A gyermekközpontú iskolák megteremtése egy új szellemiség, amely a boldogságot az élet más területei mellett az oktatásban és a nevelésben is előtérbe helyezi.

Tanári munkánk során gyakran szembesülünk azzal, hogy diákjaink az első naptól kezdve rettegnek az iskolában. Innen jött az ötlet, hogy a tekintélyt parancsoló pedagógus szerepét átvegye egy segítő-vezető személyiség, aki megpróbál ezen a helyzeten javítani. Ebből fejlődött ki – többek között Németországban és Svájcban is – a gyermekközpontú iskola mozgalom, amelynek egyik alapgondolata: Boldognak lenni lehetséges!

Miért kéne választani a tanulás és boldogság között?

Semmit nem ér, ha valaki rengeteget tud, de boldogtalan. Ha a gyerekeknek folyton teljesíteni kell, az előbb-utóbb ellenállást szül. Mi, felnőttek hajlamosak vagyunk elfelejteni, milyen boldognak lenni. Gyerekként még naponta több mint négyszázszor nevetünk, felnőttként már csak napi tíz-húsz alkalommal. Az iskolát a tanulás élvezete helyett kötelességgé tettük, pedig a kényszer csak ellenállást szül.

Annál többet, mint hogy gyermekeink olyan iskolában tanulhatnak, ahol örömüket lelik a mindennapokban, nem is tehetünk a jövőnkért.
Mi a mai iskolarendszer legnagyobb problémája? A XIX. századi iskolarendszerben XX. századi pedagógusok tanítják a XXI. századi gyerekeket – ez egyszerűen lehetetlen!

Újfajta iskolafelfogás

Már több újszerűen gondolkodó iskola működik nem csupán oktatási intézményként, hanem afféle tudománytárként, ahol a gyerekek a fontos ismereteket képletesen leemelhetik a polcokról. Itt nem az ismeretek bemagolása a cél, azt tanítjuk meg, mit-hogyan-hol kell megkeresni, és az új ismereteket hogyan kell helyesen használni. A pedagógus fontos személy, irányít, segít és terel az úton, de nem meghatározza azt.
Az iskola a tudás és az ismeretek tárháza lehet, ahol a gyerekek segítséget kapnak ezek megszerzéséhez.

Egyéni tanulási utak

A mai iskolarendszer alapvető problémája az, hogy mindenkitől elvárja, hogy ugyanazt ugyanabban az időpontban tanulja, pedig nem mindenki nő fel egyszerre a feladathoz. Ha minden gyerek a saját egyéni tempójában haladhatna, sokkal kevesebb kudarccal szembesülnénk – ő is és mi is.
Így a természetes fejlődés folyamata ellen harcolunk. Az az ötlet, hogy ne csak mi, felnőttek határozzuk meg, mikor, mit és hogyan tanítunk, hanem bevonjuk ebbe a gyerekeket is, nem az ördögtől való. A kíváncsiság a legnagyobb motiváló erő, meg kell bíznunk a gyerekeinkben.
Nem utópia ez? A mai iskolarendszerben már napi problémaként jelennek meg a pszichológusi segítségre szoruló gyerekek, a diákok kétharmada segítséget vesz igénybe a tanuláshoz, egyre több a viselkedészavaros kisgyerek, nő az agresszió az iskolákban. Még az eredetileg kitűzött célt sem érjük el, hiszen a „leadott tananyag” nagy részét is hamarosan nyomtalanul elfelejtik a gyerekek.
De mi van akkor, ha maguk is irányíthatják a folyamatot? A gyermekközpontú, boldogságot szem előtt tartó iskola nem az egyetlen út, de ez is egy lehetőség! Miért ne élnénk vele? Nem kell attól félni, hogy a gyerekek elbutulnak, sőt! Az alapkészségek elsajátíttatása nem is lehet kérdés, de a ma megkövetelt „minden témáról mindent kell tudni”-elvnek vajon van értelme? Itt az idő a változtatásra, a mai iskolarendszeren lassan átlép az idő.

