A Boldogságóra programban részt vevő óvodák és iskolák pedagógusai minden hónapban blogbejegyzést készítenek a boldogságfokozó témák feldolgozásáról, melyeket lehetőségük van nevezni az online megmérettetésen is. A pályázók közül – önkénteseink és kollégáink segítő közreműködésével – kiválasztásra kerültek a feladatok csoportgyőztesei és a hónap pedagógusa is.
Szeretettel gratulálunk a hónap pedagógusainak!
A Boldogságóra programban részt vevő óvodák és iskolák pedagógusai minden hónapban blogbejegyzést készítenek a boldogságfokozó témák feldolgozásáról, melyeket lehetőségük van nevezni az online megmérettetésen is. A pályázók közül – önkénteseink és kollégáink segítő közreműködésével – kiválasztásra kerültek a feladatok csoportgyőztesei és a hónap pedagógusa is.
Szeretettel osztjuk meg Veletek a januári „Célok kitűzése és elérése” csoportgyőzteseit!
Gratulálunk a csoportoknak, osztályoknak és a támogató pedagóguskollégáknak!Bővebb információ »
Mit mond a kínai közmondás?
Ha egy órád van arra, hogy boldog légy: aludj!
Ha egy napod: menj horgászni!
Ha egy heted: kertészkedj!
Ha egy hónapod: házasodj meg!
De ha egész életedben boldog akarsz lenni: szeresd a munkádat! Ha lehet: taníts!
Sok iskolában elhangzik a mondat: „Ide nem azért jössz, hogy jól érezd magad, hanem azért mert ez a kötelességed!” Hány és hány gyerek indul reggelente el otthonról, úgy, hogy retteg attól mi vár rá ott aznap! Szerencsére vannak ma már olyan iskolák, ahol más szellemiség uralkodik, és a katedra helyén már egy kis olvasósarok vagy akár egy pihenőszőnyeg is van.
Néhány éve egy salzburgi kutatásban 9-13 éves gyerekeke kérdeztek arról, kivel, mikor és hol érzik magukat a legboldogabban. Nem születtek meglepő eredmények: a gyerekek többsége a vakáció idején, karácsonykor és az édesanyja, családja és barátai körében tölti boldogan az idejét. A legnépszerűtlenebbnek – sajnos csak csekély különbséggel – az iskola és a fogorvosi rendelő bizonyult.
De mit is jelenthet egy gyerek számára a boldogság? Édességek, drága játékok, új ruhák? És vajon mit tehet az iskola a gyerekek boldogságáért?
Az idősebb generáció tagjai nosztalgiával gondolnak vissza a saját gyermekkorukra: „A mi időnkben minden sokkal jobb volt! Lehet, hogy nem kaptunk zsebpénzt, új ruhát, de szabadabban éltünk, egyedül, gyalogosan mentünk reggelente az iskolába, útközben rengeteg élményt szereztünk.” A mai gyerekek ezt már ritkán élik át, busszal, autóval közlekednek és rengeteg időt töltenek egyedül a számítógép és a TV előtt.
A médiából ömlik ránk az információ: a gyerekek túlterheltek, feszültek, zsúfolt a napirendjük, a szüleik ide-oda rángatják őket. A könyvesboltok polcain ott sorakoznak a könyvek rémisztő címekkel: „A gyerekkor vége”, „Mentsétek meg a gyerekeket!”
De tényleg ez a valóság? Hiszen minden korszak embere visszavágyott a gyerekkorába! Nem véletlen a mondás: Az idő mindent megszépít.
Ha a mai gyerekek boldogságát kutatjuk, tudnunk kell, hogy minden elképzelésünket befolyásolják a saját emlékeink-vágyaink. Azt gondoljuk, ami minket elkeserített, vagy boldogtalanná tett, az ugyanígy hat a mai gyerekekre is. De biztos ez?
Mindenki a saját életéért, boldogságáért felel, ami az egyiknek boldogság, az a másiknak maga a pokol is lehet.
Pénzt? Dehogy! Azok a gyerekek, akiket nem halmoznak el ajándékokkal, pénzzel a szüleik, ugyanolyan boldognak vallották magukat, mint azok, akiket igen.
Lakóhely? Nem! A vidéken élő gyerekek sem érzik jobban magukat a betondzsungelben élő városlakóknál! És az egykék? Ők sem vallották magukat boldogtalanabbnak a nagy családban élőknél! Az elvált szülők gyerekei? Vagy akinek az anyukája soha nincs otthon, mert dolgozik? Ők sem panaszkodtak! A gyerekek sok mindenhez alkalmazkodnak. Egyik hagyományosan emlegetett közhely sem igazolódott be.
Amit első helyen említettek a gyerekek az: a jó családi légkör, a biztonság, a dicséret és az elismerés.
„A leghálásabb a családomért vagyok, mert bármi elszúrok, rájuk mindenben számíthatok.”
„Miért vagyok boldog? Mert rendes szüleim, nagyszüleim, testvéreim és rokonaim vannak.”
A család estében nem is az együtt töltött idő mennyisége, hanem a minősége számít:
„Anyukám mindig kitalál valamit, barkácsolunk, játszunk…”
„Apukám sokat segít a házi feladatokban.”
Második helyen az elegendő személyes tér szerepel. Azok a gyerekek, akik otthon szűkösen érzik magukat, nincs egy saját kis kuckójuk, ahová elvonulhatnak, sokkal pesszimistábban értékelik a saját helyzetüket.
Dobogós helyen végeztek a pozitív iskolai élmények!
„Boldog voltam, amikor ötöst kaptam matekból, pedig nem is tanultam sokat!”
„Az iskolai sikerek nekem és a szüleimnek is nagyon fontosak, nagy az öröm, amikor jó jegyet viszek haza!”
De az iskola nemcsak a tanulás miatt játszik fontos szerepet a gyerekek életében, ez az a hely, ahol barátokra lelhetnek. Egy nagyon fontos boldogságfokozó tényező lehet a szabadidős tevékenység és a barátokkal eltöltött idő.
Aki otthon, a családja körében és az iskolában pozitív élményeket él át, sokkal valószínűbb, hogy boldognak érzi magát. Gyermekeink életét a család és az iskola alapvetően meghatározza és befolyásolja.
