Nagycsoportunk ebben az évben kapcsolódott be a Boldogságóra programba, melyben az első témánk, a boldogságfokozó hála volt. Elképzeltük, majd közösen elkészitettük, a „Boldogság várát”. A foglalkozásokat relaxációs mozgásssal és a ” Szép nap ölelj át engem ” c. dallal inditottuk, melyet hamar elsajátitottak a gyermekek. Nagy édeklődéssel hallgatták „A hálafa” történetét! A mese után beszélgettünk arról, hogy vajon mi, miért lehetünk hálásak? Kiszinezték és le is rajzolták azokat a dolgokat amelyekért hálásak, s azt is ami szebbé tette a napjukat! Igazán nagy öröm volt látni azt, ahogyan a gyermekek ” felfedezték” megfogalmazták, hogy mi mindenért lehetnek hálásak! Legtöbben a családjukért, testvérekért, barátokért , az ovodáért, de volt aki azért volt hálás, mert éppen kisütött a nap! A mi hálafánk: a gyermekek szines papírra tették a tenyerüket, körberajzoltuk, és kivágtuk! Erre rajzolták le azt amiért a leghálásabbak! S ebből a kivágott tenyér formákból, ragasztással makkot készitettünk majd elhelyeztük a hálafánkra! A program befejezéseként, elmentünk a Duna partra, ” hálakövet” gyűjteni, amit aztán kifestettek, és boldogan vittek haza. Másnap nagy örömmel számolak be arról, hogy a szüleik, miért hálásak!

Új fogalom volt a középső csoportosainknak a hála szó. Jelentésének megértését segítették a gyerekek életkorának megfelelő mesék: A három pillangó, A büszke tölgyfa, Hálafa története. Minek örültél, mi a jóérzés neked?,- pozitív események, érzések felelevenítésével vezettük be a beszélgetést. Az első témával kapcsolatban sok példát hallottak a gyerekek arról, miért lehetünk hálásak.

Ebben a tanévben újabb két csoportunk csatlakozott a Boldogságóra csoporthoz.
Minden hónap elején öszeülünk és megosztjuk egymással, kinek, hogy sikerült az előző havi téma feldolgozása és kinek milyen ötlete van a következő témához. Miután két csoportban már három éve folyik a munka, több korosztályban, sok ötlet, vers, mese, játék felmerül, amivel tudjuk egymás ötleteit még színesebbé tenni.
Így kaptuk mi is egy verset, amit játékbahívó versként alkalmazunk ettől az évtől.

” Örülök a télnek, örülök a nyárnak
friss tavaszi szélnek, őszi lombhullásnak.
Hogyan lehetsz bárhol és bármikor boldog?
Ha a napsugarat a szívedben hordod!”

Hálásan köszönjük!

Ez évi Boldogságóráinkat is úgy tervezzük és valósítjuk meg, hogy minden héten belecsempésszük a napi tevékenységekbe.
A boldogságórák bevezetéseként egy drámajátékot játszottuk a gyerekekkel, aminek a keretében a boldogság kék madara a kis fiókáit kiröptette a fészekből. Erdőből mezőre szálltak esőben, szélben, napsütésben. Dalokat, verseket szőttünk bele az utazásba, és minden derűs, vagy borús helyzetben kiválasztottuk a kedvünknek megfelelő arcképet. Majd a pofik szétválogatásával beszélgettünk arról mikor is vagyunk boldogok. Az út végén búvóhelyet kerestek a madárkák, így rátaláltunk a boldogság várára, aminek „kopott” lépcsőit újrafestettük és megbeszéltük, hogy minden boldogságjáték végén egy lépcsővel feljebb mehetünk. Levezetésként a fáradt madárkák lefeküdtek a szőnyegre és egy sárga kendővel simogatva énekeltük a gyerekeknek- mintegy relaxációként- a „Szép nap…” kezdetű dalt, melyet a hét folyamán sokszor énekeltünk együtt.
A hála témakört több mesén és játékon keresztül dolgoztuk fel:
• „A répa” – az ismétlő mese dramatizálásában az egymás segítéséért érzett hálát emeltük ki. Közös vásárlás után közösen készítettünk répasalátát, amiben mindenki segített a másiknak. Duna-parti sétánk során csodaszép hálakavicsokat gyűjtöttünk, és hálásak lehettünk az időért, a látványért és a helyért, ahol élünk.
• „Maci bajban van” – a történetet egy drámajáték formájában meséltük el. Mi voltunk a szereplők, a gyerekek pedig segítettek az ajándék keresésében. Együtt mozogtunk a térben énekelve, mondókázva. Nyuszit valóban felköszöntöttük, ahogy a szülinaposokat szoktuk, megtáncoltattuk és megkapta a reggel folyamán rajzolt képeket. Itt vezettünk be egy verset, ami innentől a boldogságjáték hívó versünk is lesz.
• „Hálafa” – A mese meghallgatása után mi is készítettünk egy közös hálafát kis levelek ragasztásával. A mese ujjbábjaival társasjátékot készítettünk, ahol az állatok amennyit dobtak, annyi hálaleveleket varázsoltak a fára. A közeli parkba sétálva mindenki gyűjtött egy szép levelet a barátjának és úgy adta oda, hogy közben megköszönt neki valamit, amiért hálás. A szép leveleket küldő fák is kaptak egy hálaölelést:)
• „A kiskakas gyémánt félkrajcárja” – a kiskakas a mese után egy csodaszép hálakövet is kikapirgált, majd a korábban a Duna-parton gyűjtött kavicsokra mindenki elkészíthette a saját hálakövét szivárványfestéssel és festékpontozással. Közben arról beszélgettünk, hogy ki miért és kinek hálás. Óriás sétánk során a gesztenyefa alatt összegyűjtött gesztenyét találtunk, amit a gondos gazda az arra járóknak gyűjtött halomba. Hálaölelés járt a fának és hálafújás a néninek, aki gondolt a gyerekekre.