A folyamat során gyakorlati tanulást történt, és a gyerekek cselekedtetése főszerepet kapott. A gyerekek számára ez merőben eltért a megszokott iskolai feladatoktól, és nagy izgalommal vágtak bele a projektbe. A folyamat része volt azonban az is, hogy néhányan csalódtak a válaszadókban – például nem szívesen válaszoltak nekik –, ezért kezdeti lelkesedésük kissé alábbhagyott, ekkor a pedagógus motiváló szerepe kiemelten fontos volt. A hatodikos gyerekek olyan életszerű tapasztalatot szerezhettek, amikor valóban szükségük volt a kitartás erősségének gyakorlására, és megtapasztalhatták, hogy egy projekt során különböző szakaszok jellemzőek, hullámhegyek és hullámvölgyek is vannak, a csapatmunka pedig segít abban, hogy átlendüljünk a pillanatnyi csalódottságon közösen, szem előtt tartva a célunkat.

Nagyon fontosnak tartottam a feladatot a kommunikáció fejlődése szempontjából is, hiszen többen idegeneket is megszólítottak. A tantárgyközi ismereteket nyújtó feladat segítette a koncentráció fejlődését is, illetve bepillantást nyújtott a statisztikai elemzésbe is, amely a pályaválasztásnál is hasznos lehet, illetve a jelenleg népszerű foglalkozásokban nagyon hasznos készség (pl. IT, marketing, pszichológia).

Igazi eredménynek ugyanakkor mindannyian azt tekintettük, hogy lelkes és szorgalmas munkával, jó élményekkel, ismeretségekkel gazdagodva tehettük közzé a mi „Minikutatásunk” eredményét, illetve megtudhattuk, hogy a vizsgált korosztályok mit tekintenek boldogságuk forrásának.

A válaszok némelyikét a gyerekek meglepőnek találtak. Pl.: a pénz szerepének fontossága az életkor előrehaladtával nőtt, míg a fiatalabb korosztályoknál a zene hangsúlyossága volt számukra meglepő. Ugyancsak csodálkoztak, hogy amíg néhányan a kért három válasz mellett számtalan boldogságot adó dolgot felsoroltak, addig többeknek a három dolog megnevezése is nehézkesnek bizonyult.

Az eredmények összegzésekor megállapították, hogy a környezetükben élő emberek igen sokfélék: van, aki egyértelműen boldog és ezt ki is tudja fejezni, és az ilyen emberek készségesen válaszoltak és beszélgettek velük. Ugyanakkor azok, akik magukat kevésbé érzik boldognak, visszahúzódóak és a gyerekek elmondása szerint már a „tekintetükből is szomorúság árad”. Találkoztak olyan felnőttel is, akiről tudják, hogy boldogtalan, mégsem mutatja ki, illetve az egyik kisfiú szerint a „boldogtalanság már a válaszadó szeméből is látszott”. A kapott eredményeket a fenti diagramon is megjelenítettük.

Lévainé Emődi Adrienn, Járdánházi IV. Béla Általános Iskola