Március 17-én izgatott gyereksereg és lelkes pedagógusok vágtak neki egy különleges kalandnak: 36 hetedik osztályos diák és 4 kísérő indult hatnapos erdélyi utazásra a Határtalanul pályázat keretében a kabai általános iskolából és a tetétleni tagintézményéből.

   A kirándulásunk negyedik napja igazán emlékezetesre sikerült, nemcsak azért, mert Hargita és Bákó megye természeti és kulturális kincseit fedeztük fel, hanem azért is, mert közben a boldogság világnapját is együtt ünnepeltük. A nap már reggel mosollyal indult, hiszen a négy boldogságórás diáknagykövet egy-egy pozitív megerősítést tartalmazó kártyával (Boldogság megerősítések) „ébresztette” a többieket. A kedves üzenetek meglepetést és örömöt okoztak, és talán egy kis útravalót is jelentettek a naphoz. Ezután belevetettük magunkat a programokba. Csíksomlyón a ferences kegytemplomhoz zarándokoltunk, ahol a híres csodatévő Mária-szobor előtt csendesen magunkba szállhattunk. Majd a csíkszentsimoni Csíki Csipszgyárban bepillantást nyertünk a ropogós finomságok készítésének titkaiba, ami természetesen nagy sikert aratott a diákok körében. A nap csúcspontja Gyimesbükk volt, ahol eljutottunk az egykori történelmi Magyar Királyság keleti határáig. Az ezeréves határnál, a 30-as vasúti őrháznál állva nemcsak a táj szépsége érintett meg bennünket, hanem az is, hogy innen küldtük boldogság világnapi „szíves üdvözletünket” az otthoniaknak a közös facebook csoportunkon keresztül.

   A sűrű program ellenére estére sem fogyott el a lelkesedésünk. A szállás közösségi helyiségében egy rövid, de annál tartalmasabb boldogságórás foglalkozást tartottunk, ahol a diáknagykövetek aktívan segítették a közös munkát. Egy vidám „Boldogság világnapi totóval” indítottunk, amely a világnap történetéről, céljáról szólt, és örömmel tapasztaltuk, hogy sokan igazán ügyesen válaszoltak. Ezután következett az „Erdélyi bingó”, amelyben a gyerekek végiggondolták, mennyi apró kedvességet vittek véghez az utazás során. Eredetileg a buszos utazásra terveztem ezt a játékot, a gyerekeknek az lett volna a feladatuk, hogy jelöljék meg, mit teljesítenek az utazás közben (pl. rámosolyogtam egy helyi emberre, segítettem a buszon a társamnak feltenni a csomagját stb.). Ez sajnos nem volt kivitelezhető, mert egy másik csoporttal közösen, keverten utaztunk a nyolcvanfős, emeletes buszon. Így maradt ez a feladat a délutáni foglalkozásra. Sokan tíznél is több jócselekedetet jelöltek be a húszból. Jó volt látni, mennyi apró figyelmesség fér bele egyetlen napba!

  A legnagyobb sikert a mosolyküldés aratta. Mindenki írt egy névtelen, kedves üzenetet egy vidám rajzos kártyára egy társának. Ezután ezeket a kártyákat összeszedtük, majd kihúztunk magunknak egyet. Amikor a kártyák gazdát cseréltek, és mindenki egy véletlenül kapott üzenetet olvasott fel, a szoba megtelt nevetéssel. A foglalkozás végén a diáknagykövetek kis horgolt szívekkel lepték meg társaikat. Apró ajándékok, amelyek mégis sokáig emlékeztetnek majd erre a napra.

   Ez a nap számunkra egy fontos felismerést hozott. Még egy hosszú, fárasztó, élményekkel teli utazás közben is meg lehet állni néhány percre és helyet adni a boldogságnak. Mert néha egy mosoly, egy kedves szó vagy akár egy kis horgolt szív bőven elég a boldogságunkhoz.  

Szerző: Papp Judit, Boldogságóra Pedagógus Nagykövet, Sári Gusztáv Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, Kaba