Nem a stressz öl meg, hanem az, ahogyan reagálsz rá. Selye János

De mi is az a stressz? 

Szakítószilárdság… igénybevétel… nem feltétlenül negatív töltetű kifejezések ezek, a stressz szó eredeti jelentései. Arra utal, amikor az ember egy fokozott készültségi állapotot létrehozó helyzetben egy erejénél nagyobbnak bizonyuló hatással (stresszorral) szembesül.

Ez a helyzet okozhat felfokozott idegrendszeri reakciót pozitív és negatív értelemben is.

A pozitív stressz (eustressz) inkább az örömteli izgatottságtól felfokozott idegrendszeri állapotot jelöli (például egy örömteli esemény megszervezése). A stressznek ez a fajtája mind kémiai, mind pszichés szempontból jól hat a szervezetünkre, rugalmasít és fokozza a lelki ellenállóképességet. Ezzel szemben a negatív stressz (distressz) az a fajta válaszreakcó egy kihívásokkal teli helyzetre, ahol nem állnak rendelkezésre feltétlenül az erőforrások a szituáció megoldására. Mint jelen esetben a koronavírus járvány. Ez a váratlanul jött, elsöprő erejű jelenség gyökeresen átalakítja a mindennapi életünket és rákényszerít bennünket arra, hogy keressük azokat a lehetőségeket, erőforrásokat, amik a mindennapokban tudnak enyhíteni a helyzet bizonytalanságából, kiszámíthatatlanságából és korlátozó jellegéből fakadó feszültségen.

A megnövekedett stressz félelmet, szorongást, akár pánikot is okozhat, ezek több mindenből fakadhatnak:

• félünk az ismeretlentől, nem tudjuk, pontosan mi is ez, amivel szemben állunk és hogyan kellene kezelni
• nincs a birtokunkban (elég) válságkezelési tapasztalat
• bizonytalanok vagyunk a jövő illetően – nem tudjuk, mire lehet számítani gazdasági, társadalmi, pénzügyi, egészségügyi, munkaerőpiaci téren, vagy akár a családunkban
• túl kevés vagy épp túl sok információval rendelkezünk, vagy azokat nem a megfelelő helyről szerezzük

Jól tudjuk, bőrünkön tapasztaljuk, hogy a stressz fizikai és lelki szinten is hat ránk, befolyásolja az életminőségünket: gyengíti az immunrendszert, rontja az alvásminőséget, szorongáshoz vezet, dekoncentráltságot, kedvetlenséget, motiválatlanságot, feszültséget teremt.

Mit tudunk tenni, hogy ezekben a megváltozott hétköznapokban, megnövekedett stresszhelyzetben is hatékonyan csökkentsük a feszültségkeltő hatásokat? 

Először is: döntsük el, hogy milyen hozzáállással szeretnénk viszonyulni a hétköznapokhoz.

Nem szükséges fölöslegesen magunkkal cipelni a stresszt, fontos megengedőnek és elfogadónak lenni, elsősorban saját magunkkal. Tudatosítsuk, hogy ez egy átmeneti helyzet, amiben a feladatok és a hétköznapi kihívások megnövekedtek, illetve tudatosítsuk azt is, hogy most is szabadon megválaszthatjuk a helyzethez való viszonyulásunkat. A jelen helyzet kihívásait sokszor emberileg lehetetlennek tűnik megugrani. Teljes állás, megnövekedett felelősség, vagy épp munkavesztés és kilátástalanság, összezártság vagy a magány megélése, szeretteinkért való aggodalom… Mindenkinek a saját nehézségeivel kell megbirkóznia. A legjobb, amit tehetünk, hogy megtesszük azt, amit tudunk. Megelégszünk azzal, hogy elég jól álljuk a sarat. Nem bántjuk magunkat, sem a számunkra fontos embereket. Tudatosítjuk a stresszorokat. Csökkentünk a terheléseken ott, ahol lehet. Kevesebbet vállalunk, kevesebbet várunk el magunktól és másoktól is. Megelégszünk a kevesebbel. Elkezdjük számba venni, mi mindenünk van. Feltérképezzük a lehetőségeinket és élünk velük!