Nagyszerű lehetőség, ha gyermekünkkel együtt tűzünk ki magunk elé célokat, megismerhetjük csemetéink álmait, vágyait, megtudhatjuk mi az, ami igazán fontos a számunkra. Itt az új év, a nagy fogadalmak, az újrakezdés időszaka. Talán idén más, talán ugyanaz az ígéret, mint tavaly. Ki tudja?!

Válasszunk erre az évre egy megvalósítható, elérhető célt, szőjünk terveket! Ehhez meg kell értetnünk gyermekünkkel, milyen fontos az, hogy céljaink legyenek az életben. Hogyan fogjunk hozzá?

[trx_br]

Meséljünk gyermekeinknek a saját céljainkról!

Legyünk példaképek a számukra! Beszéljünk, beszélgessünk a vágyainkról, miért pont erre vagy arra esett a választásunk, miért épp ezt szeretnénk elérni az életben! Meséljük el azt is, mit tettünk meg, vagy mit kell még tennünk ahhoz, hogy sikeresek legyünk! Adjuk meg a lehetőséget a gyereknek arra, hogy figyelemmel kísérjen minket, lássa valójában azt, amit teszünk, vagy amit épp nem teszünk a cél elérése érdekében! Biztosak lehetünk benne, hogy árgus szemekkel fog bennünket figyelni, és valószínűleg figyelmeztetni is fog minket, ha feladnánk, vagy ellustulnánk a célhoz vezető úton.

[trx_br]

Segítsünk neki saját célokat választani!

Készítsünk együtt jegyzeteket a teendőkről, akár rajzos formában is! Fontos, hogy olyan vágya-álma legyen gyermekünknek, amely megvalósítása értelmes, reális lehetőség, és mérhető, látható eredménye is van. Fontos az is, hogy a kisgyereknek sikerélménye legyen, átélje azt az élményt, hogy elérte azt, amit tervezett, kitűzött maga elé. A gyereknek fontos az is, hogy belátható időn belül tudjon gondolkodni. Ne vesszen a ködös homályba a végcél! Ebben az esetben nem a „ minél gyorsabb, annál jobb” elvet kell követnünk, a legjobb, ha a gyermek saját maga szabja meg a feladatra szánt idő mértékét.

[trx_br]

Figyeljünk oda!

Főleg, amikor gyermekünk beszélni akar a vágyairól, céljairól, hallgassuk meg, bátorítsuk! Ha úgy gondoljuk a cél irreális, ne vegyük el a kedvét a megvalósítástól, inkább keressük meg az irreálisban azt az apró reális célt, amivel kezdhetünk valamit! Ne törjük le, ne keserítsük el, legközelebb nem fog hozzánk fordulni! Ha elutasítjuk, nem kíváncsiskodunk, érdeklődünk, nem fog többet mesélni nekünk, és azt vesszük észre, hogy kiszorultunk saját gyermekünk életéből.

Ha elkészültek jegyzeteink, rajzaink, tegyük ki a lakásban jól látható helyre, oda ahol akár minden nap vethetünk rá egy-egy futó pillantást. Így a programokkal zsúfolt hétköznapokban sem fogunk elfelejtkezni a kitűzött célokról!

Hozzuk ki a legjobbat magunkból és a gyermekünkből! Ha sikeresen megvalósítottuk a kitűzött célt, ünnepeljünk együtt, szerezzünk sok-sok közös élményt gyermekünkkel, töltsük tartalmasan az időt! Hamar kirepülnek a fészekből, ha a saját lábukra állnak, nem mindig a mi támogatásunkra fognak számítani.

[trx_br]

Adjunk szárnyakat a gyermekünknek, tanítsuk meg repülni őket!
Segítsük őket az önállósághoz vezető úton!

forrás: Kumon A cikket írta: Morvai Dóra, pedagógus