Vajon mi lehet az oka annak, ha kudarcot vallunk, nem érjük el a kitűzött céljainkat? Mielőtt az okokat keresnénk, tisztázzuk, mit is értünk a cél alatt! A cél egy olyan döntés, amellyel egy meghatározott eredményt egy szintén meghatározott időtartam alatt érünk el. A célok tehát egyben jelzőtáblák, irányítanak bennünket, megmutatják, hová vezet az utunk. De az, hogy végig tudunk-e menni ezen az úton, sok mindentől függ.

Ha már megvan a célkitűzésünk, és azt is tudjuk, mennyi időt szánunk a megvalósításra, mi lehet az ok, ha mégis kudarcot vallunk?

Ez a cél nem a mi célunk

Megvan a cél, de ez igazából nem is a mi vágyunk, sokkal inkább a társunké, a főnökünké, a barátainké. Így hiányozni fog a motiváció, idegennek érezzük, távol áll tőlünk az egész. Ha nincs személyes érzelem, kötődés, nem is jutunk dűlőre a feladattal.

A cél nem felel meg az értékrendünknek

Mindannyian valamiféle értékrend szerint éljük az életünket. Van, akinek a karrier, az anyagi értékek a fontosabbak, van, aki inkább a lelki dolgokra helyezi a hangsúlyt az életében. Ha olyan célt választunk, amelyik távol áll tőlünk, ha nem tudunk azonosulni vele, biztosak lehetünk benne, hogy nehéz dolgunk lesz.

Nem reális célt tűztünk ki

Legyenek nagy álmaink, vágyaink, bátran álmodozzunk! Az életünknek akkor van igazán értelme, ha nagy dolgokat próbálunk megvalósítani, ha maradandót alkotunk. De azért maradjunk a realitások talaján, igyekezzünk megvalósítható terveket szőni! Sőt, merjünk váltani, módosítani a céljainkon, ne ijedjünk meg, ha útközben kiderül, hogy nem jól döntöttünk!

Túlzó vágyak

Kihívásokra valamennyiünknek szüksége van. Egy nagy álom elérése mindig kihívás, de ha túllövünk a célon, fennáll a veszélye annak, hogy elveszítjük a kezdeti lelkesedést, és kudarcot vallunk. Mi a megoldás? Haladjunk apró lépésekkel, ne ijesszen el minket a túlságosan nagy kihívás! Apró sikereink össze fognak állni, és megvalósul az áhított cél.

Nem vagyunk tisztában saját magunkkal

Vagy alá- vagy túlbecsüljük saját tehetségünket, értékeinket. Egyik sem jó, meg kell találnunk az arany középutat, a lényeg, hogy reális önismeretünk és önbizalmunk legyen.

Hamar feladjuk

Ez a leggyakoribb hiba, amelyet elkövethetünk. Persze annak sincs sok értelme, ha a végsőkig ragaszkodunk álmainkhoz, akkor is, ha már kiderült, hogy lehetetlen megvalósítani – így eleve kudarcra vagyunk ítélve. De az sem helyes, ha rögtön az első akadályok láttán megfutamodunk, és inkább feladjuk.

Nem tudjuk tolerálni, ha néha elakadunk

Néha a célokhoz vezető úton meg kell pihenni, néha félre kell tenni egy időre vágyainkat, hogy aztán újult erővel vágjunk neki ismét. Sőt az is előfordulhat, hogy átmenetileg úgy érezzük, mintha visszafelé haladnánk. Ne ijedjünk meg, ez természetes! Életünk különböző szakaszaiban mást és más tartunk fontosnak. Mindig egységben kell néznünk a folyamatot – egy kívülálló nem lát bele életünk minden apró részletébe, nem látja a sok fáradozást, munkát és a sok kudarcot, csak a sikereinket irigyelhetik tőlünk.

A célok eléréséhez időre van szükség

Ezt gyakran elfelejtjük, és kudarcként éljük meg, ha nem azonnal érünk el eredményt. És már fel is adtuk, pedig ez nagy hiba. Az álom csak álom marad, ha nem szánunk rá elég időt, és ez bizony jó kibúvó sokunk számára.

Hiányzik az önbizalom

Ha érzelmileg kötődünk a kitűzött célokhoz, könnyebb a dolgunk, ha hiányzik a motiváció, szükségünk van önuralomra és bizony a kellő önismeret sem hiányozhat.

Hiányzik a terv

Lépésről lépésre kell haladnunk, ehhez ezeket előre kell látni, tervre van szükségünk. Minél hosszabb a megvalósítás, annál több az apró lépés, annál részletesebb a terv. Ha kicsúszik a kezünkből az irányítás, ha elveszítjük a kontrollt, garantáltan fel fogjuk adni idő előtt.

Bizonyítási kényszer

Ha van segítségünk, van, akihez fordulhatunk, amikor úgy érezzük, hogy fel kellene adni, akkor sokkal könnyebb lehet a dolgunk. Van, aki viszont akkor motiváltabb, ha a saját erejére hagyatkozhat. Ki így, ki úgy. De büszkeségből, bizonyítási vágyból, vagy csak azért, mert szégyelljük az esetleges kudarcot, ne hallgassunk! Bátran kérjünk segítséget, ha úgy érezzük, szükségünk van rá!

Sajnos a mai világban a kudarchelyzeteket nagyon rosszul kezeljük. Könnyen megbélyegezzük embertársainkat, ha sikertelenebbek, mint mi. Ha már kritizálunk, tegyük ezt mindig segítő, jó szándékkal. Néha a jó dolgok éppen az építő kritikák segítségével születnek meg.

[trx_br]

forrás: www.psychotipps.de