A hála nehéz szó, mielőtt ezt megbeszéltük, hogy mit is jelent, elmeséltem a gyerekeknek Bartos Erika őszi meséjét, amelyben a kis állatok egy fát gyógyítottak meg. Ebben a mesében a fa érzéseire vezettem rá a gyermekeket, hogy mit érezhetett amikor bekötözték a sebeit. A beszélgetésben nagyon okos dolgokat mondtak a gyermekek, mint pl. boldogságot, hálát.
Megfestettük ezek után a hálafánkat, melynek levelei a mi kézlenyomataink. Hallgattuk néhány dalt a Boldogság Cd-ről és elkezdtük a boldogságvárunkat kiszínezni. Júniusra gyönyörű lesz:) Kártyák segítettek a képek segítségével felismerni, hogy mi mindenért lehetünk még hálásak, amire egyből nem gondulunk. Sokan elmondták mi jelent számukra a hála, hol érezzük, kivel kapcsolatban és milyen helyzetekben.
Szeptember első két hetében felidéztük nyári élményeinket, hogy ki merre járt, miért érzett hálát.
Nagyon büszke vagyok gyermekeinkre, hogy kicsiktől, nagyokig okos és megható dolgokat mondtak a témával kapcsolatban. A hét zárásaképpen elkészítjük a hála szimbólumát, melyet majd hazavihetnek a gyerekek. Reméljük, hogy erre majd otthon és a mindennapokban is emlékeznek majd a gyermekek, hogy miért lehetünk hálásak és milyen érzést ad nekünk a hálás gondolkodás.

A tevékenységet a jól ismert relaxációval kezdtük.Majd beszélgetést kezdeményeztem a háláról. Azt vettem észre, hogy ezt afogalmat a 6 éves gyerekek nem értik. Inkább arról beszéltek, hogy mi okoz örömet nekik. Irányított kérdésekkel rávezettem őket a jó gondolkodásra. A beszélgetés után elmondtam a Hálafa meséjét. Érdeklődve figyelték a gyerekek. A mese után minden gyermek kapott züld színű színespapírt. A feladat az volt, hogy rajzolják körül a tenyerüket az ujjaikkal majd vágják ki azt ollóval. Mi felnőttekis készítettünk barnából. A gyerekek segítségével összeállítottok ragasztással kék kartonra a csoport Hálafáját, s kiállítottuk a közös öltözőben, hogy a szülők is megtekinthessék. A Hálafáról készült képet elküldtem a csoportom zárt facebook csoportjába, hogy további beszélgetést kezdeményezzek a gyermekek és a szülők közöt.

A tevékenységet a jól ismert relaxációval kezdtük.Majd beszélgetést kezdeményeztem a háláról. Azt vettem észre, hogy ezt afogalmat a 6 éves gyerekek nem értik. Inkább arról beszéltek, hogy mi okoz örömet nekik. Irányított kérdésekkel rávezettem őket a jó gondolkodásra. A beszélgetés után elmondtam a Hálafa meséjét. Érdeklődve figyelték a gyerekek. A mese után minden gyermek kapott züld színű színespapírt. A feladat az volt, hogy rajzolják körül a tenyerüket az ujjaikkal majd vágják ki azt ollóval. Mi felnőttekis készítettünk barnából. A gyerekek segítségével összeállítottok ragasztással kék kartonra a csoport Hálafáját, s kiállítottuk a közös öltözőben, hogy a szülők is megtekinthessék. A Hálafáról készült képet elküldtem a csoportom zárt facebook csoportjába, hogy további beszélgetést kezdeményezzek a gyermekek és a szülők közöt.

„A kedves szavak rövidek és könnyedén kiejthetők, de visszhangjuk végtelen.” – Teréz anya
A Hála Világnapjára tudatosan készültünk azzal, hogy egy héttel előtte, szeptember 13-án, A Pozitív Gondolkodás Napján megismerkedtünk Agócs Írisz „Kicsi, nagy” című rövid történetével és elkezdtük „beültetni apró kincsekkel lelkünk virágoskertjét”:
„Az elefánt és a kismadár jó barátok voltak.
Egy nap az elefánt megkérdezte a kismadarat, hogy-hogy mindig vidám, hiszen ilyen aprónak lenni biztosan nagyon nehéz.
A kismadár csodálkozott:
– Dehogyis! Kicsinek lenni jó!
– Ha kicsi vagy, mint egy kismadár, könnyen jutsz magasra, míg, ha nagy vagy, mint egy elefánt, nagyon sokáig tart.
Ha kicsi vagy, mint egy kismadár, könnyen elbújhatsz, míg ha nagy vagy, mint egy elefánt, sokkal nehezebb a dolgod.
Ha kicsi vagy, mint egy kismadár, sok másik kismadárral együtt is felülhetsz egy faágra, míg ha nagy vagy, mint egy elefánt, egyedül is veszélyes.
Ha kicsi vagy mint egy kismadár, egy kevés kis élelem is elég, hogy jól lakj, míg ha nagy vagy, mint egy elefánt, sokkal több is kevésnek tűnhet.
Ha kicsi vagy, mint egy kismadár, gyorsan el tudsz iszkolni, ha valaki kerget, míg ha nagy vagy, mint egy elefánt, könnyen utolérnek.
De a legfontosabb, hogy ha kicsi vagy, mint egy kismadár, csak akkor lehet nálad jóval nagyobb jó barátod…
…mint egy nagy elefánt.”

Elérkezett szeptember 21-e. Azzal kezdtük a napot, hogy a gyerekek segítségét kértem, hogy színezzenek ki pár képet: mackót, méhecskét, rigót, madárfészket, málnabokrot, kisegeret. Ők ekkor még nem is sejtették, hogy a Nasu mackó szerencséje című mesének a szereplőit „keltették életre” a színekkel. Majd a mesére hívogató versikével – Egyszer régen, nagyon régen, kint jártam a meseréten. / Ahogy mentem, ahogy jártam, tudjátok, hogy mit találtam? / Semmi mást, csak egy mesét! Kezdem is az elejét! – lekuporodtunk a mesepárnáinkra. Mondanom sem kell, hogy amikor észrevették, hogy az általuk színezett képek segítségével mutatom be a meseszereplőket, nagy-nagy figyelemmel követték a történetet. Amikor Nasu mackónk csapdába esett és segítséget kért és kapott a harkályoktól, kisegerektől és méhektől, ezeket a segítő kis csapatokat maguk a gyerekek játszották el, így kapcsolódva be interaktívan a mesefolyamba.
Mesevégeztével megegyeztünk abban, hogy rengeteg dologért lehetünk hálásak, többek között a barátainkért, a friss levegőért, az erdő fáiért. Ezért elkészítették a gyerekek a saját Hálaerdejüket, amelybe berajzolták, vagy beragasztották a legjobb barátaikat az erdő fái közé. Munka közben a a hónap dala szólt háttérzeneként.
A nap végén minden gyermek hazavitte a saját maga készítette Hálaerdőt valamint egy Családi hála naptárat.
Ezen a boldog napon hála járta át a „Noé bárkája” lakóit, valamint az óvó néniket:
Sógor Melinda Ágota és Holló Éva Andrea