Elkezdődött az új tanév és hálásak voltunk, hogy újra látjuk egymást a Maci csoportban! Megjöttek az új pajtások is, akiket sok szeretettel fogadtunk. Mikor pár hét múlva a könnyek fölszáradtak, ismerkedési estet szerveztünk szülőknek, gyerekeknek. Először rövid vetélkedőt szerveztünk, ahol együtt küzdöttek a győzelemért szülők és gyermekeik, majd egy mással is vetélkedtek, mikor meg kellett keresni egy lepedő takarásában a szülőnek a gyermeke, gyermeknek a szülője kezét. Rengeteget nevettünk, hálásak voltunk, hogy hosszú kihagyás után föleleveníthettük ezt a szokást!
A boldogságórás napot is izgatottan várták már a gyerekek, de meg kellett várnunk, hogy a kicsik megnyugodjanak és ők is élvezzék ezt a napot.
Reggeli körben a szokásos mondókával üdvözöltük egymást: Örülök, hogy itt vagy, kezdődhet egy új nap, járjon lábunk egyszerre, gyere te a helyemre. Aztán körbeküldtük a simogatást. Menetirányba fordulva, az előttünk álló pajtás hátát masszíroztuk a következő verssel: Mit csinál a kis kezem? Majd medvévé változtunk és elvégeztük a lazító gyakorlatot: Medve vagyok cammogok… A végén beszálltunk a Hála vonatba, ami kanyarogva fölvette az utasokat: Zakatol a hálavonat, viszi már az utasokat. Boldog várig nincs megállás, mondd meg gyorsan, miért vagy hálás! Aki előtt megállt a vonat, az beszállhatott és elmondta, miért hálás. Mikor már mindenki beszállt, kikanyarodtunk a mosdóba, hogy kézmosás után mindenki ehessen, aki szeretne.
Tízórai és játék után Boldog Dóra hozta el Nasu mackó meséjét a csoportnak. A gyerekek nagyon figyeltek és aktívan részt vettek a mesélésben. A végén mindenki boldog volt, hogy Nasu mackó megmenekült! Azután eltakarta mindenki a kezével az arcát és elmondhatta, akit megérintettem, hogy ki, melyik szereplő lenne szívesen. Aztán víg mackókká váltunk és körbejártuk a szőnyeget, majd méhekké változtunk. Voltunk szomorú, majd vidám, végül dühös méhek voltunk. Ezután kisegérré váltunk, majd madárrá alakultunk. Lezárásként a hónap dalára táncoltunk körbe és ha elhallgatott a zene, meg kellett állnia mindenkinek, és akik legszebben mosolyogtak, azoktól megkérdeztem, mire gondoltak. Természetesen mindenkire sor került. A szakadó eső ellenére jól éreztük magunkat a csoportszobában és a délelőtt végén föltehettük a boldog vár első lépcsőjére a hála jelét.

