A következőkben a nekünk feltett leggyakrabban előforduló kérdésekre szeretnénk hol rövidebb, hol hosszabb válaszokat adni.

Mi a Boldogságóra legrövidebb „definíciója”?

Professzor Dr. Oláh Attila így fogalmazza meg a programunk lényegét 2018-as előadásában: „A boldogságóra a teljes jóllét elérését elősegítő gyakorlati és elméleti tudást, saját élményre alapozva átadó életkor-specifikus program.”[1]

Lehet óvodai-iskolai körülmények között havonta egy boldogságórával az egyén boldogtalanságát orvosolni?

A személyes boldogtalanság mögött természetes, hogy sokféle ok húzódhat meg, amelyre egyetlen segítő-támogató alkalom nem feltétlenül kínál megoldást (érvényes ez ugyanígy tanácsadásra, coachingra, tréningre vagy Boldogságóra foglalkozásra). Tehát a rövid válaszunk az, hogy nem.

Természetesen mivel a boldogság-kutatások középpontjában neurológiai, pszichológiai kérdések is szerepelnek, a boldogságfokozó technikák megismerésével, alkalmazásával változhat, fejlődhet a gondolkodás- és szemléletmód, a szokásrendszer, az érzelmek felismerése és kezelése, vagy az attitűd. Mindez egy folyamat része, éppúgy, amiként egy új készség, egy új ismeret elsajátítása is az lehet. A Boldogságóra Program is egy hasznos útja annak, hogy kiegyensúlyozottabbá, boldogabbá váljunk.

Az iskola szemlélete az iskolában dolgozó pedagógusok szemléletén keresztül tud leginkább megváltozni. Ehhez kívánunk mi is hozzájárulni azzal, hogy egy utat kínálunk az érzelmi intelligencia fejlesztő, érzékenyítő, elgondolkodtató, önmagunkhoz is közelebb vivő pedagógus felkészítő tréningekkel. Ezen tréningeken újragondolásra kerül maga a nevelés fogalma és metodikája is.

Az akkreditált Boldogságóra Program elvégzése tehát bármely pedagógus számára elérhető lehetőség. Természetesen nem kötelezzük arra a végzett résztvevőket, hogy a képzés után tartsanak boldogságfokozó foglalkozásokat, ahogyan arra sem, hogy ha tart, akkor havonta hány foglalkozást vezessen.

Milyen részekből áll egy Boldogságóra foglalkozás?

A Boldogságóra foglalkozások felépítése alapvetően Sonja Lyubomirsky Hogyan legyünk boldogok című könyvére épül, aki mellett Barbara Fredrickson, Martin Seligman, Csíkszentmihályi Mihály és a témával behatóan foglalkozó más szakemberek meglátásai, kutatási eredményei is helyt kapnak.

A már említett Sonja Lybumorsky könyvében szereplő témákat dolgozzuk fel: a hála, az optimizmus, a társas kapcsolatok ápolása, a jócselekedetek, célkitűzés, megküzdési stratégiák, apró örömök élvezete, megbocsátás, testmozgás és a boldogság, mint a jóllét fenntarthatósága.

A Boldogságóra pont olyan, mint bármely más tanóra?

Érzékeljük, tapasztaljuk, hogy a „boldogságóra” kifejezésben két elem is nem tetszésre adhat okot. Az egyik maga a boldogság kifejezés, amellyel kapcsolatban Lyubomirsky megoszt egy történetet Ed Dienerről, a lelki jóllét tudományterületéről az egyik legtöbbet publikáló kutatóról. „Azért találta ki a lelki jóllét fogalmát, mert szerinte nem tarthatta volna meg az egyetemi tanári állását, ha kutatásai látszólag olyan homályos és megfoghatatlan dologra irányultak volna, mint a »boldogság«. A kifejezés mindenesetre a szaknyelv részévé vált.” (Lyubomirsky 2008, 55.) Úgy véltük, a boldogság kifejezéssel jobban megszólíthatók a nem tudományos területen dolgozók is.

A Boldogságóra elnevezés nem azt jelenti, hogy boldogságot tanítunk (mint ahogy az osztályfőnöki óra sem azt jelenti, hogy osztályfőnököt tanítanak), csupán egy általános elnevezése azon foglalkozásoknak, amelyek a már említett pozitív pszichológia kutatásokra épülnek. Ernyőként magában foglalja mindazon boldogságfokozó stratégiák fejlesztésének lehetőségét, amellyel készségszintűvé válhat a pozitív orientáció. A foglalkozások nagy hangsúlyt fektetnek a megküzdési stratégiákra, reziliencia fejlesztésére is a pozitív érzelmi állapotok fokozása mellett.

Akkor miben más ez, mint egy hagyományos tanóra?

A Boldogságórák szabadon választható foglalkozások.

Az „óra” megtévesztő módon hagyományos tanórának tűnik, ám sem az iskolában, sem az óvodában nem ezt takarja. A pedagógus erőforrásaitól, idejétől, kapacitásától, elköteleződésétől és kreativitásától függően szabadon megválasztható formában kerülhet megtartásra egy-egy tetszőleges hosszúságú Boldogságóra. Lehet tanórán kívüli tevékenység keretében (pl. szakkör) vagy szaktantárgyba beágyazott módon is (pl. irodalom óra). Nem cél, és a gyakorlat sem azt mutatja, hogy a gyerekek jobban leterhelődnének a Boldogságórákkal. Játékos, felszabadult, dráma- és élménypedagógiai elemekkel színesített, mégis gyakran töprengtető módon találkozhatnak a gyerekek olyan fogalmakkal és témákkal, mint a hála, az optimizmus, a társas kapcsolatok ápolása, a jócselekedetek, célkitűzés, megküzdési stratégiák, apró örömök élvezete, megbocsátás, testmozgás és a boldogság, mint a jóllét fenntarthatósága. A pedagógus saját egyéb továbbképzései, tanulmányai, sőt vallási-felekezeti kötődése mentén maga gazdagíthatja tudásával a gyerekekkel megbeszélt ismeretanyagot. Teheti tehát ezt úgy, mint bármely más akkreditált és nem akkreditált képzés esetében, amelyet integrál a munkája során, illetve teheti mindezt úgy, ahogyan saját szaktantárgyából is folyamatosan képezi magát, utánajár adatoknak, tényeknek, hipotéziseknek. A pedagógus idejét sem köti senki és semmi a 30-45 perchez, amiként házifeladattal, osztályozással, vizsgával, értékeléssel sem jár ezen foglalkozások megtartása.

Valóban tanulható és tanítható a boldogság?

Mivel a boldogság taníthatóságát és tanulhatóságát nem mi, hanem a kutatók jelentették ki, és erre folyamatosan hivatkoznak, ezért mi elfogadjuk ezt az álláspontot és bízunk abban, hogy mindez nem illúzió, a kísérleti eredmények, az egyes pszichológiai irányzatok (pl. a kognitív pszichológia) és többek között a kommunikációs irányzatok (pl. az Erőszakmentes Kommunikáció) igazolják a boldogságfokozó technikák hosszú távú hasznát és eredményességét.

(folyt. köv.)

[1] https://www.youtube.com/watch?v=pfE8JoHH_VA&feature=emb_title