Kevin (3.osztályos) óriási, sokatmondó szívbe vázolta anyukájának a hálakártyát, amit már azóta be is váltott. 🙂
A hála gyakorlása
Sziasztok! Kolleganőm, Erzsike biztatására, – aki már tavaly is részt vett gyerkőceivel a Boldogságprogramban – idén jómagam is belevágtam a gyerekekkel a programon való részvételbe. Itt is köszönöm neki szeretettel a sok biztatást! Hálás vagyok érted! 🙂 A mi csapatunk az 1. és a 3. osztály összevont társasága, de sok feladatot közösen oldunk meg a 4. osztállyal, mivel készségtárgyakon így tanulunk együtt, egymást segítve.
Bemutatkozásul:
Torna órákon „Jó cselekedet kör”-be ülünk, és mindenki elmondja, kinek segített és mit, ezzel is gyakorolva hálát adni társainknak. Tavaly óta szerencsére egyre kevesebbszer fordul elő, hogy valaki nem tud semmit se mondani. Köszönjük, hogy csatlakozhattunk Hozzátok!
Az első osztályosaimmal vágtunk neki nagy örömmel a Boldogság programnak. A gyerekek rajzolás közben Bagdi Bellától A hála című dalt hallgatták, ami nagyon tetszett nekik és ezáltal szívesen rajzoltak, miközben énekeltek ők is.
Plusz feladatnak adtam otthonra titkos feladatot: készítsenek valamit hálából és bárkinek odaadhatja. A képeken látható miket készítettek.
A többi képen a hála falunk van és pár kép a nagy munkában.
„A szeretet és a hála minden negativitást felold, bármilyen formát öltsön is. Ez a két érzés képes tengereket szétválasztani, hegyeket megmozgatni, és csodákat véghezvinni.”
(Rhonda Byrne)
Nálunk csoda történt és akik a hegyeket megmozgatták: a SZÜLŐK.
A történet nagyon egyszerű. A tett nagyszerű. Minden év szeptemberében városunkban almanapi rendezvény várja a látogatókat. Iskolánk osztályai almakompozíciókat vagy szalmabábukat készítenek. Idén sem volt ez másképp. Tervezgettünk mi is mi legyen a művünk. Csak eggyel nem számoltam én sem. A fránya betegségem két hétre ágyhoz kötött. Elkeseredtem én is mert az ötlet megvolt, de hogy legyek jelen a kivitelezésnél? Az nem történhet meg, hogy a kis osztályom nem készít semmit. És ekkor történt a csoda. Munka után fáradság ide, időhiány oda, a szülők nekiláttak. Ez lett belőle. Mondanom sem kell, hogy néhány könnycsepp előtört, mikor szóltak, hogy készen vannak.
Ha már a hála hónapja van, nagy nagy köszönet és hála nekik.
Szeptemberi faliújságunkra megérkezett a hónap kabalája. A kedves kislány szívecskéjével elkísér minket a program végéig.
„A szeretet a legnagyobb erő. Ez köt össze mindent és mindenkit. Ezért érdemes élni. Ettől lesz tiszta a szíved.”
(Wendy Higgins)
Az 5 és 6 éves gyerekeinkkel tegnap első alkalommal tartottunk boldogságórát. Mindenkinek egy kis szívecskére ráírtuk azt az egy dolgot, amiért leginkább hálásak lehetünk neki.A „Jól érzem magam” c. dal után a piros varázsdobozból egymás után kerültek elő a szívek. Miután felolvastuk, mi áll rajta, a gyerekek maguktól kezdtek el még mondani személyre szabottan olyan dolgokat, amiért még hálásak lehetünk annak a gyereknek. Mi hárman felnőttek, váltva beszélgettünk a gyerekekkel, akik egyre lelkesebbek voltak. Valahogy megérezték a súlyát, mert egyetlen egy negatív szó sem hangzott el a hála mondatokban.Úgy adtuk át ezután a szíveket, hogy: „látod, ezért jobb Veled a világ!” Miután mindenki sorra került, maguk is készíthettek szíveket, amire mi írtuk rá, amit gondoltak szüleiknek, illetve akinek szánták. A csúcspontja az volt a délelőttnek, amikor már újra játékidő volt, az egyik kisfiú odaszaladt, átölelt, és azt mondta: „Nemcsak velünk jobb a világ, hanem veletek is! Itt már csordultig tele volt a szívünk. Az amúgy nem túl nyugodt csoportunk aznap sokkal nagyobb szeretetben játszott egymással, mint egyébként szokott. Hálás vagyok, hogy ebben a programban részt vehetünk.
Kíváncsian indítottam elsőseimmel az első Boldogságórát. Minden új volt. A szőnyegre tettem egy ládikát, amelyből minden hónapban előkerülnek majd a mesék. A háláról szóló kis történet nagyon megfogta a gyerekeket. Mi is megállapodtunk abban, hogy minden nap kedveskedünk egy tanulónak. Az első kis gyermeket közösen szavaztuk meg; azóta is működik ez a fajta kedveskedés.
Öröm, nyugalom, kreativitás, izgalom jellemezte az órát.
Mondatbefejezések….
A gyerekek nagy-nagy izgalommal várták, mi is lesz ez az új „órájuk” valójában. Majd leraktuk a párnákat és körbeültünk. Akkor tudták, ez valami teljesen más lesz, mint amilyen óráik eddig voltak. Először örömkörben elmesélhették, mi volt a héten a legjobb dolog, ami velük történt. Majd a hála érzéséről beszélgettünk, ki miért lehet hálás. Készítettünk hálakuponokat anyukáknak, amiket beválthattak a szülők 1-1 puszira, vagy ölelésre. Majd a gyerekeket is megleptem és szülői értekezleten a szülők is kaptak kuponokat, amiket a gyerekeiknek kellett átadniuk és ráírni, miért is hálásak nekik. A boldogságórán daloltunk, hálakavicsot festettünk és természetesen rajzoltunk is. Minden héten van egy „kiválasztottunk”, aki egy szivecskét hord magán. Ő különleges figyelmet kap azon a héten az osztálytól. Nagyon várjuk az októbert és az új témát!
Mi így „dolgoztunk”, nézzétek meg, fogadjátok szeretettel:
http://photopeach.com/album/9iyk6j