Hálakarácsonyfa Pécsen – közös díszítés a vízilabda csapattal
- Írta: Boldogságóra,
- Megtekintve: 700
Sokat gondolkodtam, hogy ezt megírjam-e, de nem hagyott nyugodni, hogy talán más embereknek adhat egy kis reményt, kollégáknak egy jó ötletet ahhoz, hogy hogyan is lehet közelebb kerülni a szülőkhöz, főleg egy halmozottan hátrányos térségben.
Óvodánk évek óta azzal küzd, hogy közelebb kerüljön a szülőkhöz, és próbáljuk őket jobban bevonni az óvodánk, a közösség életébe.
Idén gondoltunk egy nagyot és amikor feldíszítettük a karácsonyfánkat jött az ötlet, hogyha már annyit beszéltünk pozitív gondolatokról, a háláról, egészségről, jó tettekről stb., akkor itt az ideje, hogy ezt még jobban a cselekedeteinkben is tükröztessük. Így kitaláltuk, hogy minden szülőt megkérünk, hogy írja le egy színes papírra, hogy az idei évben mi az az egy-két dolog, amiért hálás és név nélkül tegye fel a karácsonyfára. Meglepetésünkre a szülők örömmel vették és boldogok voltak, hogy írhatnak, volt aki több dolgot írt rá, volt aki csak egyet, de akadt olyan is, aki még kért több papírt.
Ehhez a kezdeményezéshez – immár több éve ellátogat hozzánk a Pécsi PVSK vízilabda csapat és hoz a gyermekeknek karácsony előtt adományból gyűjtött plüssöket – sikerült megnyernünk a csapatot és ők is írtak egy pár dolgot a fára, amiért ők hálásak.
Ezt követte a kollégák hálája így a szent ünnepre elmondhatjuk, hogy egy igazán Boldog, hálával teli szép évet tudhatunk magunkénak.
Nagyon jó volt mindenki szemeiben látni az örömet, az arcokon a ragyogást a sok gond és napi küzdések mellett. Több szülőtől ölelést is kaptunk, ami boldogsággal tölti el a szívünket.
Amikor a pályámat kezdtem sokan kérdezték tőlem, hogy hogyan tudok ilyen nehéz helyen dolgozni. Én visszakérdeztem, hogy mi a nehéz hely?
Nyilván nem könnyű olyan halmozottan hátrányos helyzetű gyerekkel nap mint nap, akiknek, ahonnan jönnek sokszor nincs meg az érzelmi biztonságuk, sokszor nem megfelelő környezetben élnek (többen egy szobában), nincs megfelelő ruházatuk, nem biztos, hogy naponta tudnak fürdeni vagy épp kinti wc-jük van. Mellette figyeljünk és értsük meg a szüleiket, akiknek ezer gondjuk van, de a féltett kincseiket bízták ránk. Igen, ez sokszor nehéz, embert próbáló, de hiszem és tudom, és munkámban most már évek óta tapasztalom, hogy megérni. Hosszú az út, de kitartás nélkül nem térül meg a befektetett munka.
Azért írtam ezt le, és pont most, mert úgy gondolom, hogy évek alatt, amit befektettünk a kollégáimmal ebbe a munkába ( Jó gyakorlat, „Mire van ma szükséged a mai nap?” bevezetése, Gyermekközösségi nap, Családi és gyermek nap, Boldogóvoda, „Csak pozitívan munkaközösség” megalakulása, Erősségközpontú oktatás, Meditáció stb) most térült meg és ami a legszebb, hogy közben mi is rengeteget változtunk, fejlődtünk és fejlődünk mindezek által.
Hálás vagyok a Boldogságóra Csapatnak a sok segítségért, támogatásért, hálás vagyok a kollégáimnak, hogy ebben a munkában támogatnak és minden gyermeknek, akikért érdemes nap mint nap újult erővel próbálkozni, ők a legjobb visszacsatolók a munkánkban, és a szülőknek, hogy értékelik a munkánkat.
Nekem ez a legszebb ajándék, és ehhez nem is kell, hogy Karácsony legyen!
Gerber Anita, tagóvodavezető, Keleti Városrészi Óvoda Pákolitz István Utcai Tagóvodája, Pécs