Mi az, ami biztosan boldogtalanná teszi a gyereket?
Ha rossz a hangulat, túl nagyok az elvárások, és magasak a követelmények. Minden hetedik gyerek retteg a feleléstől és a dolgozatoktól, és többségük gyűlöli a házi feladatokat is. Sajnos ma már az sem ritka, hogy valaki orvosi segítségre szorul.
Rengeteg kárt okozunk, ha egy jó szót sem kap a gyerek, csak szidást és állandó számonkérést hall, ha nem fogadjuk el a gyerekeket olyannak, amilyenek, és nem támogatjuk őket a saját útjuk megtalálásában.
De elvárhatjuk-e az iskolától, hogy boldoggá tegye gyerekeinket? Jogos elvárásunk, hogy a pedagógus ne csak oktassa, hanem nevelje is a rábízott csemetéket. Teljesítmény, eredmények, vagy játék? Tudás vagy érzelmek közvetítése? Szó sincs a „vagy-vagy”-ról! A megoldás: is-is!
A sikerélmény ránk, felnőttekre is úgy hat, mint a csokoládé. Boldogsághormonok szabadulnak fel a szervezetünkben, és a teljesítményünk rengeteget javul.
Tehát a jó iskola feladata: tanulás és számonkérés, játék, szeretet és elfogadás. Az ész és az érzelem nem választható el egymástól, jó hangulatban, elfogadó, szeretetteljes légkörben a tanulás is sokkal jobban megy. Mi, pedagógusok tudjuk, hogy a gyerekek többsége a szeretett tanár órájára sokkal szívesebben megy, inkább az ő kedvéért tanul, mint a jó eredményért.
Az unatkozó, folyton letorkolt, frusztrált gyerekek teljesítménye sokkal gyengébb. Az elismert, jól értékelt gyerekek nyitottabbak, felszabadultak.
Finnország az új példakép az oktatás területén, de mi lehet a titka a sikereknek? Időben felismerték, hogy egy egész ország eredményessége függ az oktatástól – a gyerekek későbbi életminősége már az iskolában eldőlhet. Tanult emberekre van szükség, és erre anyagilag is hajlandóak áldozni. A tanulás mellett a család és a nevelés is jelentős szerepet kap. Egyszerű: amelyik gyerek jól érzi magát, az jól tanul, amelyik nem, az nem!
Az iskola befolyása csaknem akkora, mint a családé. Kihívások, pozitív hozzáállás, és legfőképp a bátorító szavak: „Meg tudod csinálni! Képes vagy rá!” Semmi sem tehet minket boldogabbá, mint az, ha a saját magunk által választott utat járjuk. Ehhez már gyerekkorban tapasztalatokat kell szerezni, sok mindent ki kell próbálni. Az iskola egyik feladata ennek a lehetőségnek a biztosítása.
Az a tanár, aki unalmas magyarázatok és folytonos fegyelmezés helyett inkább projektekben gondolkodik, és a gyerekeket önálló gondolkodásra készteti, csoportokban foglalkoztatja, már sokat tesz az útkeresés megkönnyítésében. A játék nemcsak arról szól, hogy valamivel üssük el az időt, jól felhasználva a tanulás fontos eszközévé válik. A flow-élmények elégedettebbé teszik a gyereket, a szülőt és a pedagógust is.
A gyerekek boldogságának alapkövei tehát: Elfogadás, elismerés, dicséret, támogatás!
Forrás: Prof. Dr. Anton Bucher: Was Kinder glücklich macht – Historische, psyhlogische und empirische Annäherungen an Kindheitsglück Wenheim, 2003. (Vortrag an der Pädagogischen Hochschule Zentralschweiz PHZ Luzern)
Van egy nagyon fontos cél az életemben: úgy szeretnék élni, hogy az utolsó pillanatokban ne kelljen megbánnom semmit. Elmondhassam, hogy valóban éltem, kihoztam az életemből mindent, amit lehet, és közben hű maradtam önmagamhoz.
Másképpen kifejezve: teljes, aktív és gazdag életet szeretnék élni. De ez nagyon nehéz feladat. Sok-sok akadállyal szembesít minket az élet. Nap mint nap elvonja a figyelmünket az igazán fontos dolgoktól egy sor elvárás, melyekkel szembesülünk:
Hatalmas nyomás nehezedik ránk: a család, a barátok, a reklám, a média, a társadalom irányából.
A körülmények néha lehetetlenné teszik, hogy meghalljuk a belső hangunkat. Pedig ahhoz csendre lenne szükségünk.
Tegyük fel hát a kérdéseket:
Ami a teljes élet megélését nehezíti, az gyakran a csordaszellem. Az, hogy hagyjuk magunkat befolyásolni a barátaink, a kollégáink által, akkor is hallgatunk rájuk, ha igazából nem is értünk velük egyet. És legyünk őszinték: többségünk nem is él teljes életet. A legtöbb ember feje felett átcsapnak a hullámok, elsodorják őket a hétköznapi kötelességek, a mindennapi teendők. A mókuskerékből nagyon nehéz kiszállni. De ha végre megteszed, az árral szemben kell úsznod. Másnak kell lenned, mit a többiek, másképp kell csinálnod, mint a többieknek. És ez bizony nagyon nehéz, mert akarva-akaratlanul meghalljuk a hangjukat:
A teljes élet megéléséhez szükséged lesz a belső tartásodra és arra, hogy függetlenítsd magad a környezeted véleményétől.
Egy megfelelő társ? Sok barát? Egy klassz állás? Kalandos utazások? A vidéki élet? Vagy épp a nagyvárosi lét? Vállalkozást vezetni vagy megelégedni az alkalmazotti léttel?
Igen, ez mind. Nem, ezek közül egyik sem. Azt, hogy mitől teljes az élete, azt mindenki maga dönti el. Van, aki nagyszerűnek tartaná, ha országról országra vándorolhatna, egy kicsit itt, egy kicsit ott dolgozna, aztán továbbállna. Van, aki ragaszkodik a gyökereihez, és belehalna a honvágyba, ha három hónapnál többet kellene töltenie távol az otthonától és a szeretteitől. Választanunk kell, mi illik hozzánk: a személyiségünkhöz, az értékrendünkhöz, az elveinkhez.
