Hogyan neveljünk elégedett, sikeres és barátságos felnőttet a gyerekeinkből? Ennek három elengedhetetlen feltétele biztos van: optimizmus, empátia és önbizalom.

De mit jelent egyáltalán az, hogy jó nevelés?

A szakemberek csak abban biztosak, hogy igazodnunk kell a gyerekek személyiségéhez, és a célunk az legyen, hogy belőlük testileg és lelkileg egészséges felnőtt legyen, aki képes a stabil és boldog emberi kapcsolatokra. De hogyan jutunk el idáig? Elengedhetetlen az optimizmus, az empátia és az önbizalom.

Optimizmus

Ha kívánhatnánk valamit, amivel befolyásolhatjuk a gyerekünk sorsát, kérjünk neki egy jó nagy adag optimizmust!

Könnyebben viseli majd az esetleges kudarcokat, jobban fog teljesíteni az iskolában és a munkahelyén, sőt még a várható élettartama is hosszabb lesz. Azt tudjuk, hogy a genetika nagyon sok mindent meghatároz életünk során, de sok mindent mi szülők is befolyásolni, fejleszteni tudunk. Egy biztos: a gyerekek minta alapján tanulnak: ha a családi otthonban optimista a hangulat, akkor ők sem borúlátóan tekintenek majd a jövőbe.

Hogyan neveljünk optimista gyereket?

Néha elkerülhetetlen, hogy leszidjuk a csemeténket, de nem mindegy, hogy ezt hogyan tesszük. Ez alapvetően befolyásolja, hogy a gyerek pozitívan vagy negatívan gondolkodik majd saját magáról.

Két szót feltétlenül kerüljünk: ez a soha és a mindig. Ezek a létező legpesszimistább szavak, elhitetik velünk, hogy semmin nem tudunk változtatni.

Cseréljük le ezt a tipikus mondatot: „Mindig olyan szemtelen vagy!”

Erre: „Ma nagyon szemtelen vagy!” – Ugye, sokkal jobban hangzik?

A különbség csekélynek tűnik, pedig valójában óriási. Nem mindegy, hogy a gyereket kritizáljuk vagy az éppen akkor aktuális viselkedését. A lényeg, hogy mindig kifejezzük: nem téged bírállak, hanem a jelenlegi viselkedésedet, ezen pedig tudsz változtatni.

Azok a gyerekek, akik a gondok ellenére is optimisták, és elhiszik, hogy a világ egy jobb hely lehet, sokkal magabiztosabbak lesznek. A legboldogabbak azok a családok, ahol fontos szerepet kap a közösségért végzett munka, mindegy mi az, ha másokért végezzük.

Empátia

Napjainkban kulcsfontosságú lehet az a képesség, hogy bele tudjuk élni magunkat mások helyzetébe. Aki erre képes, kevésbé lesz agresszív, egoista, jobban tud alkalmazkodni a társaihoz. Ez a projektmunkák világában elengedhetetlen a csoporton belüli együttműködéshez. Minden szülő tapasztalta már, hogy ha egy szobában felsír egy kisbaba, a szomszédban is rázendítenek a többiek. Ez lenne az első jele az empátiának? Nem, ez ilyenkor még csak automatizmus. Ahhoz, hogy a másik ember érzelmeit megérthessük, egy kicsi még nőni kell. Különbséget kell tudni tenni magunk és a másik ember között.

Az énkép erősödésével a kisebbek is tudnak már némi segítőkészséget mutatni, de igazól tudatosan csak a három éven felüliek érzik át az adott helyzetet.

Fejleszthető az empátia? Igen!

A gyerekek mindig megfigyelik, hogyan viselkednek a szüleik azokban a helyzetekben, amikor a többiekkel valami rossz történik. Segítenek? Távolságot tartanak, vagy elutasítóak? Ezt a mintát fogják követni majd ők is.

El kell magyarázni azt is, hogy a viselkedésüknek milyen következményei lehetnek. Tegyük fel a kérdést: „Hogy éreznéd magad ebben a helyzetben? Jól esne neked, ha veled történne mindez?”

Önbizalom

Aki erősnek érzi magát, biztos, hogy sokkal nehezebben válik áldozattá. Ehhez pedig önbizalom kell.

Figyelem és elismerés – bátorítsuk a gyerekeket, hogy tegyék próbára magukat! Ez már akár az építőkockázással kezdődhet. A kisgyereknek is jó érzés, hogy befolyással van a közvetlen környezetére, változtatni tud, alkot, és sikerélménye is lesz!

Hogyan erősíthetjük az önbizalmat?

Ne csak arra koncentráljunk a hétköznapokban, ami nem sikerül, ne azzal foglalkozzunk, ami nehezebben megy! Inkább nézzük azt, miben vagyunk ügyesek! Mi megy jól?

Dicsérjük sokat gyerekeinket, ne csak szavakkal, gyakori öleléssel is!

forrás: www.babycenter.de