A pozitív pszichológia térnyerésével egyre több figyelem kíséri a személyes jóllét, a boldogság, a pozitív érzelmek vagy éppen az optimizmus fejleszthetőségét. Seligman tételeiből kiindulva és más pszichológusok kutatásainak eredményeit felhasználva szerencsére valóban megvan a lehetőség arra, hogy iskolai környezetben is erősíthető legyen például az optimista szemléletmód.

Az optimizmus és a pesszimizmus a világhoz, élethez való viszonyulás két ellentétes változata. Az optimisták inkább azt gondolják, hogy a nehézségek idővel elmúlnak, a problémák a körülményekből adódnak, vagy mások okozzák, a szerencsétlenség pillanatnyi állapot. A pesszimisták számára a rossz időszak örökkévalónak tűnik, és gyakran magukat teszik felelőssé a nehézségek miatt, így sokkal könnyebben adják fel, és könnyebben válnak depressziósakká. Az optimisták számára a probléma kihívás, a pesszimisták számára jobbára sorscsapás. Kutatások azt bizonyítják, hogy az optimisták jobban teljesítenek tanulmányi téren, a munkahelyükön és a sportban, jobb az egészségük, és tovább élnek¹. Nyilvánvaló tehát, hogy a tanári munka egyik fontos területévé válhatna az optimista szemlélet erősítése.

Optimizmus és iskolai előmenetel

Gyakori, hogy az iskolai rossz teljesítményt a tanuló rossz mentális képességeinek, alacsony intelligenciájának tulajdonítjuk. Ám ha a diák pesszimista, és saját magát teszi felelőssé a problémák miatt, illetve ezeknek az állandóságában hisz, nagyon nehéz rávenni, hogy erőfeszítéseket tegyen azért, hogy a lehető legjobb formáját nyújtsa. Így egy nehezebb időszakban mutatott rosszabb teljesítmény könnyen megszokott szintté válhat. Egy a Princetonon végzett vizsgálat bizonyította², hogy sok gyerek depressziójának és alulteljesítésének a hátterében a pesszimizmus áll.

Az optimizmus gyökerei

Ha az optimizmusról beszélünk, kétféle alapváltozatát vizsgálhatjuk: a diszpozicionális optimizmust és az optimista magyarázó stílust. A lényegi különbség a kettő között az, hogy az első a jövővel kapcsolatos várakozásokat, reményeket illeti, a második pedig a már megtörtént eseményekre ad kedvező magyarázatot.

Az optimista szemlélet kialakítása és fejlesztése részben genetikai, részben környezeti meghatározottságú. Egypetéjű ikrekkel folytatott kutatások³ szerint az optimizmus vagy pesszimizmus 25–50% közötti mértékben öröklött. A környezeti tényezőket pedig az iskola, illetve a kisgyermekkorban tapasztaltak adják ki, de az adott kultúra is befolyásolhatja  (gyakran tartjuk jellemzőnek egy-egy országra az inkább optimista vagy inkább pesszimista szemléletet). A szülők, a tanárok, a velük együtt átélt események a gyerekek optimizmusának elsődleges forrásai, serdülőkorban pedig az optimizmus fejleszthetőségében már fontossá válnak a család mellett a kortárs kapcsolatok is.

Pesszimista hiedelmek átalakítása

Mindenképpen fontos, hogy a gyerekek számára az iskolában olyan mintát nyújtsanak a tanárok, mely segít nekik a problémákkal való szembenézésben, megküzdésben, a nehézségek megfelelő érzelmi megközelítésében. A gyerekeknek reálisan, ám bizakodóan kell tudniuk megítélni a saját helyzetüket, lehetőségeiket, teljesítményüket. És mindez tanulható.

Az egyik legcélravezetőbb módszer Martin Seligman javaslata alapján az³, ha tetten érjük, és aztán átváltoztatjuk a pesszimista gondolatokat az optimista magyarázó stílus segítségével. Erre szolgál a boldogságórákon a különböző korosztályokhoz szabott ABC-modell, melyet Albert Ellis fejlesztett ki, és Seligman gondolt tovább. Az eseményeket gyakran hiedelmeink alapján magyarázzuk, és természetesen így tesznek a diákok is. Aztán ezekből a hiedelmekből kiindulva adnak a helyzetre érzelmi reakciót, de érdemes mindig megvizsgálni, vajon ezek reálisak-e, illetve nem léteznek-e másféle magyarázatok. A módszer állandó belső vitára késztet, de ha a gyerekek az alkalmazását a szokásukká teszik, rengeteg felesleges negatív érzéstől, indulattól szabadulhatnak meg. Egy példa:

Ami a diákkal történik: A tanárom kinevetett, amikor feltettem neki egy kérdést.

