A társas kapcsolatok ápolása. Ősz kincsei.
Az ősz talán a legszebb évszak, ezért elsétáltunk a Ligetbe, ahol megcsodáltuk a természetet, a gyönyörű őszi faleveleket. Sok csodálatos élménnyel gazdagodtunk, hisz az ősz kincseit kerestük. Ezeket az élményeket átélve minden érzékszervünkre szükségünk volt. Faleveleket gyűjtöttünk, csendben lopakodva madárhangokat hallgattunk, végig húztuk a kezünket egy fa kérgén, gyönyörködtünk az ősz színeiben, hallgattuk a talpunk alatt az avar hangját. Közben alkalmazkodtunk, segítettük egymásnak és kipróbáltuk, hogy milyen érzés átölelni egy fát. Miután elmondtam, hogy a fa energiája jótékonyan hat ránk, erővel és pozitív energiával tölt fel mindenkit, a barátok együtt is kipróbálták, hogy tényleg különleges, és megnyugtató érzés átölelni egy fát.
Visszaérve a tanterembe meghallgattuk Aranyosi Ervin: Ölelj át egy fát! című versét.
Az empátia is fontos ahhoz, hogy jól működjenek a társas kapcsolataink. Az osztályba jár egy kis „HŐS” aki a cukorbetegséget nagyon ügyesen, kitartással, felelősséggel viseli. Megkértem meséljen a többieknek mi az, amit nehezen él meg a mindennapokban. Sok mindent megtudhattak tőle az osztálytársai, így jobban átérzik egy-egy szituációban mi okoz neki nagy próbatételt. November 14-én a Diabétesz világnapján történt mindez, szerettem volna, ha a többiek megismerik a nehézségeit, ő maga pedig élvezte, hogy középpontba, fókuszba került ezen a napon.
Beszélgettünk a barátságról, hogy a barátok nem csak akkor tartanak össze, ha mindenki vidám, és minden rendben van. hanem a nehéz pillanatokban is támaszt, segítséget nyújtanak egymásnak. Szituációk megbeszélése vezette rá a gyerekeket arra, hogy a megértés együttműködés, türelem, segítőkészség és odafigyelés nélkül nem működik hosszú távon a barátság.
Ezután barátságfüzért készítettünk, majd meghallgattuk Bagdi Bella: Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek című dalát, amely örömteli, vidám perceket szerzett mindenki számára.
Társas kapcsolatok ápolása
Elkészítettük a barátságfűzért, amit szívesen színeztek ki a gyerekek és mindegyik egy egyéniség lett. Ők szeretetláncnak hívják. Közben megbeszéltük, hogy mi köt össze bennünket. (pl. az, hogy gyerekek vagyunk; a Tulipán csoportba járunk; szeretünk oviba járni és játszani; iskolába készülünk…)
A színezés és nyírás közben a beszélgetés témája volt, hogy honnan tudod, hogy a társad szeret téged, és hogyan tudod kifejezni mások felé a kedvességedet, szeretetedet?
– együtt játszunk
– megöleljük egymást
– rá mosolygok
– rajzolok neki
– bocsánatot kérek
– segítek a legóját újra építeni
– megpuszilom
– virágot adok neki
– megköszönöm, ha kapok valamit
Ezen a napon új kisfiú érkezett csoportunkba, egyelőre még az anyukájával. Szeretettel fogadtuk – szerencsére a csoportunk gyermekei nagyon nyitottak és barátkozó kedvűek. Bence visszahúzódó, de szereti és igényli az ölelést. Az egyik kislány pártfogásába vette őt és beszélgetni kezdtek. Az új gyermek rajzolt a csoportunknak egy képet, amit feltettünk a faliújságunkra.
A kisfiú azt mondta az anyukájának hazafelé menet, hogy: „Anya! Én szeretek ebbe az oviba járni.” Nem is kell ennél több!
Pénteken,2024.11.22-én az osztályfőnöki óra keretén belül a köszönés alapszabályairól beszéltünk az V.B osztályban.
Először megbeszéltük a köszönések illemszabályait,majd kis csoportokban olyan feladatot kaptak a gyerekek, hogy különböző üdvözlési formákat mutassanak be.
László Boglárka
A játéknál a gyerekek megfogalmazták, hogy miért is jó ha vannak barátaink, kik a legjobb barátaik az óvodában. A sál-lánccal az összetartozást jelképeztük, hogy mindig-mindenben számíthatunk egymásra, figyeljünk oda a társainkra.
Novemberi Boldogságóránk a társas kapcsolatok ápolásáról szólt.