Boldogság az iskolában

Szeretnénk a gyermekünk és a magunk életét szebbé tenni. Nemcsak arról van szó, hogy az iskolában legyünk boldogabbak, hanem arról, hogy megtanuljuk önmagunkat boldogabbá tenni.
A boldogság és az iskola rendszeres összekapcsolása talán naivan hangzik, de az a cél, hogy pozitív gondolatokat ébresszünk az emberekben. Szeretnénk egy olyan világot teremteni, ahol a gyerekek örömüket lelik a tanulásban. Boldogok. A boldogság nem a negatív érzelmek hiányát jelenti, ezek hozzá tartoznak az élethez. Sokkal inkább arról szól, hogy együtt élünk másokkal, átérezzük a másik örömét-bánatát.

A belső motiváció külső erősítése

A kisgyerekek természetüknél fogva kíváncsiak, nyitottak és felfedezésekre vágynak. Megtanulnak beszélni, futni, mert meg akarnak tanulni! Fáradhatatlanok, kitartók, türelmesen újra és újra próbálkoznak.

A gyerekek formálhatók, nevelhetők. A bennük rejlő tehetséget annál jobban felszínre hozhatjuk, minél jobban szeretgetjük, támogatjuk őket. Tudniuk kell, hogy számíthatnak ránk, ki kell alakítani az érzelmi kötődéseket.
A gyerekek teljes és önálló személyiségek, saját célokkal, érdeklődéssel és vágyakkal, jogosan várják tőlünk, hogy támogassuk és elismerjük őket.
Erre alapozva tehát olyan iskolára van szükségünk, ami lehetővé teszi számukra a fejlődést, kibontakoztatja a velük született tehetséget, kihasználja kíváncsiságukat, hogy örömüket leljék a felfedezésben.
Olyan iskolára van szükség, amely az önálló tanulási folyamathoz megteremti az ideális feltételeket, ahol a tanárok szeretetteljes légkört teremtenek, és támogató hozzáállással viszonyulnak a rájuk bízott gyerekekhez.

Van alternatíva!

Hogy működik ez a hagyományos iskolák többségében? A tanulási célok központi meghatározása, a jutalmazáson-büntetésen alapuló nevelés abból indul ki, hogy a gyerekek alapvetően nem akarnak tanulni, erre őket kényszeríteni kell. A diákok természetüknél fogva lusták és önállótlanok, csak külső ráhatásra hajlandók tanulni.
Ez aztán olyan, mint az önmagát beteljesítő jóslat, a gyerekek igyekeznek megfelelni a kimondatlan elvárásoknak, és valóban lusták és motiválatlanok lesznek. Megtanulják, hogy azt kell tanulni, ami mások szerint fontos, a felelősséget nem nekik kell vállalni a tetteikért. Elvesztik azt a képességüket, hogy örömüket leljék a pillanatban, a játékban s a tudásban. Olyanok lesznek, mint sokan közülünk: túlságosan komolyan veszik az életet.
A hagyományos elveken működő iskolák szerint a gyerekeknek meg kell mondani, mi a fontos nekik az életben, csak semmi önálló gondolkodás!
A gyermekközpontú iskola ezzel szemben pont az önállóságra alapoz, új szemléletet visz az oktatásba. A lelkesedést és kíváncsiságot, nyitottságot nemcsak megőrzi, hanem el is várja a diákoktól.
Alapvetően a gyerekek életének minden pillanata tanulás, vágynak arra, hogy minél többet megtudjanak a világról, kreatívak, és bátran mernek kérdezni! A gyerekekkel való foglalkozás egyik célja a boldogságra való képesség kialakítás és fejlesztése.
A gyermekközpontú iskola valóban az a hely, ahová reggel örömmel megy a gyerek, és sikerélményekkel gazdagodva megy haza!

Forrás: Daniel Hess: Glückschule Glücklich leben & freudvoll lernen, 2014. Novum Verlag