Soha ne azt nézd, mi az, ami másokat elégedetté tesz, azt nézd, hogy te miben teljesedhetsz ki!
És ez bizony attól is függ, hogy épp melyik életszakaszban vagyunk. Amit harmincévesen remek ötletnek tartottunk, az negyvenévesen már nem biztos, hogy életünk álma lesz. Búcsúzz hát el attól, hogy megtalálod azt, ami egész életednek értelmet ad a hátralévő időben!
Abban teljesedj ki, amit most érzel az életedben a legfontosabbnak! Bízz magadban! Keresd mindig a megújulást!
Találd meg a helyedet a világban. De hol van a te helyed?
Sokszor nem az a fontos, hogy mit teszel, hanem az, hogy hol, kivel, és kiért teszed. Gyakran nem is kell a helyet keresnünk, jobb, ha megteremtjük saját magunknak.
A flow az az állapot, amikor belefeledkezhetsz abba, amit csinálsz. Az az érzés, amikor elfeledkezel az időről. Az az állapot, amikor azt csinálod, amit nagyon szeretsz és amiben jó vagy, de mindig érzed benne a kihívást is. Ha a feladat se nem túl könnyű, se nem túl nehéz. Ha teljes életet akarsz élni, keresd az ilyen kihívásokat, éld át a flow-élményt, amilyen gyakran csak tudod! Olyan elfoglaltságot keress, amiben még tudsz fejlődni, ami feladatot jelent a számodra!
Teljes életed csak akkor lehet, ha tisztában vagy saját magaddal! Nemcsak igent mondasz, de igent is gondolsz. Mersz nemet mondani. Megállni, ha sok. Betartani az ígéreteket, a saját szabályaidat követni. Reggelente a tükörbe nézve azt mondani: „Hű vagyok önmagamhoz, a legjobbat hozom ki magamból!”
Minél igazabb, önazonosabb vagy, annál kevesebb dolgot fogsz megbánni.
A teljes élet nem fog odaülni melléd a tévé elé. Sőt, az ágyon sem heverészik veled, és az interneten sem fogod megtalálni. Csak akkor talál rád, ha aktívan teszel érte. Ha céljaid vannak, és teszel is értük, ha új dolgokat próbálsz ki, ha kihívásokat keresel. Ha ki akarsz teljesedni, tegyél is érte: állj fel, és indulj!
A kihívások keresését ne keverd össze azzal, hogy mindenbe belevágsz! Lehet, hogy extrém módon tele van a naptárad, de mégsem vagy elégedett, olyan feladatot keress, ami valóban érdekel is.
Néha merni kell nemet mondani, a jól bejáratott feladatokat újra kell cserélni, kreatívan gondolkodni! A jó dolgokat soha nem adják olcsón, nem kell mindenért bocsánatot kérni, ha nem teszel meg valamit. Szabadulj meg a felesleges kötelezettségeidtől!
A teljes élet akkor lesz igazán teljes, ha bátran kidobod a felesleges dolgokat, takaríts!
Soha nem késő, csak te magad és a félelmeid tarthatnak vissza. A félelmeid, a kifogások, ha nem is akarod igazán, vagy csak az, ha félsz meghozni a fájdalmas döntéseket.
Választanod kell:
Belesüppedsz a biztos, kényelmes, vérszegény és unalmas életbe? Vagy kockáztatsz, belevágsz a bizonytalanba, és esélyt adsz magadnak egy nagyszerű, gazdag és teljes életre?
Ez a te választásod.
Nem kell azonnal teljes gázra kapcsolni, haladj apró lépésekkel, először elég, ha apró dolgokon változtatsz.
Minden apró lépéssel közelebb kerülsz a változáshoz, a jobb, teljesebb élethez.
A változás ma kezdődik, minden rajtad múlik!
forrás: www.psychotypps.de
A kamaszkori depresszióval kapcsolatban megdöbbentő adatok állnak a rendelkezésünkre. De a támogató, nyitott légkör sokat segíthet a megelőzésben, a betegség jeleinek minél korábbi felismerése pedig a sikeres kezelésben. Ebben az írásban ezzel a két területtel kapcsolatban gyűjtöttünk össze néhány információt.
A kamaszok több mint húsz százaléka depressziós, és közülük csak körülbelül harminc százalékot kezelnek. Minden századik percben öngyilkos lesz egy kamasz. Több a depressziós lány, mint a fiú. Néhány tini sokkal hajlamosabb a depresszióra, például a bántalmazott vagy elhanyagolt tinédzserek; illetve azok, akiket trauma ért (például a szülők válása vagy halála).
Számos kutató a szülők nem túl reális elvárásaival, a médiumokban folyamatosan özönlő üzenetekkel – hogy szuperül kell magunkat érezni, és jól kell kinéznünk – és a stresszel, a nehéz helyzetekkel való megbirkózás készségének (és ennek megtanításának) hiányával magyarázza a kamaszkori depressziót.
Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy a tinédzsereket sokkal több stressz éri napjainkban, mint a korábbi generációk esetében. Az sem segíti a diákok mentális fejlődését, hogy keveset kommunikálnak családon belül, keveset mozognak, sokat számítógépeznek, és ritkán mennek ki a friss levegőre, a napra, valamint hogy helytelenül táplálkoznak. Mindezek vezethetnek szorongáshoz, depresszióhoz.
A statisztikák alapján sok gyerek lehet depressziós – de hogy lehet őket megmenteni? Vegyük észre kétségbeesett, de néha néma segélykérésüket! A depresszió diagnosztizálása szakember feladata, de fontos, hogy figyeljünk az alábbi jelekre:
A jelenlegi tapasztalatok alapján a depressziós kamaszok nyolcvan százaléka sikeresen kezelhető, ha időben megfelelő segítséget kap. A serdülőkornak nem a szenvedésről kell szólnia. Legyünk megértőek, gondoskodóak, figyeljük a jeleket, és időben keressünk megfelelő segítséget!
