Jellem, belső iránytű, erkölcsi értékek- ezek képezik egy egészséges és boldog jövő alapját. Fontosabbak minden bizonyítványnál, és elismerésnél.

Ha mindezt – önbizalommal kiegészítve el akarjuk érni gyermekeinknél – lehetőséget kell adnunk az önállóságra és a megküzdésre. Nehéz látnunk, ha a gyermekünk nehézségekkel találja magát szembe, és kudarcok érik, de néha muszáj elviselnünk ezt is. Hosszú távon sokkal több sikerélményhez vezetnek az apróbb elszenvedett kudarcélmények.

Miben segíthetünk a sikeres és boldog felnőttkorhoz vezető az úton?

A tetteink sokkal többet nyomnak a latban, mint a szavaink! Ahogy mi bánunk a barátainkkal, társunkkal, családunkkal, ahogy bizonyos helyzetekben viselkedünk mély nyomot hagy a gyerekeinkben. Ha azt akarjuk, hogy a gyerek jól viselkedjen, bizony magunknak is példát kell mutatnunk. Olyanná kell válnunk, amilyen embert szeretnénk gyerekeinkből faragni.

Ne vegyük el a gyerekkort a gyerekeinktől! Egy napon nem lesz többé gyerekrajz a hűtőszekrényen, nem úsznak Barbie babák a fürdőkádban, nem Mary Poppins DVD lesz a lejátszóban és az ablakainkról sem kell ragacsos tenyérnyomokat takarítani.

A kisgyerekeket felnevelni komoly, fáradságos és sokszor monoton munka. Gyakran kívánjuk, bárcsak már felnőttek lennének! De ne felejtsük el, hogy ezek az évek nem jönnek vissza soha többé. Hagyjuk, hadd legyenek a gyerekek igazán gyerekek, élvezzék ki minden percüket! A gyermekkor a tanulás és a felfedezés, a játék kora. Hagyjuk a gyerekeket a saját tempójukban fejlődni. Nagyon hamar szembesülniük kell majd a mindennapi stresszel, amíg tehetjük óvjuk meg őket a nyomasztó hajszától.

Ne olyan gyereket akarjunk nevelni, amilyet mi szeretnénk, hanem olyat, amilyen a mi gyerekünk valójában!

Minden szülői álmodozik a gyerekéről, sokan már a megszületésük előtt komoly terveket szőnek vele kapcsolatban. De nem mindig olyan gyereket pottyant hozzánk a gólya, amilyen vágyálmainkban szerepel. Ne a gyereket alakítsuk a saját álmainkhoz, hanem a vágyainkat igazítsuk a gyerekünkhöz! Ne magunkat akarjuk bennük kiteljesíteni, adjunk nekik szárnyakat a saját vágyaik megvalósításához! Mi is és ők is sokkal büszkébbek leszünk az eredményeik láttán.

Ne akarjunk a gyerek legjobb barátai lenni! Maradjunk a szülei, még akkor is, ha ez nem mindig jó érzés és sokszor lemondással jár, vagy sikertelennek érezzük magunkat! Mindenki szeretné, ha a gyereke szeretné, ez természetes. Ha azonban jól végezzük a szülői munkát, néha haragudni fognak ránk, forgatják a szemüket, még az ajtót is ránk csapják azt kívánva bárcsak másik családba születtek volna! Könnyebb a legjobb barátnak lenni, de ezzel a gyerek nyakába is nagy terhet akasztunk, és magunkat is becsapjuk a könnyen elért népszerűséggel.

Ne próbáljunk mindent megoldani a gyerekek helyett! Azok a boldogtalan felnőttek, akik gyerekkorukban soha nem szembesültek nehézségekkel, kudarcokkal sokkal nehezebben boldogulnak a problémáikkal, mint azok a felnőttek, akik gyerekkorukban nem olyan felhőtlen időszakként élték meg a mindennapokat.

A legjobbat akkor tehetjük a gyerekünkkel, ha követjük a régi mondást:

Ne az utat készíts el a gyerekednek, inkább a gyerekedet készítsd fel az útra !

Ha pedagógus vagy és szeretnéd, hogy a csoportod tanulhasson a társas kapcsolatok fontosságáról, akkor az aktuális havi témához tartozó oktatási segédanyagokat és a további hasznos információkat itt találod.

Megjelentek a gyerekek személyiségét fejlesztő Boldogságóra kézikönyvek pedagógusoknak és szülőknek.

Ha pedig szeretnéd te is fejleszteni magad, látogass el az ingyenes felnőttek számára készült Boldogságprogramunk oldalára.

A cikket írta:

Morvai Dóra

Forrás: Huffingtonpost