A boldogság fokozása nyilván van olyan izgalmas cél, melyhez a diákok szívesen kapcsolódnak a boldogságórákon. De hogyan teremthető meg a boldogságórákon kívül a boldog tanóra? Hogyan válhat harmonikusabbá a tanár-diák viszony, felszabadultabbá az iskolai légkör?

Ezek egyik záloga lehet, hogy a tanulás iránti lelkesedést megtaláljuk vagy megteremtsük és fenntartsuk a tanulókban. Személyes pszichológiai jóllétükhöz, a sikerhez és a stresszmentesebb iskolai évekhez pedig nélkülözhetetlen lenne, hogy a tananyag elsajátítása kimondottan kedvteléssé, szinte szenvedéllyé váljon a számukra. Számos reformpedagógiai elmélet azt állítja, hogy a gyermeki érdeklődés, személyes kíváncsiság, tanulásvágy veleszületett adottság. Vajon ez a napi tapasztalat is?

Mindenki másképp egyforma…

Minden egyén eredeti, kreatív, egyedüli és megismételhetetlen, és olyan belső erőknek és gazdagságnak van a birtokában, hogy bámulatba ejtő. Az ideális iskolai környezet alkalmas lenne arra, hogy mozgásba hozza ezeket a belső energiákat, és az emberben személyiségének legértékesebb oldalát fejlessze.

A tanulók jelentősen különböznek egymástól intellektuális és tanulási képességeiket, élettapasztalataikat, szociális környezetüket, az őket körülvevő családi légkört illetően ugyanúgy, mint érzelmi kompetenciáikat illetően.

Felderíteni, megismerni és fejleszteni a gyerekek lelkesedését, szenvedélyes érdeklődését és mindent a rendelkezésére bocsátani a tanuláshoz – ez lehet a tanulói mély érdeklődésből kiinduló pedagógia egyszerű képlete. Ha azonban a tanulói lelkesedésről beszélünk, lelkesen tudunk csak erre alapozni. Hiszen a lelkesedésnek az a furcsa tulajdonsága van, hogy ha megosztjuk, megsokszorozódik. Nagy hatású eszköz tehát, ha a tanár maga képes élvezni a tanítást, élvezni a megosztandó tananyag finomságait, és az ezekben rejlő örömét meg tudja osztani azokkal, akiket tanulásra akar ösztönözni.

A lelkesedés motorja

A lelkesedés, az egy-egy téma iránti szenvedélyes érdeklődés nagyon erős érzés lehet, úgy is tekinthetünk erre az erőre, mint egy motorra, egy hatalmas motiváló erőre. A lelkesedés Fredrickson szerint energiát generál, meggyőződésekhez vezet, elszánttá és kompromisszumkésszé tesz. Fried pedig arra is felhívta a figyelmet, hogy a szenvedélyes érdeklődés nemcsak egy jellemvonás, amely vagy megvan valakiben vagy nincs, hanem valami olyasmi, amit fel lehet magunkban fedezni, tanítani lehet, újra lehet alkotni, ha elveszett, és akkor is a tanítás középpontjában van, vagy ott kellene lennie, ha olykor az iskolai gyakorlatban kézen-közön elvész.

Christopher Peterson és Martin Seligman a szenvedélyes lelkesedést az elragadtatottsághoz hasonlítja, valamihez, ami felsőbbrendű erőkkel, célokkal kapcsolja össze az embert. Azokat az embereket, akikben a lelkesedés átlagosnál nagyobb, úgy írták le más kutatók (például Peterson és Park, Shryack, Steger, Krueger és Kallie), hogy tele vannak élettel, reménnyel telve várják másnapot, és a lelkesedésük megvédi őket attól, hogy lehangoltak legyenek. Ki ne szeretne tehát ilyen diákokat?

„Lelkesedés nélkül a tanítás a szívét veszti el”

A tanulók motivációjának növelése, az egyénben rejlő lehetőségek felmérése és erősítése, a bizalmas légkör létrehozása és az érdeklődés tudatos felkeltése a tanulnivaló iránt olyan irányelvek, melyeknek a nyomán boldog tanórák megteremthetőek. Az ilyen iskolára úgy tekinthetnek a gyerekek, mint egy olyan helyre, mely lehetőséget nyújt arra, hogy megtapasztalhassák a tanulás élvezetét, a szabadság érzését, az emberi kiteljesedés örömét; olyan helyre, ahol a tanár a tanulót lelkesíteni és a saját tanulási útján vezetni vagy még inkább kísérni tudja.

Ahogy Clark mondja, lelkesedés nélkül a tanítás a szívét veszti el. Egy sor kutató pedig, mint például Lyubormirsky, King és Diener azt emelték ki a tanulási folyamattal kapcsolatban, hogy az érzelmek jelentős mértékben hatnak a rá, kezdve attól, hogy az agy elsősorban arra az információra fókuszál, melyhez érzelmi tartalom is társul. Azaz amennyivel több az érzelem, annál több értelme lesz számunkra egy ténynek, annál fontosabbá válik valaminek az elsajátítása. Ha a lelkesedéssel, szenvedélyes kíváncsisággal kapcsolódik össze a tanítási-tanulási folyamat, a tanulás gyorsabb, jobban bevésődik az emlékezetbe, valahogy valóságosabbnak tűnik, amit meg akarunk tanulni, és jobb döntéseket tudunk hozni a rendelkezésünkre álló információkból.

Az írás alapjául María del Carmen Ferrández Marco, Teresa María Perandones González és Salvador Grau Company El porqué de la pasión y el entusiasmo en contextos escolares című írása szolgált. (In Aplicaciones Educativas de la Psicología Positiva, Generalitat Valenciana, 2010. 72–90.)