Több kutatás is kimutatta, hogy alacsonyabbak a depressziós tünetek a rendezett családi háttérrel rendelkező gyerekeknél. A jó szülői kapcsolat, a támogató család csökkenti a stresszt és azokat a kockázatokat, melyek a depresszióhoz vezethetnek. Fontos, hogy szülőként megértést, empátiát, kedvességet tanúsítsunk a kamasz felé egy-egy nagyobb érzelmi hullám során. Nyitott kérdéseket, ne zárt kérdéseket tegyünk fel ilyenkor, hogy jobban megérthessük a gondolatait! Támogassuk növekvő önállóságát, és próbáljunk ne túl szigorúak lenni, amikor az ígéretei és tettei eltérnek időnként! Keressük benne a pozitívumokat, mialatt szeretetteljes hátteret biztosítunk neki a megfelelő korlátokkal!
Csakúgy, mint a felnőtteknek, a tinédzsereknek is gyakran kell megbirkózni nehéz kapcsolati és érzelmi helyzetekkel – barátságok, szerelmi kapcsolatok konfliktusaiban, csalódások során, a tanulmányaik alatt vagy éppen a stresszel való küzdelemben a felvételik idején. Mivel az agy serdülőkorban fokozza az érzelmeket, különösen nehéz megbirkózni ezekkel a kihívásokkal, így a tizenévesek hajlamosabbak a depresszióra. Egy vizsgálat során bebizonyították, hogy ahogy a szülők reagálnak és viselkednek egy, a tinit érintő stresszes helyzetben, az nagymértékben befolyásolja a fiatal hozzáállását és reakcióját is. Azok a gyerekek, akiknek a szülei nyugodtabban, támogatóbban viselkednek a tini egy nehezebb élethelyzetében, azok később is jobban helyt tudnak állni az érzelmi kihívások során. Fontos, hogy pozitív példát mutasson a szülő, mert ez segítheti a serdülők problémakezelését. Fontos az érzelmi kontroll is – a szülő fogadja el, és ne bírálja a kamasz érzéseit, érzelmeit, gondolatait az interakciók során!
Azok a serdülők, akik egy jó baráti társaság, egy jó közösség tagjai, esetleg van párkapcsolatuk, azok sokkal védettebbek a depresszió ellen, míg egy rossz társaság szorongáshoz vezet. A barátság segíti őket, hogy megbirkózzanak az érzelmi kudarcokkal. A jó barátok, kapcsolatok nemcsak mentális, hanem fizikai egészséget is biztosítanak.
Nem szabad kiborulnunk, ha a kamasz gyerekünknek túl sok vagy túl kevés barátja van, hiszen a kapcsolatépítés is a tanulás, megértés része – de beszélgethetünk vele arról, hogyan lehet egy kapcsolatot ápolni, megvédeni, milyen odaadó, gondoskodó barátnak lenni. Fontos, hogy ebben is példát mutassunk – kell, hogy lássa, hogy többfajta barátság létezik, megfigyelhesse, hogy ezeket mi hogyan kezeljük, és hogy tapasztalhassa, hogy egy szoros barátság örök, az idők végezetéig tart.
A tizenévesek keményen dolgoznak, hogy kiválóan megfeleljenek az iskolai és az iskolán kívüli tevékenységekben – azonban fontos, hogy ezekhez legyen személyes kötődésük is, megtalálják céljaikat, érdeklődésüket bennük, ne csak a felvételi pluszpontok miatt csinálják mindezeket. A kutatások azt mutatják, hogy ha van célja az életben egy fiatalnak, vagy ha csak keresi is a céljait, az rendkívül előnyös számára, különösen idősebb korában. Tegyünk fel gyermekünknek nyitott kérdéseket arról, hogy mi érdekli, majd gondosan figyeljük a válaszokat annak érdekében, hogy felmérjük a megbújó céljait! Javasolhatjuk a hála gyakorlását is, melyből biztatást nyerhet, és egyéb közvetlen pszichológiai előnyökkel jár.
A legjobbat akarjuk a gyerekeknek, de sokszor a dolgok túlmutatnak a saját családi rendszerünkön, és az iskolában is érdemes bevezetni azokat a változtatásokat, amelyek jobb mentális egészséget biztosítanak a serdülőknek. Ilyenek például az egészséges ételek, melyek segítik a gondolkodásban és a tanulásban a fiatalokat, vagy a későbbi iskolakezdés, mert a diákok sokszor kialvatlanok, és így kevésbe tudnak koncentrálni. Megvitatandó a kevesebb házi feladat is vagy a specializált oktatás azoknak, akiknek több figyelemre van szükségük.
Természetesen a kamaszkori depresszió rendkívül összetett és bonyolult. Nem lehet egyszerűen egy képletet használni, a gyerekek nem gépek – mindannyian különböző egyéniségek. Meg kell tanítanunk őket arra, hogy felismerjék egyedi képességeiket, készségeiket, biztosítanunk kell őket arról, hogy ránk számíthatnak, bármilyen kihívásokkal is szembesülnek.
Ily módon nem csak segítünk a tizenéveseknek elkerülni a problémákat, mint például a depresszió, hanem segítünk is nekik megformálni egy pozitív jövőt is.
Források:
https://psychcentral.com/blog/archives/2010/03/04/why-are-so-many-teens-depressed/
http://greatergood.berkeley.edu/article/item/five_ways_parents_can_help_prevent_teen_depression
A hétköznapok viszontagságai sokszor ledöntenek minket a lábunkról. Nem egyszer előfordul, hogy a problémáink magunk alá temetnek minket, és elveszítjük az irányítást, kiengedjük a kezünkből a kontrollt. De mit lehet ilyenkor tenni? Mi az, ami átsegíthet minket a nehéz és szürke hétköznapokon?
A stresszkezelésről született már korábban egy cikkem, amit itt tudtok megtekinteni.
Éppen ezért most nem magukról a stresszkezelési lehetőségekről szeretnék nektek írni, hanem sokkal inkább a fejünkben lejátszódó folyamatokról. Arról, amikor elönti az elménket az aggodalom, a kilátástalanság és a kétely.
Szerintem mindenkinek ismerős az az érzés, amikor bolhából elefántot csinálunk. Hajlamosak vagyunk arra, hogy az aktuálisan kialakult problémánk mellé gyártsunk még vagy százat.
Mit is értek ez alatt pontosan? Hirtelen szembetalálkozunk egy számunkra negatív élethelyzettel, és ahelyett, hogy tiszta fejjel a megoldáson kezdenénk gondolkodni, még jobban belelovaljuk magunkat a történtekbe. Röviden továbbgondoljuk, mi lesz akkor, ha…?
