A 2022-2023-as nevelési évben kezdtük a Boldogságórák bevezetéséta Katica csoportos (nagy csoport) gyermekeink körében. Elsőként egy mesés fantázia játékot követően, mindenki lerajzolhatta az általa elképzelt Boldogság várát, majd egy közös várat is készítettünk, melyet tíz lépcsőfokkal láttunk el. Megbeszéltük a gyerekekkel, ahhoz, hogy bejussunk a Boldogság várába minden hónapban egy feladatot kell teljesítenünk, igy jutunk egyre feljebb és közelebb a várhoz. Nagy lelkesedéssel és örömmel indítottuk a közös játékot. A várnak állandó helyet találtunk csoportszobánkban.
Szeptember a hála gyakorlásával telt. A kiválasztott relaxációs gyakorlatok és a hónap dalának a hallgatása napi szintű tevékenységünkké vált. A gyermekek megismerték a hála fogalmát, jelét és egyre többször fogalmazták meg a hálával kapcsolatos gondolataikat, érzéseiket. Feladatlapon kiszínezhették azt, amiért hálásak. A hála fogalma beépült szókincsükbe. A Hálafa történetének megismerését követően, elkészítettük Hálafánkat, a fa ágait levelekkel díszítettük (körbe rajzolt tenyér), a levelekre pedig rárajzolták azt amiért hálásak, vagy akinek hálásak. Örömmel szorgoskodtak és beszélgettek a témáról. A közös zenehallgatás és a téma sokszínű feldolgozása maradandó élményt, bensőséges érzelmi megnyilvánulásokat váltott ki mind a gyermekekből, mind pedig a boldogságórákat tartó óvodapedagógusokból. A hónap végén a boldogság jelképét (virágot) hazavitték az otthonukba, hogy hálát és köszönetet mondjanak szüleiknek, testvéreiknek a sok-sok általuk megfogalmazott cselekedetért, dologért.

Szeptember hónapban a HÁLA volt a témánk.
Az órát relaxációval indítottuk. A gyerekek a szőnyegre feküdtek, kényelmesen elhelyezkedve, szemüket behunyva vezettem őket egy képzeletbeli virágos mezőre, ahova megérkezve meghallgattuk a „Szép nap…” c. dalt. Az előző év tapasztalataihoz képest, sokkal befogadóbbak voltak a relaxáció ezen formájára, már sokkal inkább el tudtak lazulni, ki tudtak kapcsolni. Utólag el is mesélték, hogy ők mindent láttak és éreztek, amerre jártunk a relexáció során. Ez egy megerősítés volt számomra, hogy ezen túl gyakrabban nyúlhatok ehhez a relaxációs eszközhöz, mert a gyerekek nagyon nyitottak erre.
Ezek után közösen beszélgettünk a dalról, amit meghallgattunk. Mit jelent a hála, miért érzhetjük hálásnak magunkat. Olyan egyszerűen, tisztán megfogalmazták, hogy hálát akkor érzünk: „Amikor boldogok vagyunk!” Ezt meg is fordítottuk, hogy ha megkeressük azt a sok ki apró örömöt, amiért hálásak lehetünk, akkor boldogok leszünk.
A munkafüzet képeire nem is volt szükség, mivel láttam, hogy mennyire nyitottak a témára, nem szerettem volna megkötni gondolataik szabad áramlását. A hálacsengőnket körbeadva mindenki megszólaltathatta és elmondhatta miért érzi hálásnak magát.
Jó érzés volt megtapasztalni, hogy néhányan már el tudtak vonatkoztatni a világ anyagias oldalától, (Legot kapok, plüsst kapok, szülinapomra csomó játékot kaptam…) és megtalálták az igazi értékeket is, amiért hálásak lehetnek Pl.: „Hálás vagyok, mert a barátnőm mindig magához ölel”. „Hálás vagyok, mert a családom szeret és én is szeretem a családom.” „Hálás vagyok, mert tegnap is fogtam egy nagy bőrfutrinkát”. „Hálás vagyok, hogy elmegyünk ilyen partokra és ott fürödünk” „Hálás vagyok, a barátaimért!” „Hálás vagyok, hogy végre nagy vagyok és iskolába mehetek!!” „Hálás vagyok, hogy Boldogságórára járhatok!” „Hálás vagyok, hogy van egy macskám, és azzal mindent tudok játszani”
A beszélgetést a mese követte: Mese a hálás kisegérről. Ez egy rövidebb, témához illő kis állatmese, mely úgy érzem közelebb áll a gyermekekhez.
Ezt követően tenyerünket körberajzolva, kivágva, kiszínezve elkészítettük a hálaszívünket. Később ezekre a tenyérlenyomat kerültek fel gondolataik, mi mindenért adtak hálát.
A hálavonat játékot most játszottuk először, de nagyon tetszett a gyerekeknek. A Ziki-zaka zakatol mondókára körben, helyben járással utánoztuk a vonat mozgását, míg egy gyermek a körön kívül sétált. Ő vette fel az utasokat. Olyan gyermeket kellett választania, akinek hálás valamiért. Ezt követően az új utas választotta ki a vonathoz csatlakozókat. Jó érzés volt látni, hogy pl. hetekkel ezelőtti apró jó cselekedetre is mennyire emlékeznek a gyerekek és ezért még most is hálásak egymásnak „Amikor szüretelni mentünk és nekem nem volt ollóm, te odaadtad nekem a tiédet!”
A foglalkozást egy Ölelős játékkal zártuk, a Világomban minden rendben van zenére. Amikor megállt a zene, meg kellett ölelniük valakit, akinek jelenlétéért, barátságáért hálásnak érzik magukat.

Szerettem volna a hála gyakorlását kicsit a csoport mindennapi életének részévé tenni. Ezért az óra lezárásaként megbeszéltük, hogy készítünk egy hála-falat, amin mindenkinek lesz egy jellel ellátott kis színes köre, amibe matricákat gyűjtögethetnek. Minden délelelőtt végén megbeszéljük, ki tett vagy mondott olyat, amiért hálásnak érezté magukat, majd hálájuk jeléül matricát ragaszthatnak társuk körébe.
A foglalkozást követő napokban játékidőben, egymás közti beszélgetésekből is egyre gyakrabban hallottam a „hála” szót felbukkanni, sokszor nagyon aranyos szituációkban. „Nagyon hálás vagy nekem Z, hogy segítettem neked szétszedni ezt a két Legot?” Ezek a legjobb visszaigazolások arra, hogy mennyire befogadóak, nyitottak erre a gyerekek, és a maguk szintjén hogyan épül be mindennapjaikba a hála gyakorlása.
Terveim szerint ebben az évben is minden alkalommal adok valami kis „házi feladatot”, amit otthon kell megoldaniuk, és visszahozniuk. Célom ezzel nem csak feladattudatuk erősítése, hanem ezáltal a családok bevonása, figyelmének felhívása az itt folyó „munkára”. Mert bízom benne, hogy ezáltal szóba kerül otthon az éppen aktuális témánk és otthon is beszélgetnek, foglalkoznak egy kicsit vele. Ez alkalommal a munkafüzet feladatát (Színezd ki azokat a dolgokat, amelyekért hálás vagy!) kapták meg. Egy-két gyermek kivételével most is örömmel hozták vissza az elkészült alkotásokat.