Semmi sincs úgy, mint azelőtt. Fertőtlenítés belépéskor, külön folyosón való bejutás, a szülők odakint maradnak, szülői értekezlet zoom-on, maszkhasználat egész nap, de a szünetben biztosan. Gyökerestől felfordult oktatásunkban Fábiánné Morvai Dóra német-történelem-etika szakos tanárnőt, a Veszprémi Báthory István Sportiskolai Általános Iskola pedagógusát kérdeztük arról, hogyan indult ez a minden szempontból rendhagyó tanév az ország legrégebbi Boldog Iskolájában.

• Várakozással és örömmel, de ugyanakkor aggodalommal is vártuk az idei tanévet. Jó érzés ilyen hosszú idő után újra személyesen találkozni a gyerekekkel. Új szabályokat kellett alkotnunk, felnőttnek és gyereknek is meg kell tanulni együtt élni a kialakult új helyzettel.
• Mik azok a lelki pluszok, amikkel a gyerekeket, akár egymást, a tantestületet támogatni tudjátok ebben a helyzetben?
• Szinte fél év eltelt a személyes találkozások óta, nemcsak a tananyagot kell átismételnünk, és közösen újra „felvenni a fonalat”, de sok időt és energiát kell arra is fordítanunk, hogy újra visszaszokjunk a falak közé.

Ez mindenkitől – a gyerekektől, szülőktől és a pedagógusoktól is – sok türelmet és toleranciát igényel. Nem hiányozhat a mindennapi beszélgetés, a játék sem a hétköznapokból. A tanáriban igyekszünk jó hangulatban, egymást segítve dolgozni.

• Hogy látod mi a legnagyobb nehézség a gyerekeknek ebben a helyzetben?
• Az első napokban nagy volt a nyüzsgés, ez teljesen érthető, hiszen az osztálytársak, barátok nagy része hosszú idő óta nem találkozott egymással. Nehéz volt vissszacseppenni a napi rutinba, a korai kelésbe, a rendszeres tanulásba. El kellett fogadni az új szabályokat, a maszk viselését, a mindenki számára korlátozott mozgásteret. A hagyományos, tanórán kívüli közösségformáló programok jelentős része sajnos elmarad, és sok gyerek számára ezek a programok jelentették a kikapcsolódást, a szabadidő hasznos és értelmes eltöltését. Ezt a veszteséget a későbbiekben biztosan érezni fogjuk. A nap, mint nap a médiából áradó hírek, és a stressz szorongással tölti el őket, mindenkin érződik ez, és különösen a gyerekeknek nehéz ezt a feszültséget feldolgozni.
• Van -e olyan, a Boldogságóra program során elsajátított technika, amit most különösen ajánlanál használni a pedagógusoknak?
• Hosszú évek óta hangsúlyozzuk már, és iskolánkban is ezt az elvet valljuk, hogy nemcsak a gyerekek szellemi és testi épüléséről kell gondoskodnunk, hanem a lelki egészséggel is foglalkoznunk kell. Ehhez elengedhetetlenek a nagy beszélgetések, és még a felsős korosztály esetében is a játék.

A szabad játék mellett az oktatásban is alkalmazni tudjok a játékosítás, a gamification elvét, amelyhez sok- sok eszközt, módszert és lehetőséget tanultunk meg a karantén alatt. Most lehetőségünk van ezeket személyesen, „élőben” kipróbálni.

• Nagy segítséget jelentett nekünk, és most is a mindennapokban használni tudtuk, és tudjuk a Boldogságóra otthonra készült feladatbankját. Ha lehetőségünk van, néhány percet az órákon a relaxációra is tudunk szánni.
• Ha egy gyerek, egy osztály karanténba kerül mit tud tenni a pedagógus, hogyan tudja lelkileg támogatni, segíteni akár neki, akár az osztálynak, akár a családnak?
• Ez iskolánkban eddig is működött, a szülőkkel és a gyerekekkel is nagyon szoros, sokszor személyesebb jellegű kapcsolatot építettünk ki, nagyon jól működik a gyerek-szülő-pedagógus együttműködő hármasa. A digitális oktatás során használt platformokon a tanítás és az anyagok oda- vissza küldése mellett mindig is kölcsönös volt az érdeklődés, egymás segítése. Tudtunk a gyerekekkel történtekről, jó érzés volt a gyerekek üzeneteit olvasni, rajzait nézegetni. Ez, miután ezek a kiépített internetes kapcsolatok továbbra is léteznek a mai napig élő kapcsolat az iskolánkban.