voltak a gyerekek, vagy széteséshez közelített a foglalkozás. A relaxációs játékokat a Boldogságóra kezdetén nagy örömmel fogadták, mert már ismerős volt nekik. Az újdonság ereje rabul ejtette őket, teljes figyelmükkel a Hálafáról szóló mese felé fordultak, amelyet kétszer egymás után meghallgattak, majd eljátszottak. De mégis a legjobb mulatság a Hálafa készítése volt, a befestett kezük lenyomatával. A Hálafánkat kifüggesztettük a boldogságfalra, és alá tettünk egy nagy befőttesüveget, amibe a szülők gondolatait vártuk a hálával kapcsolatban. Kevés üzenet érkezett, de úgy gondolom, ezt nekik is, és mindannyiunknak tanulnunk kell.

Az idei évtől ismerkedünk a Boldogságóra programmal, 26 középső csoportossal ez az első témakörünk. Igyekszünk úgy feldolgozni minden hónap témáját, hogy saját Pedagógiai Programunkba illeszkedjen. Sokat beszélgettünk mit jelent a hála, ki kinek és miért lehetünk hálásak. A mese mint „eszköz” sokat segített ennek megértésében, feldolgozásában. Mikor érzünk hálát valaki iránt, hogyan lehetünk hálásak vagy éppen mi teszünk olyat ami miatt más hálás. Hálafát készítettünk. Közösen, színes papírra rajzolták körbe a kezeiket és kivágták majd egy nagy fát készítettünk. A csoportszoba központi részébe raktuk ki, hogy akármikor elő tudjuk hozni a témát.