Szeptember hónapban kapcsolódtunk be csoportunkkal a Boldogságóra Programba. Lelki beszélgetésekkel, relaxációs zenehallgatással és drámajátékkal hangolódtunk rá a Hála gyakorlására. Kooperatív munkában elkészítettük a Hálafát, melyet elhelyeztünk a csoportban jól látható helyre, amelyre a kisgyermekek, óvó nénik, dadus kézlenyomata került.
Szeretettel fogadták a gyerekek a Hálafa történetét, melyet többször is elmeséltem nekik. A hála gyakorlás zárónapján el is dramatizáltuk a gyerekek szereplésével a mesét. A játék során jól látható volt a pozitív érzelmek és boldogságélmény átélése (hála, öröm, szeretet) a gyermekek arcán. A mesejátékban a gyengébb önbizalmú és visszahúzódóbb gyerkekek is megnyíltak, bátrabbak lettek, ami különösen jó hatással van a pozitív személyiségük fejlődősére és társas kapcsolataik alakulására.
„A boldogságórák az egyik alapvető célja: szisztematikus gyakorlatok alkalmazásával készségszintűvé tenni a pozitív orientációt.”
Örömmel színezték ki a munkafüzet 3. oldalán lévő hálaszínezőt, amit hazavittek családjukba, megbeszélve, hogy ki miért hálás.
Aktívan vettek rész a Hálaszív süti elkészítésébe, amiből többet készítettünk, gondolva az óvoda többi csoportjára és a gyerekek családjára is.
Csoportunk szokása az alvásidő előtt „simimaci”, amit átneveztünk „Hálamacinak”, aki eztán egy hálás simogatással kíván minden pihenni vágyó kisgyermeknek szép álmokat.
Egész hónapban többször meghallgattuk Bagdi Bella : Szép nap ölelj át engem c. dalt, melyre táncos mozdulatot is tanultunk.
Hálásan örülünk, hogy megismerhettük a Boldogságóra Programját, kiváncsian készülünk a következő témára: Az optimizmus gyakorlására!
A hála gyakorlása
Ez volt az első alkalom, amikor az óvodán belül a mi csoportunk is aktívan bekapcsolódott a Boldogságóra programjába. A hónap témája a hála volt, melyet változatos feladatokon keresztül dolgoztunk fel közösen. A csoportom érdeklődésére alapozva a szuperhősök kerültek a középpontba, akiknek a tetteiken keresztül ismerkedhettek meg a hála fogalmával. Ellátogatott az óvodánkba a „HálaHős”, aki kalandra hívta őket, amely 3 próbát foglalt magába, amit ha teljesítenek, akkor ők is „HálaHőssé” válhatnak.
– Az első próba abból állt, hogy a szuperhős bábunak meg kellett fogalmazniuk, hogy ők miért hálásak. Szeretnék ebből egy momentumot kiemelni, amikor egy nemrégiben idekerült kislány az óvodát említette meg, hogy hálás, amiért itt lehet, mert mindig jól érzi magát, és nagyon jókat játszhat. Pedagógusként az ilyen gondolatokért lehetünk igazán hálásak a mindennapok során. 🙂
– A második próba során azokat a szíveket kellett megtalálniuk az óvoda területén, ahol „HálaHősök” dolgoznak értünk (iroda, fejlesztő, udvaros szertára, konyha). Ha megtalálták ezeket, akkor közösen meg kellett fogalmazniuk, hogy vajon miért is lehetünk igazán hálásak az ott dolgozóknak.
– A harmadik próba a szuperhős kiképzés volt, ahol egy akadálypályán keresztül kellett menniük, hogy megerősödve tudják majd ellátni a szuperhősök feladatait.
Miután teljesítettük a feladatokat mindenki megkapta a „HálaHős” kitüntetését, melyet ünnepélyes keretek között adtunk át a gyerekeknek, majd közösen az óvoda dolgozóinak. Számomra ennek a témának a feldolgozása tette teljesen világossá, hogy a csoportom közösségének mennyire jót fog tenni, hogy a Boldogságóra részesei lettünk. Szívmelengető volt végigkövetni a gyerekek lelkesedését és végtelen nyitottságát a tevékenységek ideje alatt.
„Kőbe véstük”, hogy ne feledjük 🙂
Elgondolkodtunk, mi minden lehetne a hála….tele lett a tábla 🙂
A szép gondolatokat befőttesüvegben tartósítjuk 🙂
A szívünkbe is beletettük.