És máris egy eszeveszett történetszövésbe kezdünk – fejben lejátszva minden lehetséges negatív végkimenetelt. Mindeközben természetesen egyre rosszabbul fogjuk érezni magunkat a bőrünkben. Ha pedig nem vesszük észre, milyen folyamatot indítottunk el teljesen feleslegesen, akár meg is betegedhetünk. Néhány óra elteltével pedig már rég nem az alapproblémánkon aggódunk, hanem a többi száz opción, ami nem is létezik!
Mégpedig a problémákhoz való hozzáállás. Fontos, hogy megtanuljuk lecsendesíteni az elménket negatív élethelyzetekben is. Nem szabad kiengedni a kezünkből az irányítást és hagyni, hogy a félelmeink irányítsanak minket. A félelem rossz tanácsadó.
Van egy pofonegyszerű trükköm, ami nekem remekül bevált. Mindig megkérdezem magamtól, hogy az a negatív szituáció, amelyik éppen foglalkoztat, fontos lesz-e nekem 1–3–6 hónap múlva is? Érdemes vele egyáltalán foglalkoznom? Befolyásoló hatással lesz az életemre a közeljövőben? Ha a válasz nem, akkor egyértelművé válik, hogy kicsit túlgondoltam az adott szituációt. Ha a válasz igen, akkor természetesen foglalkozni kell a kialakult helyzettel, de kizárólag az után, hogy hagytuk egy kicsit lecsendesedni az elménket.
Számolj el háromig, tedd fel a kérdést, és láss csodát! Persze azért nem ennyire egyszerű, de szerintem mindenképpen hasznos trükk, ha uralkodni kezdenek rajtunk a negatív gondolatok.
Az elmúlt hónap a célkitűzések hónapja volt. Talán te is tettél újévi fogadalmat, tűztél ki célokat erre az évre. Január elsején még hatalmas a lelkesedés, de ahogy telnek a hetek, a mindennapi feladatokkal való megküzdés eltereli figyelmedet, felemészti energiádat.
A leggyakoribb gond az, hogy a célt látod, legyen az napi vagy távolabbi cél, de az oda vezető utat küzdelemként éled meg. Nem csoda, ha már az első lépésnél elmegy a kedved az egésztől. Olyan messze van még, annyit kell tenni érte, olyan sok jó dologról kell lemondani, hogy megvalósuljon, nem is biztos, hogy meg tudom csinálni… Kifogásokból van bőven.
Miért is szeretjük a kifogásokat? Mert annyira jó velük „betakarózni”, megmagyarázni mindenkinek, hogy miért is nem tudtad megtanulni a verset, miért nem sikerült jól a dolgozatod, miért nem jársz rendszeresen edzésre…
Kezdj el játszani! Tekints úgy a mindennapi feladatokra, mintha a legjobb barátaid lennének! Hiszen ezek segítségével tapasztalhatod meg, hogy milyen csodás érzés nap mint nap megoldani őket. Ne legyőzendő akadályként, hanem örömosztó barátként nézz rájuk! Ha ilyen „szemüvegen át” szemléled a világot, akkor nem kell hónapokat, éveket várnod a sikerre, átélheted akár mindennap, legyen a feladat egy bevásárlás vagy a házi feladat megírása. Ezek a mindennapi sikerek növelik az önbizalmadat, hiszen megéled, hogy el tudod érni őket. Tudatosabbá válsz, ami csökkenti a bizonytalanság miatt érzett szorongásodat. Ha játékosan állsz hozzá dolgokhoz, kevesebb stresszt okoz számodra a megoldásuk.
Csak ma tekints úgy a feladataidra, mintha küldetések lennének! Milyen izgalmas érzés megtervezni azt, hogy hogyan valósítod meg őket! Gondolj bele, ezek a feladatok azok, amik hozzásegítenek téged egy nagyobb cél megvalósításához, például egy finom ebéd megfőzéséhez vagy ahhoz, hogy jeles témazárót írj!
Azt gondolom, ha egy kicsit más szemmel nézel a mindennapi teendőidre, nem ellenséget, hanem támogató barátot látsz bennük, sokkal lendületesebben és pozitívabban tudod megélni a napjaidat.
Mindennap ajándékozz egy kis figyelmet önmagadnak! Lassan egy éve már, hogy az egyik nagyon kedves vendégem igencsak szomorkás kedvében volt, amikor megérkezett hozzám. Olyasvalami nyomasztotta, amivel a legtöbben szembesülünk. A rengeteg munka miatt alig tudott a szeretteire és önmagára is időt fordítani. Fáradt, kimerült és ingerlékeny volt emiatt. Mit lehet tenni ilyenkor? Érdemes észrevenni azokat az energiákat, amelyek ott vannak az életedben nap mint nap neked is, nekem is. Innentől kezdve, egy kis túlzással is, már „csak” céltudatosság és következetesség kérdése az egész… Ha ilyenkor beveted legjobb barátaidat, komoly segítséget nyújthatnak neked örömszerző képességükkel.
Amikor vendégem indulóban volt, odaadtam az egyik lapot, amit az irodámban tettem ki az asztalom fölé, hogy mindig szem előtt legyen… Nem tudom, te hogy vagy vele, de számomra nagy segítség, ha naponta láthatom azokat a dolgokat, amiket szeretnék megvalósítani az életemben. Ezért van három állandó mondat beírva a telefonom emlékeztetőjébe az év 365 napjára (ezek a hosszú távú céljaim) és ezért teszem ki az ágyam mellé és az irodám falára azokat a fontos mondatokat, amelyek segítenek, hogy koncentrálni tudjak rájuk a mindennapok forgatagában.
Átadtam ezt a bizonyos lapot a vendégemnek, beleolvasott, és azonnal érezte az erejét! Azt mondta, hogy lefénymásolja, és odaadja a kolléganőjének, mert neki is segíthet. Megosztom veled is ezeket a gondolatokat, legyenek a segítségedre. Mindennap válassz ki legalább egyet, és valósítsd meg!
„1. Csak ma boldog leszek. Hiszem, hogy Lincolnnak igaza volt: A legtöbb ember olyan boldog, amennyire elhatározza magát, hogy az legyen. A boldogság belülről jön, nem külsőségektől függ.
