Az oly sokat hivatkozott amerikai pszichológus a tanult tehetetlenség (learned helplessness)  fogalmának megalkotója, leírója.

Seligman kutyákkal végzett kísérletek során jött rá arra, hogy létezik egy olyan állapot, amikor a sok kudarcot megélt kísérleti alany egy idő után már akkor sem hisz a sikerben, ha arról kifejezetten biztosítják.

A kísérlet lényege az volt, hogy kutyákat sokkoltak elektromos áramütéssel. A kísérlet során azok a kutyák, amelyek kiszámíthatatlan elektromos sokkütést kaptak, nem tettek lépéseket az azt következő szituációkban – még akkor sem, ha azok valójában megoldhatóak lettek volna. Míg azok a kutyák, amelyek nem kaptak sokkütést, rögtön cselekedtek az azt követő helyzetekben is. A sokkolt állatok elveszítették a motiváltságukat, semmi sem érdekelte őket.

Seligman a kísérletet megismételte emberi alanyokkal is – természetesen ebben az esetben már nem áramütéssel, hanem rendkívül kellemetlen zaj előidézésével – és az eredmények hasonlóak lettek. Ebben az esetben a vizsgálati személyeknek azt kellett megtanulniuk, hogy egy kapcsolótáblán elhelyezett gombok megnyomásával miként tudják megszüntetni a kellemetlen zajt. Az egyik csoport számára a feladat könnyen megoldható volt, míg a másik csoport egyik gomb megnyomásával sem tudta megszüntetni a zajt.

Az utóbbi csoportban a résztvevők egy idő után felhagytak a próbálkozással, elveszítették a motiváltságukat. Ezután visszaállították a rendszert, hogy a zaj kikapcsolható legyen egy gombnyomással, de nem mindenki próbálkozott újra, még biztatásra sem.

Így Seligman megalkotta a „tanult tehetetlenség” kifejezést, mely leírja azt az állapotot, amikor a várakozások szerint az eseményre adott reakciók illetve annak kimenetele kontrollálhatatlan.

1975-ös tanulmányában rámutatott arra, hogy a tanult tehetetlenségnek motivációt és önértékelést romboló hatása van, és kimutatta annak a depresszióval való szoros kapcsolatát.

Hogyan jutott el Seligman a depressziótól a pozitív pszichológiához és az optimista gondolkodáshoz?

Tulajdonképpen egyenes út köti össze ezeket a fogalmakat.

A tanult tehetetlenség reményektől megfosztott pesszimista életszemléletet jelent. Igaz, hogy egy véletlen folytán jutott erre a felismerésre Seligman, de ezután joggal merült fel benne, hogy ennek ellenpólusaként léteznie kell egyfajta tanult optimizmusnak is. Mikor Seligmant 1998-ban az American Psychological Association elnökének megválasztották, szakterületének a pozitív pszichológiát adta meg. Habár a kifejezés nem tőle származik, de ő volt az, aki a mai irányzat építőköveit lefektette.

Hogy hogyan tudjuk elsajátítani az optimista gondolkodást arra sok hasznos gyakorlatot találhatsz az új Pozitivity Family társasjátékban, amit ide kattintva érhetsz el!