Iskolánk 2015 szeptemberében csatlakozott a Boldogságóra programhoz. Kezdetben a megadott óravázlatokat dolgoztuk fel, majd egyre inkább azt éreztem, hogy nem elég a havi egy alkalom. Mindennap, minden órán tudatosítani akarom a tanítványaimban, hogy ők csodásak, egyediek és pótolhatatlanok. A hagyományos boldogságórák mellett azokból merítkezve, ötleteket csempészve az általam tanított matekórát is boldogságórává akartam tenni. Azt hiszem, jó úton járok.

Szeretném mindenkivel megosztani azokat az egyszerű módszereket, melyekkel boldogabbá lehet tenni a gyerekeket akár egy matekóra keretein belül is. Különösebb előkészületet nem, csak ráhangolódást, pozitív beállítódást igényel egy ilyen órára való felkészülés. Óra elején az adott hónap zenéjére különböző keresztmozgásokat végzünk az általam kitalált koreográfia alapján. Ezzel már megalapozzuk a jó hangulatot, és még a gyerekek agyi funkciójára is pozitívan hatottunk. (Ez mindössze 3-4 percet vesz el az órából – vagyis inkább ad hozzá az órához…)

A tanterem falát a gyerekek által készített mosolygós nyakláncok díszítik. A nyakláncok hátulján egy-egy pozitív üzenet van, amit ők maguk választottak ki saját maguk buzdítására. Amennyiben szükségét érzik, ezt óra elején a nyakukba akaszthatják, hogy ezzel is bátorítsák magukat. A füzetük elejére is motiváló üzenetet írtunk, sőt az utolsó oldalra is pozitív üzeneteket gyűjtenek. A lista folyamatosan bővül. Volt, akinek már új oldalt kellett kezdenie! Azokon a napokon, amikor nekem is egy kis buzdításra van szükségem, arra szoktam kérni őket, hogy olvassanak fel belőle. Mindig nagyon „betalálnak” az üzeneteik. Hálás vagyok érte nekik, és ezt nem félek szavakba önteni.

Egyéniségemből adódik, hogy sokat mosolygok, és fontos számomra az érintés. Önálló munka során, miközben körbe járok a teremben, gyakran megérintem, megsimogatom a gyerekeket. Nálunk az ölelésnek mindennap világnapja van. A jó eredményekért dicséret, a rosszakért biztató szavak járnak. A digitális tábla is nagy segítségemre van a pozitív megerősítések terén. Dobókockákat vetítek ki, melyeknek oldalaira különböző buzdító mondatokat írtam. Egy-egy jó megoldásért pörgethetnek a gyerekek, a többiek pedig kíváncsian figyelik, hogy milyen mondat jelenik meg a dobókocka oldalán. (A Big Like a nagy kedvencük, de a lehetőségek tárháza határtalan.)

Sikerült olyan matricákat vennem, amik az aranyos ábrák mellett szintén egy-egy pozitív üzenetet közvetítenek. Például: „Jó úton jársz”, „Kreatív ötlet”, „Bízom benned”… Ez is nagy sláger a gyerekeknél.

Óra végi értékelés során nem csak én dicsérem meg a gyerekeket, hanem ők is kiemelhetik, hogy aznap melyik társukon vettek észre pozitív változást. Nagy elismerés a gyerekek számára, ha a társaik dicsérik őket. Jó pár centivel magasabbnak látszanak egy-egy ilyen elismerés után.

Természetesen az óra nagy részén a tantárggyal foglalkozunk, de közben a tárgyi tudásnál sokkal többet, fontosabbat tanulnak. Elfogadni, szeretni önmagukat és egymást.

Jobb velük, jobb általuk a világ!