Sikertörténet
A Mars
Már kiskoromban el akartam jutni a Marsra, az igazán szép, de ijesztő vörös kis bolygóra.
Mikor eldöntöttem, hogy mindenképpen elmegyek oda és ez a legfőbb életcélom, anyuék biztattak, mert tudták sikerülni fog.
Mikor már készen álltam volna az útra, az első nehézséget az jelentette, hogy nem tudtam angolul. Azonban a céljaimat nem adtam fel és el kezdtem járni angol tanárhoz. Minden nap szorgalmasan tanultam. Egy év múlva már egészen jól beszéltem az angol nyelvet.
Jelentkeztem a NASA-hoz a Mars-küldetésre, de sajnos a kiképzést már elkezdték nélkülem. A legközelebbi küldetés időpontja: 2043. Ezt a hosszú időt azzal töltöttem, hogy felkészüljek a várva-várt expedícióra.
Eljött a nagy nap és mi boldogan ünnepeltünk csapattársaimmal. Hosszú út várt ránk társaimmal az ismeretlenbe.

Márki Kristóf 5.b

Sikertörténet

Márkkal a GP2-ből kerültünk a Forma-1-be. Az Infiniti Redbull Racing-nél kezdtük a pályafutásunkat. Egy kudarccal zárult szezon után Horner a Ferrarinak adott el minket.
Hamar beilleszkedtünk, sok barátunk lett. a szezonnyitón Ausztráliában Márk mindenképpen meg akarta próbálnia futam megnyerését, végül sikerült is neki. Ez engem nagyon bosszantott, mert majdnem megelőztem. Jött Bachreyn. az első nehézséget az jelentette, hogy nagyon lassúak voltunk. Márk még nálam is lassabban rótta a köröket. Nekem sikerült gyorsulnom, de neki nem. Végül összeszedte minden erejét és bátorságát és lendületbe jött. autóztunk a pole pozíció felé. Mikor már úgy tűnt, hogy sikerülni fog Hamilton jobb kört futott mint mi.
Jött a verseny. Jól indult a futam. Első voltam, Márk csupán a negyedik. Mégis hitt benne, hogy hogy meg tudja csinálni, hiszen jó volt az autója, végül mögöttem zárt. Így ment ez versenyről-versenyre, fej-fej mellett. a végén a konstruktőrit a Ferrari nyerte. Az egyénit éppen hogy csak sikerült megnyernem, Márk pedig egy ponttal maradt csak le.
A boxban az egész csapat együtt ünnepelt velem és volt miért. Hiszen már az nagy szám, hogy magyar csapat a forma-1-be bekerülhetett, nem hogy világbajnok is lett.
Legjobban mégis annak örültünk, amikor Vettel, Hamilton és Ricardo azt nyilatkozta: ez a két magyar fiú mindenkit elver jövőre, nagyon figyelni kell rájuk.
Így lettem a Ferrarival F-1 világbajnok. Jövőre meg próbálok átmenni a Mercihez, ha Alibabba elenged.

Juhász Gergő 5.b
.

December utolsó és január első osztályfőnöki óráján a Boldogságórák 5. témakörével, a Célok, célkitűzések témával foglalkoztunk. Az első félév végének közeledtével ez különösen aktuális volt számunkra.
Első feladatként mindenki saját maga számára fogalmazott meg 6 témakörben – család, iskola, pihenés, barátok, fizikai, tárgyak- különböző célokat. Ezeket a végén címszavakban összegyűjtöttük egy nagy táblázat formájában, amelyet felrajzoltunk a táblára is.
Ezután következtek az osztálycélok. Minden diák felírhatta a számára fontos, de az egész osztályközösséget érintő célt, célokat. A lapra felkerült ötleteket közösen megvitattuk.
A januári órán konkrét, rövidtávú célkitűzés megfogalmazása következett: a ”félévi értesítő elkészítése”, majd ehhez képest az év végi tanulmányi eredmény javításával kapcsolatos tervek, teendők megfogalmazása.
Több diák elmondta távolabbi terveit: hol, milyen középiskolában szeretne továbbtanulni, majd kiegészítette, hogy szerinte ehhez mit kellene tennie.

Karácsonyhoz közeledve különösen aktuális a boldogságórák sorában a 4. téma, melynek kapcsán nem az év elején bevezetett kis füzetben, hanem inkább a táblánál, egy közös nagy lapra dolgoztunk.
Az én előzetes „feladatom”, „jó cselekedetem” volt, hogy meglepetésként minden diák számára egy kis oklevelet készítettem egy-egy rá leginkább jellemző idézettel, és ezt kitettem az osztályban. Örömmel fogadták, lelkesen olvasgatták a kis okleveleket, idézeteket, megköszönték a biztató, támogató, figyelmeztető sorokat.
A boldogságórán két részre osztottuk a papírlapot. Az egyik oldalra gyűjtöttük a napokban „elkövetett”, véghezvitt jó cselekedet, a másikra olyanokat gyűjtöttünk, amelyeket megtehetnénk, vagy épp most elhatároztuk, hogy meg fogunk tenni. Két diák állította magáról, hogy ők egyik oldalra sem tudnak semmit írni.
Ezután megbeszéltük a lapra felkerült tetteket, szóban kiegészítettük a jó cselekedetek sorát.
Mindenki egyetértett abban, hogy jót tenni jó, örömet okoz a tett végrehajtójának is, akár fizikai segítségről, akkor mások szóbeli támogatásáról van szó. Ha mindenki törekszik a jóra, az pozitívan hat a közösségre is.
Ezzel már előre vetítettük következő témánkat, amelyet nemcsak egyéni, hanem osztályszinten is feldolgozunk: célok, célkitűzések. Ennek a témának az első félév zárása, illetve az osztályközösségben felmerülő nézeteltérések adják az aktualitását.