2. Csak ma megpróbálok alkalmazkodni az adott helyzethez, és nem vágyaimhoz igazítani mindent. Úgy veszem családomat, üzleti ügyeimet és szerencsémet, ahogy jön, és én alkalmazkodom hozzájuk.
3. Csak ma törődni fogok a testemmel. Megdolgoztatom, vigyázok rá, táplálom, nem élek vele vissza, és nem hanyagolom el, hogy tökéletesen engedelmeskedjen parancsaimnak.
4. Csak ma megpróbálom csiszolni az elmémet. Tanulok valami hasznosat. Nem leszek szellemileg tunya. Olvasok valamit, ami erőfeszítést, gondolkodást és figyelmet kíván.
5. Csak ma edzeni fogom a lelkemet háromféle módon: jót teszek valakivel és titokban tartom; megcsinálok két dolgot, amihez nincs igazán kedvem – ahogy William James mondja – csak az edzés kedvéért.
6. Csak ma kedves leszek. Olyan jól fogok kinézni, ahogyan csak tudok, csinosan öltözködöm, halkan szólok, udvariasan viselkedem, bőkezű leszek a dicséretekkel, senkit sem bírálok, nem találok hibát semmiben, és nem próbálok meg senkit sem megrendszabályozni vagy megjavítani.
7. Csak ma megpróbálok csak a mai napnak élni, nem akarom életem minden gondját egyszerre megoldani. Tizenkét órán keresztül képes vagyok megtenni olyan dolgokat, amelyeket egy életen át képtelen lennék.
8. Csak ma programot készítek. Leírom, mit akarok csinálni minden egyes órában. Lehet, hogy nem tartom be, de meglesz. Ez megszabadít két nyűgtől. A sietségtől és a bizonytalanságtól.
9. Csak ma szakítok magamnak egy fél órát, és pihenni fogok. Ebben a fél órában néha Istenre fogok gondolni, hogy egy kicsit távlatokban is gondolkodjak.
10. Csak ma nem fogok félni, főleg attól nem, hogy boldog legyek, hogy élvezni tudjam a szépet, hogy szeressek és higgyem, hogy akiket szeretek, viszontszeretnek.”
(Dale Carnegie: Sikerkalauz 2.)
Hiszem azt, hogy ha játékosabbá teszed a mindennapi feladataid megoldását, és gondolataidat a pozitív dolgok felé tereled, sokat teszel testi, lelki, szellemi egészségedért.
Mesélj gyermekednek, tanítványodnak arról, hogy milyen nagy öröm kalandként megélni a mindennapokat, amelyek lépésről lépésre visznek előre céljaik megvalósítása felé!
A Jobb Veled a Világ Alapítvány rajzpályázatot hirdet óvodásoknak, valamint alsó és felső tagozatos iskolásoknak.
Pályázni egyénileg vagy csoportban létrehozott alkotással lehet, amely készülhet bármiből és bárhogyan, de el kell férnie egy A4-es lapon, amit a szállítás során sem szabad összehajtani.
Az alkotások témája minden esetben a boldogság legyen.
A pályázaton való részvétellel a pályázó(k) kifejezetten hozzájárulnak ahhoz, hogy műveiket, készülő kiadványainkban – a szerző(k) megjelölésével – felhasználhassuk.
Ha a faliújságra is ki szeretnétek írni a pályázati lehetőséget, a felhívó plakátokat innen tölthetitek le:
A pályázatot népszerűsítő plakát letöltése iskolásoknak >>
A pályázatot népszerűsítő plakát letöltése óvodásoknak >>
A lap hátulján mindenképpen szerepelnie kell a következőknek:
Beküldési határidő: 2019. március 20., a Boldogság Világnapja
Cím: 1145 Budapest, Columbus u. 37.
A borítékra írjátok rá: BOLDOGSÁG RAJZPÁLYÁZAT
Eredményhirdetés: 2019. április 30.
A győztesek nevét a www.boldogsagora.hu oldalon tesszük közzé.
Kategóriák:
Kategóriánként 1-1 első helyezettet hirdetünk, akik Boldogságóra csomagot kapnak ajándékba. A kategóriánkénti második helyezett egy-egy Pozitivity társasjáték, a harmadik helyezett egy-egy dedikált Bagdi Bella gyerekdalokat tartalmazó CD boldog tulajdonosa lehet.
Természetesen ha valaki több alkotással pályázik, akkor több esélye is van a győzelemre.
Egy különleges ajándék még hátra van!
A legjobb rajzokból Gyereknapon kiállítást rendezünk Budapesten, amelynek megnyitójára szeretettel várjuk majd a készítőket.
Akinek van kedve, az elkészült pályaműveket #boldogsagora felirattal töltse fel a saját Facebook oldalára, hogy mások is értesüljenek, milyen jó a boldogsagóra csapatába tartozni!
[trx_br]
[trx_br]
Boldogsággal teli alkotást kívánunk!
A Boldogságóra program csapata
info@boldogsagora.hu
Kíváncsiság, tudásvágy, kitartás – ez mind fontos az iskolai sikerekhez. De valódi eredményeket csak az tud elérni, aki ki tud kapcsolódni a hétköznapi taposómalomból. Minden negyedik gyerek hetente több alkalommal panaszkodik olyan tipikus stressztünetekről, mint fej- és hasfájás, alvásproblémák vagy étvágytalanság.
Ezeknek jellemző kiváltó okai lehetnek az iskola, a túlterheltség, a teljesítménykényszer, a túl szorosra tervezett napirend vagy akár a viták a barátokkal és a családi veszekedések is.
Vattába nem csomagolhatjuk gyerekeinket, bármennyire is szeretnénk. De azért minél előbb elkezdhetjük felkészíteni csemetéinket a stresszes szituációk könnyebb elviselésére. Ehhez nagyon fontos az, hogy felismerjük, mi az, ami magát a stresszhelyzetet okozza. A túlterhelt gyerekek például nagyon nehezen tudják megmondani, mi az, ami miatt rosszul érzik magukat.
Gondoljuk át együtt, milyen helyzetekben jelentkezik a stressz, és milyen érzések társulnak hozzá! Meséljünk arról a gyerekeknek, hogy ezekkel a szituációkkal mi is nap mint nap találkozunk, és mi is hasonló érzésekkel szembesülünk, mint ők!