Elkezdődött az új tanév és hálásak voltunk, hogy újra látjuk egymást a Maci csoportban! Megjöttek az új pajtások is, akiket sok szeretettel fogadtunk. Mikor pár hét múlva a könnyek fölszáradtak, ismerkedési estet szerveztünk szülőknek, gyerekeknek. Először rövid vetélkedőt szerveztünk, ahol együtt küzdöttek a győzelemért szülők és gyermekeik, majd egy mással is vetélkedtek, mikor meg kellett keresni egy lepedő takarásában a szülőnek a gyermeke, gyermeknek a szülője kezét. Rengeteget nevettünk, hálásak voltunk, hogy hosszú kihagyás után föleleveníthettük ezt a szokást!
A boldogságórás napot is izgatottan várták már a gyerekek, de meg kellett várnunk, hogy a kicsik megnyugodjanak és ők is élvezzék ezt a napot.
Reggeli körben a szokásos mondókával üdvözöltük egymást: Örülök, hogy itt vagy, kezdődhet egy új nap, járjon lábunk egyszerre, gyere te a helyemre. Aztán körbeküldtük a simogatást. Menetirányba fordulva, az előttünk álló pajtás hátát masszíroztuk a következő verssel: Mit csinál a kis kezem? Majd medvévé változtunk és elvégeztük a lazító gyakorlatot: Medve vagyok cammogok… A végén beszálltunk a Hála vonatba, ami kanyarogva fölvette az utasokat: Zakatol a hálavonat, viszi már az utasokat. Boldog várig nincs megállás, mondd meg gyorsan, miért vagy hálás! Aki előtt megállt a vonat, az beszállhatott és elmondta, miért hálás. Mikor már mindenki beszállt, kikanyarodtunk a mosdóba, hogy kézmosás után mindenki ehessen, aki szeretne.
Tízórai és játék után Boldog Dóra hozta el Nasu mackó meséjét a csoportnak. A gyerekek nagyon figyeltek és aktívan részt vettek a mesélésben. A végén mindenki boldog volt, hogy Nasu mackó megmenekült! Azután eltakarta mindenki a kezével az arcát és elmondhatta, akit megérintettem, hogy ki, melyik szereplő lenne szívesen. Aztán víg mackókká váltunk és körbejártuk a szőnyeget, majd méhekké változtunk. Voltunk szomorú, majd vidám, végül dühös méhek voltunk. Ezután kisegérré váltunk, majd madárrá alakultunk. Lezárásként a hónap dalára táncoltunk körbe és ha elhallgatott a zene, meg kellett állnia mindenkinek, és akik legszebben mosolyogtak, azoktól megkérdeztem, mire gondoltak. Természetesen mindenkire sor került. A szakadó eső ellenére jól éreztük magunkat a csoportszobában és a délelőtt végén föltehettük a boldog vár első lépcsőjére a hála jelét.

Elkezdődött az új tanév és hálásak voltunk, hogy újra látjuk egymást a Maci csoportban! Megjöttek az új pajtások is, akiket sok szeretettel fogadtunk. Mikor pár hét múlva a könnyek fölszáradtak, ismerkedési estet szerveztünk szülőknek, gyerekeknek. Először rövid vetélkedőt szerveztünk, ahol együtt küzdöttek a győzelemért szülők és gyermekeik, majd egy mással is vetélkedtek, mikor meg kellett keresni egy lepedő takarásában a szülőnek a gyermeke, gyermeknek a szülője kezét. Rengeteget nevettünk, hálásak voltunk, hogy hosszú kihagyás után föleleveníthettük ezt a szokást!
A boldogságórás napot is izgatottan várták már a gyerekek, de meg kellett várnunk, hogy a kicsik megnyugodjanak és ők is élvezzék ezt a napot.
Reggeli körben a szokásos mondókával üdvözöltük egymást: Örülök, hogy itt vagy, kezdődhet egy új nap, járjon lábunk egyszerre, gyere te a helyemre. Aztán körbeküldtük a simogatást. Menetirányba fordulva, az előttünk álló pajtás hátát masszíroztuk a következő verssel: Mit csinál a kis kezem? Majd medvévé változtunk és elvégeztük a lazító gyakorlatot: Medve vagyok cammogok… A végén beszálltunk a Hála vonatba, ami kanyarogva fölvette az utasokat: Zakatol a hálavonat, viszi már az utasokat. Boldog várig nincs megállás, mondd meg gyorsan, miért vagy hálás! Aki előtt megállt a vonat, az beszállhatott és elmondta, miért hálás. Mikor már mindenki beszállt, kikanyarodtunk a mosdóba, hogy kézmosás után mindenki ehessen, aki szeretne.
Tízórai és játék után Boldog Dóra hozta el Nasu mackó meséjét a csoportnak. A gyerekek nagyon figyeltek és aktívan részt vettek a mesélésben. A végén mindenki boldog volt, hogy Nasu mackó megmenekült! Azután eltakarta mindenki a kezével az arcát és elmondhatta, akit megérintettem, hogy ki, melyik szereplő lenne szívesen. Aztán víg mackókká váltunk és körbejártuk a szőnyeget, majd méhekké változtunk. Voltunk szomorú, majd vidám, végül dühös méhek voltunk. Ezután kisegérré váltunk, majd madárrá alakultunk. Lezárásként a hónap dalára táncoltunk körbe és ha elhallgatott a zene, meg kellett állnia mindenkinek, és akik legszebben mosolyogtak, azoktól megkérdeztem, mire gondoltak. Természetesen mindenkire sor került. A szakadó eső ellenére jól éreztük magunkat a csoportszobában és a délelőtt végén föltehettük a boldog vár első lépcsőjére a hála jelét.