Hiedelme ezzel kapcsolatban: Azért nevetett ki, mert ostobának tart, és ráadásul a többiek is nevettek rajtam.

Érzelmei a helyzettel kapcsolatban: Hasznavehetetlennek és megszégyenültnek éreztem magam.

A hiedelmek átfordítása: Az, hogy a tanárom nevetett, még nem jelenti azt, hogy rossz véleménnyel van rólam. Amúgy is gyakran nevet, hiszen nagyon kedves és közvetlen. A kérdésem nyilván szokatlan volt. És végül időt szánt arra, hogy válaszoljon nekem.

Új érzelmi viszonyulás kialakítása: Nem érzem magam sem hasznavehetetlennek, sem szégyent nem érzek.

Ezt a módszert természetesen gyakorolni kell, de az optimizmus tanulható, ha erőfeszítést teszünk érte.

A tanár szerepe az optimizmus fejlesztésében

Számos kutatás bizonyítja, hogy az iskolás gyerekek ugyanazt a magyarázó stílust alkalmazzák, mint a tanáraik, amikor például saját magukat minősítik. Ez rendkívül fontossá teszi azt, hogy magának a tanárnak az optimizmusra való képességével is foglalkozzunk. Magatartása a diákok számára minta, saját példájával segítséget nyújthat abban, hogy kialakuljon a tanulókban is a meggyőződés, hogy a felmerülő problémákra mindig lehet megfelelő megoldásokat találni.

Az optimizmus közvetlen kapcsolatban van többek között az önbecsüléssel és a motivációval is. Mindkettő irányába érdemes lépéseket tenni. Nagyon hatásosak például a konkrét helyzetre, jó teljesítményre vonatkozó pozitív szóbeli megerősítések, és a sokszor emlegetett Pygmalion-effektusról sem feledkezhetünk meg: a diákok jobbára a tanár előzetes várakozásainak megfelelő képet mutatják magukról, a várakozásainak megfelelő teljesítményt nyújtják. Természetesen elkerülhetetlen, hogy a tanulókat olykor kudarcok érjék, nem tudja egyetlen tanár sem megvédeni őket attól, hogy hibázzanak. De abban mindenképpen segítséget nyújthat, hogy hogyan küzdjön meg a diák ezekkel a helyzetekkel, ha elfogadja és a diákkal is elfogadtatja, hogy a hiba természetes velejárója a tanulási folyamatnak. A diákok egyéni tanulási útjainak támogatására irányuló aktuális pedagógiai elvárásoknak megfelelően fejlesztő hatása lehet a csoportos vagy egyéni szükségletekhez és érdeklődéshez szabott feladatoknak is. A növekedő motiváció és optimizmus együttes haszna, hogy hozzásegíti a diákokat a céljaik eléréséhez.

 Végső következtetések

A tanulók viselkedését és érzelmeit a hiedelmeik befolyásolják, és így végső soron ezek azt is meghatározzák, hogy hogyan néznek szembe a megpróbáltatásokkal. A hiedelmek megváltoztatása és a pozitív érzelmek motiváló hatásának erősítése olyan pedagógiai eszköz, melynek napi gyakorlattá kellene válnia. A reális optimizmus megtanulása egy olyan fontos motivációs eszköz, mely segít a diáknak a kitűzött céljai elérésében.

Az írás alapjául Jesús C. Guillén Aprendido a ser optimista című cikke szolgált (https://escuelaconcerebro.wordpress.com/2012/03/11/aprendiendo-a-ser-optimistas/), melyben a hivatkozott kutatások forrását a szerző így jelölte meg:

¹ D. Danner, D. Snowdon, W. Friesen, “Positive emotions in early life and longevity: Findings from the nun study”, Journal of Personality and Social Psychology 80, 2001.

² S. Nolen-Hoeksema , JS. Girgus JS, M. Seligman M, “Learned helplessness in children: a longitudinal study of depression, achievement and explanatory style”, Journal of Personality and Social Psychology, 51, 1986.

³ Seligman, Martin, Niños optimistas. Cómo prevenir la depresión en la infancia, Grijalbo, 1999.