Gondolom már mindenki hallott a „vasalódeszkás úszásoktatást” bemutató, a „tankerület által emiatt megalázott” makói tanár esetéről.

Nem az ügy mellett szeretnék pro vagy kontra hozzászólni, hanem inkább a jelenségre felhívni a figyelmet.

A Holt költők társasága című filmben John Keating az asztal tetejére állította a diákokat, hogy más nézőpontból tekintsenek az őket körülvevő világra. Nem véletlenül.

Ennek fontosságára szeretném felhívni a figyelmet.

Ha egy helyzetben azt keressük, hogy hol az igazság, akkor valaki áldozat lesz. Ebben az esetben vagy a tanár, vagy a tankerületi igazgató. Ha a tanár pártján álló cikkeket olvassuk, úgy érezzük, ott az igazság. Ha a tankerületi igazgató oldalát megközelítő cikket olvassuk, egészen új szempontokat fedezhetünk fel.

A négy sarkalatos erény egyike a bölcsesség

Az ókori etika szerint a bölcsesség erénye a legfontosabb mind közül. Fontos felhívnom a figyelmet arra, hogy a bölcsesség és az okosság itt nem egy és ugyanaz. A bölcsesség egyik komponense a szemléletváltás képessége, a perspektívikus látásmód, amikor képesek vagyunk a megértést nem egyetlen egy szemszögből érvényre juttatni, hanem megpróbáljuk több oldalról is átlátni a történéseket.

Miért van ennek nagy jelentősége? Gondoljunk csak bele, mi minden befolyásolhatja az értékítéletünket!

Íme csak néhány befolyásoló tényező, ha csak ennél az esetnél maradunk:

• másként láthatja az esetet az, aki közel van hozzá, mint aki távol
• másként láthatja az esetet az, aki közel van és a tanárral szimpatizál
• másként láthatja az, aki közel van és a tankerületi igazgatóval szimpatizál
• másként láthatja egy anya, akinek a gyereke a tanár osztályába jár
• másként láthatja egy anya, aki távol van az esettől és nem érinti közvetlenül a hatás
• másként láthatja az, aki csak a média által közvetített információkon keresztül értesül az esetről és az olvasott cikkek a tanárt pozitív színben tüntetik fel
• másként láthatja az esetet az, akinek az otthonában már volt szerencsétlen baleset vasalódeszkával, emiatt jobban félti a családtagjait, mint az, akinél még nem
• másként láthatja az, akinek jó kedve van, és másként az akinek nem
• másként láthatja az, aki nem iszik alkoholt és nem eszik chipset, mint az, aki minden este egy dobozos sört megiszik és a chips az mindennapi eledel, stb.

És a lista még nagyon sokáig sorolható lenne!

Akkor most hol az igazság?

Érdemes elolvasni az alábbi petícióhoz írt szöveget:

Petíció Balázs József hódmezővásárhelyi tankerületi igazgató mellett:
https://www.peticiok.com/peticio_balazs_jozsef_hodmezvasarh… Íme a másik petíció:
Vezsenyi László ismét taníthasson, az őt meghurcoló tankerületi igazgató pedig mondjon le!
https://www.peticiok.com/vasalodeszka

Ha elolvastátok, akkor tényleg csak arra kérek mindenkit, hogy tegye fel magának a kérdést, hogy mi alapján ítél el valakit, mi alapján foglal állást!

Honnan erednek az előítéleteink?

Érdekességből csak pár szempont, ami befolyásolja:

1. a tudatlanság (az érintett emberek ismeretének hiánya. Lássuk be, hogy két érző emberi lényről van szó, akiknek ugyanúgy családjuk van, gyerekeik vannak, kollégáik vannak, barátaik vannak, akik tisztességesen dolgoknak, akik úgyanúgy elismerésre és megbecsülésre vágynak, mint mi, akik úgyanúgy hibázhatnak, mint mi, akik ugyanúgy részesei voltak a koronavírus miatt kialakult helyzetnek, és őket is megterhelte ez lelkileg, nemcsak bennünket.)