A gyerekeknek azonban sokkal nehezebb a félelmeiket egy konkrét, valós okra visszavezetni, mint nekünk. Ez leginkább csak akkor sikerülhet, ha nyíltan beszélgetünk az adott problémáról.
Segíthet, ha a beszélgetést valamilyen játékkal kötjük össze, például a klasszikus labdajáték mindig beválik. Dobjuk el a labdát, amit nem elég elkapni, de a hozzá tartozó mondatot be is kell tudni fejezni! Mire gondolunk? Ilyenekre például:
Amikor nem tudok eleget játszani délután, akkor…
Ha a többiek rajtam nevetnek, az…
Amikor a többiek jobban tudják nálam a választ, akkor…
Amikor nem sikerül megoldanom a feladatot, én…
Nem vesznek be a játékba, és ez engem…
Hallgassuk meg a válaszokat, és beszéljük meg, lehetne-e másként is cselekedni az adott helyzetekben! Ha több különböző választ is hallhatnak a gyerekek, már az is megnyugtatóan hat rájuk, hogy felismerik: ugyanarra a helyzetre különböző emberek különböző módon is reagálhatnak, különböző érzések ébredhetnek bennük.
De semmi sem erősít minket jobban a stressz legyőzésében, mint az, ha tudatosan szembe nézünk a felmerülő problémával. Ehhez persze tisztában kellene lennünk a lehetséges megoldásokkal is, de ez még gyermekkorban nagyon nehezen működik. De ezt is lehet gyakorolni!
Válasszunk ki egyet a gyerekek által vázolt stresszes helyzetekből, és gondoljuk át közösen a lehetséges viselkedésformákat! Tegyük fel a következő kérdéseket:
Mit tennél, hogy megoldd a problémát?
Mit tennének a többiek?
Szerinted melyik megoldás működne?
Mire kell figyelned, ha valamelyik lehetőség mellett döntesz?
Ki segíthetne neked?
És vajon mit tenne Superman?
Ezt az utolsó kérdést nem véletlenül tettük fel. A gyerekek sokkal könnyebben dolgoznak fel bizonyos helyzeteket, ha más szemszögből, kívülállóként tekinthetnek a szituációra. A legjobb, ha egy harmadik személy bőrébe bújhatnak, legyen az egy mesefigura, vagy egy ismert személy.
Használjuk bátran a szerepjátékot a nehéz helyzetekben! Válasszunk ki egyet a gyermekünket leginkább foglalkoztató stresszhelyzetek közül, változtassuk meg a játékban a neveket, a helyszíneket, legyünk színészek egy kicsit!
„Gyere, te egy fiú vagy, aki focizni szeretne, de nálam van a labda. Nem akarom neked adni, mit tennél?”
Vagy:
„Anya jön érted az oviba, és neked el kéne mondani neki, hogy reggel betörted az ablakot. Most én vagyok az anyukád, mit mondanál nekem?”
Játsszuk el a jelenetet, aztán cseréljünk szerepet! Fontos, hogy aztán beszéljünk is az érzéseinkről, amelyeket a játék közben a saját szerepünkhöz kapcsolódóan átéltünk.
A gyerekeknek azt is meg kell tanulniuk, hogy minden nap döntéshelyzetekkel szembesülnek, és az iskolába kerüléssel ez csak egyre többször elő fog fordulni. Minden nem férhet bele egy napba, mindig választani kell, mi a fontos, és mi kevésbé az. A döntéshelyzet mindig stresszel jár. Magyarázzuk el a gyerekeknek, mi az, ami csak pillanatnyilag szerez örömöt és mi az, ami hosszú távon hasznos lehet a számukra! Mi az, ami igazán fontos – a barátság vagy a szórakozás? Egy kis szórakozás vagy a tartalmas pihenés?
Tegyük fel konkrétan a kérdéseinket:
Mikor érezted magadat legutóbb igazán jól?
Milyen érzésekre emlékszel vissza?
Gyűjtsünk pozitív élményeket gyerekeinkkel együtt, ezeknek az emlékei erősíthetik majd őket a nehezebb periódusokban!
Hallgassunk zenét, olvassunk könyveket, együnk-igyunk valami finomat együtt! Vagy csak egyszerűen lustálkodjunk az ágyban, öleljük meg egymást, futkározzunk a kertben, vagy játsszunk egy jót! A lényeg: Közösen! Együtt!
Igazából mindenki csak saját maga tudja, mi az, ami neki segítséget jelent a stressz legyőzésében. A mi feladatunk szülőként és pedagógusként az, hogy ennek megtalálásában támogassuk a gyerekeket azzal, hogy a lehetőségek széles skáláját mutatjuk meg nekik.
forrás: www.eltern.de/schulkind/grundschule/Schulstress-abbauen.html14
Egy gyermekterapeuta tanácsai
Már megint kezdődik, szokásosan, amikor a házit kellene megírni! Olykor a legkisebb kihívás is elég. Mondjuk, a leckeírás során a gyermekedet frusztrálja a feladat, most épp kiabál és gyűrögeti a munkafüzete lapjait. Majd hirtelen mindent leszór az asztalról a földre. Neked már tele van a hócipőd, és nem tudod, mit tegyél. Hogyan tudod kezelni a helyzetet? Hogyan bánj a mérges gyermekkel?
Először is uralkodj a saját érzelmeiden! Anyaként tudom, hogy ez mennyire nehéz, különösen, ha a saját gyermekedről van szó. Ám nagyon fontos megtanulni, hogyan csináld.
Amikor a gyermeked krízisben van, és te indulatosan reagálsz rá, az gyakran a helyzet fokozódásához vezethet. Az ilyen pillanatokban a reakciód mintegy beállítja azt az alaphangot, ami megadja ennek a felfokozott helyzetnek a végkifejletét. Ha nyugodt tudsz maradni, segíthetsz gyermekednek is, hogy megnyugodjon.