A hatodik osztály harmadik boldogságórájának témája a kapcsolatok ápolása volt.
Boldogságóránkat megelőzte egy témahét, ahol szintén a boldogság volt a középpontban. Ennek keretében az iskola összes diákja és tanára különböző érdekes programokon vett részt délutánonként.
Közösen elénekeltük a Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek című dalt, megtanultuk Zorán-Kóló-körtáncát.
Minden nap más-más programé volt a főszerep.
Hétfőn, iskolánk névadója előtt tisztelegve megkoszorúztuk a Szent Imre szobrot, Szent Imre életéről készített kvízversenyen vettünk részt.
Kedden miden osztály feldíszítette a termét. A 6. osztály az osztály életéből vett képekből készített tablókat.
Szerdán mindenki olyan szabadon választott programon vehetett részt, ami őt boldoggá teszi, főként társasjátékoztunk, ping-pongoztunk.
Csütörtökön az ajándékozás volt a középpontban: megajándékoztuk egymást osztályon belül, emellett testvérosztályunknak és osztályfőnöküknek, a vezetőség tagjainak készítettünk elismerő oklevelet.
Pénteken külsős helyszíneken jártunk. Osztályunk a helyi pékség tagjait lepte meg egy elismerő oklevéllel a finom péksüteményekért, emellett elénekeltük a Szélkiáltó együttes Boldogság-dalát. A pékség dolgozói cserébe finom túrós és ribizlis csigával ajándékoztak meg bennünket.
Ezt az eseménydús hetet folytattuk hétfőn. A kapcsolatok ápolása témakörében mindenki kapcsolati hálót készített.
Ezt követően csoportokat alkottunk. A csoportok feladat volt, hogy gyűjtse össze az osztályt érintő negatívumokat, majd próbáljanak ezekre megoldásokat találni. A csoportok munkáját összevetettük. Az osztály közösen vette sorra a felmerült problémákat és megoldási lehetőségeket.

Az osztály a 10 hónapon át tartó boldogságóra- program előzetes feladatául egy ún. „boldogság-füzet” elkészítését kapta.
Mindenkinek saját hangulata, ízlése szerint kellett kidíszíteni egy füzet első és hátoldalát, a cél, hogy minél vidámabb, színesebb legyen.
Ebbe a füzetbe tudnak majd rajzokat készíteni, saját gondolatok lejegyezni a tanév során.
A füzet belső oldalára minden diák keresett egy rá jellemző mottót, amely tükrözi, mit jelent számára a boldogság.
Ezt követően fogtunk bele az első témába, a hála témakörébe.
Bevezetésül összegyűjtöttük, kinek mit jelent a fogalom, kinek és miért lehetünk hálásak. A többségnek a szülei jutottak eszébe, de felmerült Isten neve is, a háziállatok, egy diák fogalmazta meg, hogy önmagunknak is hálásak lehetünk.
Ezt követően mindenki levelet írt saját magának egyes szám második személyben, megfogalmazva benne, hogy mit köszönhet saját magának, mit ért el saját erejéből, mit tesz naponta önmagáért.
A feladatot nagyon viccesnek találták a gyerekek. Sokan eddig bele sem gondoltak abba, hogy mennyi mindent tehetnek/ tesznek meg ők saját magunk önmagukért.
A másik feladat már nehezebb volt, felül kellett kerekedniük haragjukon, megbántottságukon. Ez keveseknek sikerült.
Konkrét neveket nem említve kellett kiválasztaniuk valakit, akire haragszanak, aki megbántotta őket. Végig kellett gondolni, hogy a sértés ellenére mégis miért lehetnek hálásak ennek a személynek, hogyan tudják/tudnák a saját javukra, személyiségük fejlesztésére fordítani ezt a sértés, megbántást. A levelet természetesen nem kellett elküldeniük. A feladatot záró beszélgetésből kiderült, hogy keveseknek sikerült megoldaniuk a feladatot, nehezen vagy egyáltalán nem tudtak haragjukon felülemelkedni.

A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium V. A osztálya a boldogságóra januári témája által egy mérleget készített az elmúlt négy hónapról, amióta együtt van az osztályközösség.
A jövőbe tekintve, közös célként azt tűztük ki, hogy 8. osztály végéig együtt maradjunk, ennek érdekében minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni .
Ebben az motivál minket, hogy jól érezzük magunkat.
Tudatosult bennünk, hogy szükségünk van egymásra, ennek érdekében készek vagyunk egymásnak segíteni.
Mindebben viszont akadáloyzhat minket az akarathiány, a betegség, a lustaság, vagy egyéb konfliktusok.
Célunk elérésének a szolgálatában felhasználjuk az olyan adottságainkat, mint az összetartozás, a barátság és a közös emlékek.
Célkitűzésünk érdekében számíthatunk az osztályfőnökünkre, a tanárainkra, a szüleinkre, de legfőképpen egymásra.