2. konformitás – sajnos hajlamosak vagyunk azonosulni a környezetünk véleményével

3. érdekütközés – ez sokszor kapóra jön egy ilyen helyzetben, ugye?

4. aki eleve előítéletekre hajlamos – az még ezt a bejegyzésemet is meg fogja fúrni:)

Akkor mit lehet tenni?

A szociálpszichológia már nagyon régóta foglalkozik a csoportközi konfliktusok kérdéskörével. Kutatók szerint általában felületesen dolgozzuk fel az információkat, rohanunk, nincs időnk elmélyedni a minket ért hatásokban, pedig az előítéleteink csökkentéséhez szükségünk van kognitív erőfeszítésre, ellenkező esetben csak hagyjuk, hogy berögzült látásmódjaink és a környezetünk befolyásolja a döntéseinket.

A „Vasalódeszkás úszásoktatás” egy tanulságos történet, ami felhívja a figyelmet az allporti „kontaktus-hipotézisre”! Azaz arra, hogy ahelyett, hogy meggondolatlanul fröcsögnénk egymásra, kezdjünk el kommunikálni, közeledni egymás felé, mögé nézni a másik oldalnak. Muzafer Sherif klasszikus kísérlete, az oklahomai Robber’s Cave (Rablóbarlang) Nemzeti Parkban, arra hívja fel a figyelmet, hogy tartsuk a tekintetünket a „fölérendelt célon” az érdekellentétek helyett, azon a célon, ami összeköt bennünket, és amit egymás nélkül nem tudunk elérni.

Könnyebb út félre állítani valakit, könnyebb út megítélni valakit, mint levonni a tanulságokat és a tanulságokból építkezve napról napra egyre jobbakká válni egyéni és intézményi szinteken egyaránt.

Mert ha a tornatanár kerül ki vesztesen, azt üzenheti: ne légy kreatív, ne próbálkozz, mert az állásodba kerülhet!

Ha a tankerületi igazgató kerül ki vesztesen, azt üzenheti: ne vállald fel a véleményedet, csak akkor ha nem ütközik egyetlen érdekoldallal sem (ilyen persze sosem lesz!).

Az előítélet bűnbak elmélete

Fontos, hogy jelen írásom nem foglal állást egyik oldalon sem. Én nem mentegetni akarom a tankerületvezetőt, és nem a tornatanár humoros úszóleckéjét méltatom. Ettől tényleg próbáljunk elvonatkoztatni. Ez csak egy példa az előítélet jelenségére. Zárásul jöjjön az előítélet elgondolkodtató bűnbak elmélete. Ez a társadalmi életben régi keletű, mely ahhoz a héber szokáshoz kapcsolódik, miszerint az Engesztelés Napján a rabbi a kiválasztott kecske fejére tette mindkét kezét és megvallotta Izrael gyermekeinek bűnét. Ezáltal a nép bűneit jelképesen az állatra hárították. Az állatot ezután szabadra engedték, hadd vigye a pusztába a közösség minden bűnét. Mai értelemben „bűnbak” egy viszonylag ártatlan személy okolása olyasmiért, amit nagy valószínűséggel kivetítenek rá az emberek. Másokba vetítjük azt a dühöt, vagy félelmet, mely bennünk gyökerezik. Szóval, kell egy „bűnbak”, kell hogy legyen valaki, aki hibás.

Ezt a mindennapi életben mindenki átéli, akár a rokoni körben, vagy a munkahelyén, vagy egy olyan közösségben, ahová tartozik. Én csak azt mondom, mielőtt valakit megítélünk, mi lenne ha megpróbálnánk mögé nézni a történetnek és megismerni a történetben jelen lévő EMBERT. Legyen szó tankerültvezetőről, vagy tornatanárról, vagy bárkiről a környezetünkben.

Az előítéletesség komoly társadalmi betegség, ami mindannyiunkat érint.

Mindannyian voltunk már áldozatai valakinek az előítéletének és valljuk be őszintén, nem volt jó érzés. Életek mehetnek tönkre emiatt.

Van másik út!

Bagdi Bella
a Jobb Veled a Világ Alapítvány elnöke