Elkezdődött az új tanév és hálásak voltunk, hogy újra látjuk egymást a Maci csoportban! Megjöttek az új pajtások is, akiket sok szeretettel fogadtunk. Mikor pár hét múlva a könnyek fölszáradtak, ismerkedési estet szerveztünk szülőknek, gyerekeknek. Először rövid vetélkedőt szerveztünk, ahol együtt küzdöttek a győzelemért szülők és gyermekeik, majd egy mással is vetélkedtek, mikor meg kellett keresni egy lepedő takarásában a szülőnek a gyermeke, gyermeknek a szülője kezét. Rengeteget nevettünk, hálásak voltunk, hogy hosszú kihagyás után föleleveníthettük ezt a szokást!
A boldogságórás napot is izgatottan várták már a gyerekek, de meg kellett várnunk, hogy a kicsik megnyugodjanak és ők is élvezzék ezt a napot.
Reggeli körben a szokásos mondókával üdvözöltük egymást: Örülök, hogy itt vagy, kezdődhet egy új nap, járjon lábunk egyszerre, gyere te a helyemre. Aztán körbeküldtük a simogatást. Menetirányba fordulva, az előttünk álló pajtás hátát masszíroztuk a következő verssel: Mit csinál a kis kezem? Majd medvévé változtunk és elvégeztük a lazító gyakorlatot: Medve vagyok cammogok… A végén beszálltunk a Hála vonatba, ami kanyarogva fölvette az utasokat: Zakatol a hálavonat, viszi már az utasokat. Boldog várig nincs megállás, mondd meg gyorsan, miért vagy hálás! Aki előtt megállt a vonat, az beszállhatott és elmondta, miért hálás. Mikor már mindenki beszállt, kikanyarodtunk a mosdóba, hogy kézmosás után mindenki ehessen, aki szeretne.
Tízórai és játék után Boldog Dóra hozta el Nasu mackó meséjét a csoportnak. A gyerekek nagyon figyeltek és aktívan részt vettek a mesélésben. A végén mindenki boldog volt, hogy Nasu mackó megmenekült! Azután eltakarta mindenki a kezével az arcát és elmondhatta, akit megérintettem, hogy ki, melyik szereplő lenne szívesen. Aztán víg mackókká váltunk és körbejártuk a szőnyeget, majd méhekké változtunk. Voltunk szomorú, majd vidám, végül dühös méhek voltunk. Ezután kisegérré váltunk, majd madárrá alakultunk. Lezárásként a hónap dalára táncoltunk körbe és ha elhallgatott a zene, meg kellett állnia mindenkinek, és akik legszebben mosolyogtak, azoktól megkérdeztem, mire gondoltak. Természetesen mindenkire sor került. A szakadó eső ellenére jól éreztük magunkat a csoportszobában és a délelőtt végén föltehettük a boldog vár első lépcsőjére a hála jelét.

A tevékenység elején megbeszéltük a gyerekekkel a hála fogalmát, majd ezt követően mindenki sorra elmondhatta, hogy ő miért hálás az életében és feltehetet egy makkot a hálaerdő egy fájára.Mivel sokan mondták, hogy a családjukért hálásak, ezért kinyomtattam egy házikót, melyet kiszínezhettek, illetve melynek közepébe beragaszthatták a családi képüket. Az erdőt a hét folyamán folyamatosan bővítettük. Egy alkalommal pedig megalkottuk a hálavonatot is, amibe a vasútas minden hálás gyereket meghívott.

A gyerekekkel a hónap folyamán több alakalommal feldolgoztuk a témát. Főleg a nagyobb csoportra koncentráltunk, mert a kisebb gyermekeknél az új gyermekek fogadásán volt a hangsúly.
Mivel az óvodában változások történtek így a boldogságórák közösség építő erejére is alapoztunk.
A gyermekek aktívak voltak és a pozitív szemléletmódjuk alapozódott azáltal, hogy tudatosan figyelték kinek lehetnek hálásak az adott napon.