Ugye nem akarsz a ház hőmérsékletével együtt ingadozni, attól függően, hogy a gyermeked hogy reagál?! Szülőként nyilván szeretnéd Te beállítani a ház hőmérsékletét azáltal, hogy nyugodt hangot adsz meg. Íme néhány ötlet, hogy tudod először magad megnyugtatni:
Hasznos lehet, ha az alábbi néhány mondatra gondolsz, miközben a mérges gyermekeiddel vagy:
Ha kezdesz ideges lenni, és majd’ felrobbansz, próbálj mélyeket lélegezni! Tudom, hogy hókuszpókusznak tűnhet, de érezni fogod a különbséget. Amikor túlterheltnek érzed magad, a tested harcoló, menekülő vagy lefagyó üzemmódba mehet át, pedig te az ilyen helyzetekben szeretnél nyugalomban maradni és megemészteni a történteket. Ha mély levegőt veszel, azzal azt jelzed a testednek, hogy menjen vissza a pihenő-emésztő üzemmódba. Belélegzéskor nyomd ki a hasad, kilégzéskor pedig húzd be! Próbálj néhány mély lélegzetet venni, mielőtt közbeavatkozol!
Ha nagyon feszült vagy, néha a legjobb dolog, amit tehetsz a magad megnyugtatására, a földelési technika.
Igyekezz keveset beszélni!
Amikor a gyermekek harcoló, menekülő vagy fagyott üzemmódban vannak, nem tudják az információt feldolgozni, mivel ehhez a pihenő-feldolgozó üzemmódban kellene lenniük. A legjobb, ha ilyenkor igyekszel a legkevesebbet beszélni. Ez nem a tanítás pillanata. Az a célod, hogy átsegítsd őket ezen a nehéz pillanaton. Amikor beszélsz velük, legyél rövid, és ugyanazt a mondatot ismételd! Az ismétlés hasznos, mert a dolgokat nem úgy dolgozzák fel, mint normális helyzetben, tehát az ismétlés segít, hogy meg is hallják, amit mondasz.
Vidd őket nyugodt, biztos helyre!
Néhány gyermek az indulatai átélésekor tönkre teheti a körülötte lévő tárgyakat, eldobálhatja a játékait stb. Ha a te gyermeked is ezt teszi, talán segíthet, ha kialakítasz egy biztonságos helyet, ahová bemehetnek a gyerekek, mikor mérgesek, vagy vidd el az útból a veszélyes tárgyakat!
Tedd a szobájukat is biztonságos hellyé! Mi úgy gondoltuk, hogy amikor a mi fiúnknak erős indulatai támadnak, szétdobálná a tárgyakat, és esetleg magát is megütné. Éppen ezért átvittük a játékait és a könyvespolcát egy másik szobába, ahol szintén tudott velük játszani, de a saját szobájában csak nagyon kevés tárgy maradt. Ahogy telt-múlt az idő, és egyre jobban tudta kontrollálni az érzelmeit, már vissza tudtuk pakolni a dolgait a szobájába.
A vihar végül el fog ülni, és a gyermeked is megnyugszik. Ekkor szánj rá egy kis időt, és beszéljétek arról, ami történt! Legyen egyszerű a beszélgetés! Mire emlékeznek? Mi az, ami segített? Mi az, ami nem segített? Ennek a beszélgetésnek nem kell közvetlenül az incidens után megtörténnie. Megejthetitek később is, esetleg lefekvéskor vagy akár másnap is.
Ha jelen volt egy másik gyermeked is, ügyelj rá, hogy velük is beszéld meg a történteket! Hagyd, hogy kifejezzék, hogy érezték magukat, és beszéljetek arról, hogy mit tudnak tenni, ha legközelebb ilyesmi történik!
Beszéld meg a többi felnőttel is a helyzetet! Fontos, hogy egyetértsetek abban, hogyan kezeljétek a gyermekek indulatait. Mivel a gyerekek különbözően reagálnak az egyes felnőttekre, jó nyomon követni ezeket a viselkedésmintákat, és mindazt, ami segíthet.
A legjobb dolgok egyike, amit tehetsz, ha megküzdési technikákat tanítasz a gyerekeknek, melyeket még azelőtt tudnak használni, mielőtt elfajulnának a dolgok. Az a trükkje a dolognak, hogy akkor gyakoroljatok, amikor még nyugodtak és ellazultak a gyerekek, ne pedig akkor, amikor már mérgesek.
Kezdjetek el arról beszélni, hogy mi frusztrálja vagy dühíti fel őket! Segíts nekik felismerni ezeket a kiváltó tényezőket, hogy legközelebb már mindannyian tudjátok! Egy bizonyos téma idegesíti őket? Talán az éhség vagy a szomjúság okozza a reakcióikat? Vannak bizonyos zajok vagy helyek, amelyek frusztrálóak lehetnek nekik?
Néha a gyerekek nem tudják, hogy mérgesek, csak a dühkitörés után tudatosodik bennük. Legközelebb segíts nekik felismerni a feszültség jeleit a testükben, hogy ők is tudják, mikor éreznek frusztrációt! A jelek azonosítása segíthet nekik, hogy korábban kezdjék el felismerni az érzést, és időben bevessenek egy megküzdési technikát.
Most, hogy már tudják, mi okozza az indulataikat, és hogyan ismerjék ezt fel, segíts nekik kitalálni, hogy hogyan tudják a helyzetet biztonságosan és egészségesen kezelni! Írjatok a lehetséges megküzdési technikákról ellenőrzőlistát: gyűjtsetek össze minél több lehetőséget, aztán jelöljétek be, mi az, ami segíthet nekik, húzzátok át rajta, ami nem, és karikázzátok be, amiket ki akartok próbálni!
Szánj rá pár percet a hét folyamán arra, hogy a gyerekek nyugodt állapotban gyakorolják azt a technikát, amit alkalmaznának is. Például, ha a mély légzést választották, hagyd, hadd gyakorolják, hogy megtudják, milyen érzés, amikor nyugodt állapotban vannak!
A megküzdési technikák alkalmazása persze nem megy mindig tökéletesen. A negatív indulatok kezelésének megtanulása folyamatos munka. Apránként, gyakorlással és idővel egyre jobban fog menni a gyerekeknek. Bátorítsd őket, amikor biztonságos és egészséges megoldást választanak! Ha nem, akkor folytasd velük tovább a munkát, hogy jobb alternatívát találjanak, amit legközelebb már alkalmazhatnak is!
Eredeti cikk: https://copingskillsforkids.com/blog/how-to-help-your-angry-child
Fordította: Tissevits Mónika