Táncsics Általános és Német Nemzetiségi Iskola
Az idei évben alsósokat kaptam napköziben. Mivel kolléganőmet megfertőztem már, így az első két évben ő is dolgozott a gyerekekkel, én csak „visszavettem” őket és folytatjuk a munkát. Nagyon vegyes a társaság, ezért is Szivárványos a nevünk. Most sok hiányzónk is volt, de azért készültek munkák. Mindenki elmondta,kinek, miért adná a Hála Érdemérmet, és igyekeztünk (nem mindenkinek sikerült) az érem megjelenésével is utalni arra, azokra, akik kapják.
Boldogságóra a 7. osztályban
2020. 09. 18.
Hálás vagyok mindazért, amim van.
Az első osztályfőnöki órán megbeszéltük a gyerekekkel, hogy ebben a tanévben is bekapcsolódunk a Boldogságóra Programba. Szeptember elején már igyekeztünk ráhangolódni az első témára. Azt kértem a tanulóktól, hogy esténként gondolják végig, mi minden történt velük aznap, és jegyezzék fel, kinek és miért lehetnek hálásak, kinek és miért tartozhatnak köszönettel. A téma feldolgozására a következő osztályfőnöki órán került sor. Beszélgettünk arról kinek mit jelent az öröm, a boldogság, illetve a hála fogalma, és megbeszéltük azt is, hogy milyen módon tudjuk a hálánkat kifejezni. Végül a gyerekek szeretetkupont készítettek, melyben felajánlottak egy olyan szeretetből jövő tettet, mellyel örömöt okoznak, mellyel kifejezhették hálájukat.
A nyár élményeiért is van kinek hálálkodni, így hát lerajzoltuk ezeket az élményeket, s megneveztük a megfelelő személyeket.
Bocskai István református Általános Iskola
Gyerekeimmel összegyűjtöttük, hogy a nyári élményeinkből mire emlékszünk vissza a legszívesebben, és ezekért az élményekért kinek vagyunk hálásak. Nem volt könnyű a választás…
A hála szeptemberi hónapja igazán izgalmas volt a számunkra. Bagolyvárunk kicsiny csapata hálás szívvel tette meg az első apró kis lépéseit az otthonuk biztonságos kapujától a csodákkal kikövezett kalandos utazásuk felé. Hálásak vagyunk, hogy együtt lehetünk az iskolában, hiszen most már együtt dobban minden szív, együtt tapsol minden apró kis kéz, együtt mosolygunk, nevetünk, örülünk, s együtt szomorkodunk is, ha valami nem sikerül elsőre.
Hiszünk….. Álmainkban….. Lelkesen…. Adunk hálát minden pillanatnak!!!
Ezek a szavak, sorok jellemezték végig az első hónapunkat az első osztályban. A kezdeti nehézségek és ismeretlen világ után, kíváncsian hallgatták, s tanulták meg egy szempillantás alatt Bagdi Bella repülj velem c. dalát. A gólyatáborban a kézműveskedés, ismerkedés mellett kiérdemelték, hogy bagolyvári hála érdemrendet kapjanak, s elinduljanak a közös utunkon. Hálás vagyok, hogy foghatom kezüket, segíthetem, ölelhetem őket. A boldogság füzetükben kiszínezték a hálafát, miután elmeséltem nekik az öreg tölgy meséjét. Mindenki elkészítette a hála virágját, amelyet feltűzünk a boldogság fánkra. Összegyűjtöttük, hogy ki kinek, miért is hálás, mit köszönhet meg az adott napon. A család, az óvónénik, a tanító nénik mellett hálásak voltak a jó szóért, ölelésért, matricákért, piros pontért, s nem utolsó sorban azért hogy együtt lehetünk az iskolában és tanulhatunk. Még alig érik fel az iskola padot, de máris olyan óriási szívvel, csordultig tele szeretettel vettek körül, hogy szívem megtelt hálával. A hónapot egy hála befőtt lezárásával fejeztük be, amelybe mindenki belerajzolhatta azt a pillanatot, élményt, érzést, amiért hálás, s ezt meg szeretné sokáig őrizni. A befőtteket, ahogyan nagymamáink is elrakjuk télire telázsi polcára, s a zord pillanatokban majd elővesszük és erőt, örömet, hálát fogunk meríteni belőle.
„A boldogság egyetlen pillanat, egy érintés, egy szó, egy mosoly, egy szempillantás. A boldogságot nem megtalálni kell, hanem felismerni, hogy képesek vagyunk boldogok lenni, bármilyen nehézségek közt is vezet az utunk.” Ezen a rögös úton elindulva kezdtük meg közösen 2020/2021-es boldogságórás tanévünket. Hálás vagyok, hogy taníthatom őket, s már most hiszem és vallom, hogy jobb velük a világ!