Beülünk az iskolapadba…

Nem csak a gyerekek. Mi mind. Szülők, pedagógusok, munkavállalók.

Új tanév kezdődik az Élet iskolájában a mai nappal.

A nyári szünet után sok helyen kezdik az évet a nyári, feltöltő élmények megosztásával, az előző év tapasztalatainak összegzésével, ismétléssel, új tervek kidolgozásával. Ismeretlen ismerős most ez a helyzet: ismerős, hiszen a tavaszi félévben be lettünk dobva a mélyvízbe és lehetőségünk nyílt sokféle stratégiát, eszközt, módszert kipróbálni, megtanulni. Ismeretlen, hiszen nem tudjuk, mi vár ránk. De előnyt jelent a számunkra, hogy a tavaszi tapasztalatainkat most be tudjuk építeni a tervezésbe, a stratégia építésbe.

Amit biztosan megtanultunk:

Felértékelődtek az emberi kapcsolataink. Kicsit felszínesnek tűnik ez a mondat, de igazságtartalmát senki nem vitatja, azt gondolom.

Kénytelenek voltunk erőforrások után nézni, azokhoz nyúlni és ragaszkodni, hogy a megnövekedett terhelést kicsivel könnyebben bírjuk.

Váratlan kihívások, bizonytalanság, nem várt nehézségek, új élmények, megtalált régi barátok, új online kapcsolatok, új készségek… mennyi mindenre tanított bennünket az elmúlt időszak – ezekkel a tarisznyánkban tudatosabban, felkészültebben vághatunk neki a következő tanévnek.

Az ismeretlen út, amin márciusban elindultunk, egy rövidebb pihenő után most folytatódik. Indulunk tovább, belelépünk ebbe az ismerős-ismeretlen tanévbe. Talán már a feladatok sokasága, a sokféle módon való felkészülés, a megnövekedett számú előírásoknak való megfelelés, a rengeteg szülői megkeresésre való válasz borít el bennünket…

Mégis érdemes megállni és megkérdezni néhány dolgot magunktól:

Kiért, miért teszem mindezt?

Mit tanultam meg az előző időszakból?

Milyen üzeneteket (a túlélést segítő hamuba sült pogácsákat) kaptam saját tanáraimtól nehéz idők esetére?

Elő tudom hívni ezeket? Tudom engedni, hogy erőt adjanak? Ha igen, tegyem, írjam le magamnak.

Én milyen üzenetet szeretnék közvetíteni a tanítványaim felé?

Mit szeretnék, mire emlékezzenek majd rólam ebből az időszakból?

Milyen erőforrásokat kínálok nekik? Mire szeretném felhívni a figyelmüket?

Milyen erőforrásokhoz fogok nyúlni én magam, amikor szükségét érzem?

Milyen erőforrások lesznek a mai naptól rendszeres, szerves részei a mindennapjaimnak? Olyanok, amikhez nem akkor nyúlok, ha baj van, hanem azért nyúlok hozzájuk, hogy megelőzzem a bajt?

Kik azok az emberek, családtagok, kollégák, barátok, akikre támaszkodni fogok a következő tanévben?

Kik azok, akiknek szívesen leszek támasza?

Mi lenne a varázsigém erre az évre?

Mi a Boldogságóra csapatánál osztozunk ennek az évkezdésnek az izgalmában, bizonytalanságtól való félelmében és kiszámíthatatlanságától való feszültségben.

Amit ígérni tudunk, hogy a tanév során megerősítő, biztató és felemelő módon igyekszünk jelen lenni, segítséget nyújtani, ötleteket adni, erőforrás lenni, mert erősen hiszünk abban, hogy közösségben, együtt minden nehézségen könnyebben át tudunk menni.

Türelmet, erőt, humort, elengedést, bátorítást, közösséget kívánunk minden pedagógusnak az új tanév elején!

Jobb Veletek a világ!