” Egyszer egy osztály sátorozni ment az erdőbe. Nagyon jól érezték magukat. Úgy döntöttek, hogy este tábortüzet raknak. Két fiú elment fáért. Ők nagyon jó barátok voltak. Kicsit eltávolodtak egymástól és egyszer csak az egyik szembe találta magát egy vaddisznóval. A barátja megijedt elszaladt. De eszébe jutott, hogy segítséget kér és így megmenthetik a barátját. Segítséggel ez sikerült is. ‘Az ember néha nehezen jön rá, hogy mi a dolga egy igazi barátnak’. ” ( Mag Arnold, Lázár Kristóf, Katona Tamás, VIII.A)

” Egy George nevű szegény ember megrögzött szerencsejátékos volt. Voltak olyan napjai, amikor nem is evett semmit, hogy legyen pénze lottózni. Csodák csodájára megnyerte a főnyereményt. Az elején azt hitte, hogy minden jobb lesz, de tévedett. A pénz zsugorivá, fösvénnyé tette. Egy idő után azt is elfelejtette, mi a szeretet. Mindenkit elutasított magától, zárkózott lett. Megöregedett és szomorúan látta, hogy nincs, akire hagyja a vagyonát. Azt remélte, hogy még minden helyrehozható, de másnap az orvosa felhívta és elmondta, hogy rákos és csak napjai vannak hátra. A papnak csak annyit mondott, hogy a sírkövére ez legyen felírva: A legnagyobb birodalom sem ér egy fabatkát sem, ha nincs kire hagyni. Azért, hogy az emberek ne hibázhassanak akkorát, mint ő. (Faludy Dávid, VIII.B.)

” Elérkezett a szeptember. Az iskola hamarosan elkezdődött. Mindenki iskolába ment, köztük Hanna és Dani is, akik osztálytársak voltak. Az egész osztály tudta róluk, hogy utálják egymást. Nem bírták egymás jelenlétét, ezért órán piszkálták, cikizték és szünetekben kerülték egymást. Így folyt ez egészen a téli vakációig. Egyik nap Hanna elment a Hargitára síelni. Felfigyelt arra, hogy egy fiú folyton a közelében van. Amikor a fiúra figyelt, félrecsúsztak a sílécei és a földön kötött ki. Csak annyit látott, hogy a fiú közeledik feléje és felsegíti. Mikor Hanna felállt, megköszönte a segítséget, és levette a símaszkját és a szemüvegét. A fiú rögtön felismerte Hannát és ős is levette a szemüvegét. Hanna rémült képet vágott, hogy Dani segítette fel őt. De ezután megváltozott egymásról a véleményük. Együtt síeltek, beszélgettek és teljesen jól kijöttek egymással. Ki is mondták, hogy a negatív viselkedésük az iskolai környezet miatt volt. A további években együtt voltak. Mert ‘ha két ember összetartozik, a sors összehozza őket’. (Deák Csenge, Murányi Emese, Szász Henrietta, Kovács Boróka, VIII. A.)

A diákok mindannyian a székelyudvarhelyi Móra Ferenc Általános Iskola diákjai.

”