Tükröm, tükröm
- Írta: Fesztbaum Éva,
- Megtekintve: 736
Bezzeg Andrea, boldogságórás óvodapedagógus írása
Lehet, hogy sokszor van rossz napunk, lehet, hogy nem mindig úgy alakulnak a dolgaink, ahogy elképzeltük. Lehet kilátástalan és mély minden – főleg ami most körbevesz bennünket…, de egy biztos: ha egy gyermek csillogó szemével ránk néz, a lelkünk gyógyulni kezd. A legnagyobb ajándék ez.
Amikor egy óvodás gyermeknek tükröt adok a kezébe és megkérdezem milyennek látja magát? Mit lát benne? Az esetek többségében a következőt mondják:
- Szép vagyok!
- Aranyos vagyok!
- Cuki vagyok!
- Szeretem magam!
Hová tűnik ez a pozitív hozzáállásunk a felnőtté válás során? Elveszítjük útközben… Önmagunkat egy idő után már nem tartjuk érdemesnek megdicsérni? Hogy van ez?
Olyan mintha elhagynánk a gyógyító gombunkat, s újra fel kellene varrni. Sokszor úgy gondoljuk, hogy ha a mások által alkotott képet követjük a ránk tett jelzőkkel együtt, akkor vagyunk teljesek. Valójában az róluk szól, ők szeretnének bennünket úgy látni, s eközben elveszítjük önmagunk értékeit. A tükör homályossá válik és a pozitív énképünk sérül.
Hálás vagyok, hogy gyermekekkel lehetek. Láthatom az érzelmeiket, viselkedéseiket, szeretetkapcsolataikat.
Ők is láthatnak engem humorosnak, kedvesnek, dühösnek, szomorúnak, elkeseredettnek, vidámnak, boldognak, mosolygósnak. Ez így van rendjén. Az élet hullámvasútján sok mindennel találkozunk, de a tükörbe mégis oly jó visszanézni, visszatérni. Sok mindent tanulhatunk egymástól. A pozitív dolgok mellett megmutathatjuk a fáradtságainkat, a bátortalanságainkat, a könnyeinket.
Augusztus van. Visszatekintek.
Az elmúlt tanévben a boldogságpercek során, mint a gyöngyszemeket felfűztük a témákat egy képzeletbeli szalagra. Minden egyes pillanat, színes gyöngy része lett az életünknek, ezáltal sokat adtak a mindennapjainkhoz. Ha egy pici morzsát sikerült elhintenünk, már megérte. Jó érzés volt megtapasztalni az apró örömöket, a segítségnyújtást egymás irányába, a jó cselekedeteket, a társas kapcsolatok fontosságát.
Köszönöm a szülői visszajelzéseket, és kollégáim Max Katalin Judit és Terdik Anikó támogatását, aktivitását és a gyermekek körében végzett érzelem gazdag tevékenységét, amelyet a 10 téma érintésével is megjelenítettek. Mit is jelent számukra az öröm megélése a gyermekek körében?
„ A gyermekek őszinte mosolya, örömtől csillogó szempárja akarva–akaratlanul is jókedvet, derűt hoz magával, s kihat a velük töltött időmre. Az általuk, velük megélt boldog pillanatokból töltődöm, energiát merítek, tanulok. Hálás vagyok minden önfeledt együtt töltött időért” (Kata néni)
„Számtalan szebbnél szebb izgalmas, boldog pillanat van a gyermekek körében. Azt gondolnám, hogy ezek csak múló dolgok, amelyek idővel feledésbe merülnek. Aztán amikor egy piciny csalafinta mosoly, egy kérlelő tekintet, egy parányi kéz simogatása elfeledteti a hétköznapi gondjaimat, akkor érzem, hogy minden perc, amit a gyermekekkel töltök, egy boldog pillanat” (Anikó néni)
Szeretem a hivatásom, sokan szeretjük.
Lelki gazdagságunk csak a miénk: gyermeki mosollyal, öleléssel, szeretettel.
Hiszem, hogy az érzelmi tárházunk, a játékos beszélgetések példát adhatnak a gyermekek számára. Belső emlékeink, megélt helyzeteink, mindennapjaink tettek bennünket azzá, akik most vagyunk. Vigyázzunk ezekre az értékekre, önmagunkra és a személyes kis tükörre amely az életünk része.
„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
(Antoine de Saint-Exupéry)
Kedves óvodapedagógus társaim, emlékezzünk arra, miért érdemes! Boldog új tanévet kívánva szeretettel ölellek benneteket!
