Kortárs támogatás az iskolában – amikor a gyerekek egymást segítik
- Írta: Boldogságóra,
- Megtekintve: 107
Manapság az iskolák egyre nagyobb kihívásokkal szembesülnek, amikor a gyerekek lelki egészségének megőrzéséről van szó. A stressz, a szorongás, a magányosság érzése vagy az önértékelési problémák már egészen fiatal korban is megjelenhetnek. A nehézségek feldolgozása azonban nem mindig csak felnőtt – pedagógus, iskolapszichológus vagy szülő – közreműködésével történhet. Egyre több kutatás és gyakorlati példa mutatja, hogy a kortársak, vagyis az azonos élethelyzetben lévő gyerekek és fiatalok is képesek egymás számára valódi, mély és hatékony támogatást nyújtani.
A „peer support” – vagyis kortárs támogatás – fogalma olyan segítő kapcsolatokat jelöl, ahol az egyik fél saját tapasztalatai, megküzdési útjai révén képes empatikusan és hitelesen támogatni az iskolás társát. Fontos, hogy ezek a kapcsolatok nem a „tanácsadás” vagy a „megoldáskeresés” jegyében működnek, hanem a meghallgatásra, az elfogadásra, az érzések közös megosztására és az egymás számára történő jelenlétre épülnek. Az ilyen kapcsolatok sokszor azért hatékonyak, mert a résztvevők nem érzik magukat alárendelt szerepben, nincs bennük teljesítménykényszer vagy megfelelési nyomás – egyszerűen őszinte nyitottságot adnak egyfelől, másfelől pedig pusztán meghallgatásra és megértésre vágynak.
Miért különösen hatékony a kortársak közti támogatás?
A kortársi segítségnyújtás egyik legfőbb ereje abban rejlik, hogy az érintettek között természetes az azonosulás. Ha egy felsőbb éves diák mesél arról, hogy ő is átélte a vizsgák előtti szorongást, a baráti kapcsolatok nehézségeit vagy a megfelelési kényszert, az azonnal hitelesnek hat. A „ha te is így voltál vele, akkor talán nem vagyok egyedül” érzése az egyik legerősebb eszköz a lelki terhek enyhítésében.
A kortárs segítők nem „okosabbak” vagy „jobbak” a társaiknál – csupán már átélték, végiggondolták, talán újra is keretezték a saját nehéz élményeiket. Ez lehetővé teszi számukra, hogy másokat ne tanácsokkal lássanak el, hanem egyszerű jelenlétükkel, figyelmükkel és érzékeny kérdéseikkel kísérjenek végig egy-egy nehezebb időszakon. Kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolat alakul ki, ahol mindkét fél fejlődik: a segítő diák megerősödik az önismeretben, az önbizalomban és az empátiában, míg a támogatást kérő fél megtapasztalja, hogy nincsen egyedül, és meg lehet osztani a nehéz érzéseket.
Tudományos háttér: amit a kutatások mutatnak
A kortárs támogatási programok hatékonyságát számos kutatás igazolja. Ezek alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a peer support rendszerek bevezetése csökkentheti a tanulók körében a szorongás, a depresszió és a magányosság mértékét. A diákok nemcsak érzelmileg érzik magukat jobban, hanem az iskolai teljesítményük is javulhat, hiszen kevesebb lelki energiát emészt fel a belső feszültségek elnyomása.
Ezek a programok ráadásul nemcsak a támogatást kapó gyerekeknek jelentenek előnyt, hanem maguknak a segítőknek is. Aki másokat támogat, annak nő az önértékelése, javul a társas készsége és jobban képes kapcsolódni másokhoz. Ezzel egyfajta pozitív körforgás indul be: a közösség érzékenyebbé válik egymás iránt, csökken a kirekesztés, az iskolai légkör pedig melegebbé és elfogadóbbá válik.
Hogyan lehet bevezetni az iskolában?
A kortársi támogatás nem spontán módon alakul ki – szükség van tudatos előkészítésre, megfelelő keretekre és rendszeres mentorálásra. A folyamat első lépése, hogy az iskola kiválasztja azokat a tanulókat, akik motiváltak és alkalmasak lehetnek segítő szerepre. Ez nemcsak tanulmányi eredmény vagy példamutató magatartás alapján történik: sokszor épp azok a legalkalmasabbak, akik maguk is megküzdöttek valamilyen nehézséggel, és ebből erőt merítve szeretnének másokat is támogatni.
A kiválasztott diákok rövid képzésen vesznek részt, ahol megtanulják az aktív figyelés, az érzelmek visszatükrözésének és az empatikus jelenlétnek az alapjait. A cél nem az, hogy „kis pszichológusokká” váljanak, hanem hogy nyitott, elfogadó társakként jelen legyenek mások életében.
Ezután érdemes kialakítani a rendszeres találkozók struktúráját: lehetnek ezek kiscsoportos beszélgetések, személyes „drop-in” alkalmak, vagy akár online levelezős formában zajló beszélgetések is. A legfontosabb azonban, hogy mindig legyen lehetőség szakmai visszacsatolásra, pedagógusi, iskola pszichológusi mentorálásra – hiszen ezek a fiatal segítők is igénylik a támogatást és a keretek megtartását.
Mit tehet a szülő?
A kortárs támogatás nem zárja ki a családi jelenlétet, sőt – minél inkább nyitott egy szülő az ilyen kezdeményezésekre, annál jobban fogja érezni magát a gyermeke egy ilyen közösségben. Fontos, hogy a szülők értsék: ez nem titkos „pszichológiai játék”, hanem egy strukturált és átgondolt rendszer, amely az iskolai közösség lelki immunrendszerét erősíti. A bizalom, a kommunikáció és a támogatás kultúrája nemcsak a gyerekek között, hanem otthon is teret nyerhet általa.
A Boldogságóra Integrált Program kapcsolódása
A Boldogságóra Integrált Program szellemisége – amely a pozitív pszichológia eszközeire és a gyerekek lelki jóllétének fejlesztésére épül – szorosan összecseng a kortárs támogatás alapelveivel. Mindkettő középpontjában az emberi kapcsolatok, az érzelmi tudatosság és a belső erőforrások fejlesztése áll. A program gyakorlatai – mint például az empátiafejlesztő játékok, az erősségek felismerése, vagy a pozitív kommunikáció – nagyszerű alapot képezhetnek egy iskolai peer support rendszer kialakításához.
A kortársakra épülő támogatás nem csodaszer, de kétségtelenül erőteljes és hatékony eszköz lehet az iskolai jóllét és biztonság megteremtésében. Amikor a gyerekek megtanulják, hogyan lehet jelen lenni egymás életében, hogyan lehet őszintén, ítéletmentesen kapcsolódni, akkor nemcsak egy problémamegoldó rendszert építünk, hanem egy jobb világot is.
Felhasznált forrás: https://positivepsychology.com/peer-support/