Mivel szeptemberben foglalkozunk a hálával, így beleszőttem az autómentes naphoz kapcsolódó témát is. A hála az egész hónapban jelen levő fontos beszélgetőtéma a gyerekekkel.
A téma bevezetése: A Szép nap c. dal hallgatásával kezdődik. A gyerekek ismerik, szeretik, felfigyelnek rá, szívesen hallgatják.
Kezdő relaxáció: Lemegy a nap lankad kar, a test pihenni akar. Ezt 4-5-ször elmondjuk és, amikor az utolsót mondjuk le is ülünk a szőnyegre.
Téma bevezetése: Megbeszéljük, hogy most boldogságórán vagyunk. Számotokra mit jelent a boldogság? Megbeszéljük, hogy most a boldogságfokozó hálával foglalkozunk. Én elmondom, hogy pl.: azért vagyok hálás, hogy ebben az óvodában dolgozhatok, vagy hogy a gyerekem van nekem. Ti miért vagytok hálásak?
A gyerekek gondolatai: „Örömöt szerez nekem, ha segít.”
„Hálás vagyok neki, mert szeretem.”
„Örömöt szerez nekem, mert mindig segít pakolni.”
„ Hálás vagyok, mert a barátom vagy.”
„Örömet szerez nekem, mert játszik velem.”
„Hálás vagyok neki, mert mindig szokott velem legózni.”
„Hálás vagyok, mert jöttem oviba.”
„Örülök, hogy csinálhattam biciklit.”
„Örömet okoz nekem, hogy itt vagyok az oviban.”
„Boldog vagyok, hogy megcsináltam a biciklit.”
Témafeldolgozás mesével: Nasu mackó szerencséje c. mese
A mesét bábok segítségével adtam elő. A mese után beszélgetünk az érzésekről, mit érzett a mackó , miért volt hálás, a mese elején és végén milyen volt a hangulata.
A környezettudatosság jegyében átvezetem a meséből a kézműveskedésbe a tevékenységet. Hogyan tudunk a közlekedésben hozzájárulni ahhoz, hogy az erdőben élő állatok és növények védve legyenek a káros szennyeződésektől?
Rajzolás, mintázás, kézimunka:
-hálavirág színezése színesceruzával, filctollal, majd vágás
-térbeli bicikli (lásd a képeken) készítése papirból színezéssel, vágással, ragasztással
Majd ezek elhelyezése a hálakertben egy-egy szép gondolat kíséretében.
Közben hallgatjuk a Szép nap c.dalt.
Megjegyzés: A gyerekek a további napokon bővítették a hálakertet gyurmából formázott állatkákkal, zöldségekkel, gyümölcsökkel. Nagyon élvezték a boldogságóra minden pillanatát. 4,5,6 évesek vettek részt a boldogságórán. Nekem, mint pedagógusnak is nagyon élményszerű volt a foglalkozás, mert ezek a gyerekek értik, élvezik amit csinálnak, így odafigyeléssel, aktívan, érdeklődéssel, motiváltan vettek részt. Ez volt az első boldogságórám amióta Boldog óvoda lettünk. Nagy élmény volt, és remélem csak jobb és jobb lesz.

Elsősorban hálás vagyok én is azért, hogy még egy évet elkezdhettem Önökkel, a Boldog Óvodával. A gyerekekkel is ugyanígy indítottam, hogy ki miért hálás? Volt aki azt válaszolta, hogy együtt lehetünk, hogy, tudunk járni napközibe, hogy süt a Nap, hogy, szereti az anyukája. Olyan jó ezeket a foglalkozásokat tartani, mert egészen átszellemülnek a kicsik, amikor ezekről a „komoly témákról”kezdünk el beszélni. Mivel már harmadik évet tartok Boldogságórát, így volt alkalmam, azt is megfigyelni, miként épül be mindez a gyerekek mindennapi viselkedésébe.
Eljátszottuk a Hálavonatot, a hónap folyamán többször is, a reggeli beszélgetése alkalmával.
A Nasu mackó szerencséjét, a gyerekek nagy érdeklődéssel figyelték, mivel tudják már, hogy valami érdekes fogja a mesélést követni. Mondókáztunk mese közben, volt már ismerős mondóka is, a többit meg hamar megtanulták, azért, hogy segíthessenek Nasu mackónak. Mese után lefestették Nasut és az ő segítőit.