A foglalkozást egy beszélgetőkörrel indítottuk, ahol mindenki elmondta, hogy szerinte milyen egy jó barát és miért fontosak számunkra a társas kapcsolatok. Egy keresztrejtvény segítségével összegyűjtöttük azokat a fontos szavakat, amelyek kimondása „megnyitja a szíveket”. Ezeket lapocskákra írták a gyerekek és temperával elkészítették a saját kézlenyomatukat. Az így elkészített munkákból raktuk össze a faliújságunkat. Ezután egy állatmese következett, melynek segítségével megfogalmazhatták a levont tanulságot. A „Távíróoszlop” játékkal folytattuk, ahol egymás mögé állva az előttük álló hátára az ujjukkal egy kedves ábrát rajzoltak. Örültek, amikor a végén célba is ért az eredeti rajz. Kipróbáltuk a páros szoborpark játékot, ahol egy barátság jellemzőit igyekeztek szoborként megjeleníteni. Élvezték a „Sziámi” játékot is, ahol „összenőve”, ikerpárként kellett nekik együttműködni. Barátságról szóló közmondásokat is gyűjtöttünk és értelmeztünk, saját példákkal is szemléltetve. Az óra végén a táblán közösen gyűjtötték össze azokat az értékes tulajdonságokat, amelyek egy komoly barátság alappillérei. Zárásként a programhoz készült kártyajátékot használtuk.
A papírra rajzolt alakokat mindenki másképpen „ruházta fel”. Fontos volt, hogy az alakoknak vidám kisugárzása legyen. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy miért fontosak a társas kapcsolatok, hogy együtt minden könnyebb. A produktum elkészítése után, a tanulók is kézen fogva sort alkottak.
Zsadányi Tündérkert Óvoda
5537 Zsadány, Béke utca 56.
KISCSOPORT
BOLDOGSÁGÓRA 3.
A társas kapcsolatok, baráti kapcsolatok ápolása
A Boldogságórák kapcsán elmondhatom, hogy amikor találkozom a kiscsoportosokkal a folyosón, a mosdóban, akkor odajönnek hozzám és megölelnek. Van egy kisfiú közöttük, aki mindig odaáll mellém és azt várja, hogy a kis haját megsimítsam, összeborzoljam. A többiek is szívesen beszélgetnek velem, elmondják, hogy éppen mit játszanak, vagy kivel játszanak. A kiscsoportosok örültek nekem, amikor bementem hozzájuk a csoportba, immár harmadik alkalommal. Amikor körben ültünk a szőnyegen, akkor elmondtam nekik, hogy hoztam egy mesét, amelyben három barát van. (Ferenczei Éva: Süni irigy lesz) Egy irigy süni és két barátja nyuszi és maci. Bábokkal játszottam el a mesét a dajka néni segítségével. Végig figyeltek és érdeklődéssel hallgatták. A mese végén megkérdeztem, hogy kivel szeretnek játszani itt a csoportban és aranyosan a mellettük ülő gyermekre néztek, amiből rájöttem, hogy a kis játszótársak egymás mellett voltak. az egyik kisfiú, akinek van otthon nagyobb, óvodás, vagy iskolás testvére megnevezte őt és elmondta nekem, hogy odaadja neki a játékot otthon és együtt játszanak.
A beszélgetés után bekapcsoltam a hónap dalát, (Bagdi Bella: Ha boldog vagy mutasd meg…) akkor már el is kezdtek rá mozogni. Utánozták azt, amit mutattam nekik és a végén megöleltük a mellettünk álló társunkat, mert közben párban is táncoltunk, mozogtunk.
A zene végén kértem egy nagy ölelést, ekkor odajöttek hozzám és megöleltük egymást. Amikor elköszöntem a gyerekektől, akkor többen is odajöttek, hogy segítsenek visszavinni a laptopot és a hangszórót (amit a zenehallgatáshoz áthoztam) a nagycsoportba. Már ismerősként hozták az eszközöket és jöttek velem a csoportomba, majd visszaszaladtak a saját csoportjukba az óvónénihez és a dajkanénihez. Egyre jobb a kapcsolatom a kicsikkel, nagyon barátságosak velem is.
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus
Zsadányi Tündérkert Óvoda
5537 Zsadány, Béke utca 56.
NAGYCSOPORT
BOLDOGSÁGÓRA 3.
A TÁRSAS KAPCSOLATOK,
BARÁTI KAPCSOLATOK ÁPOLÁSA
A nagycsoportosoknak a Boldogságóra kedvelt tevékenység. A héten a társas kapcsolatok ápolása volt a fő témánk a Boldogságóra témaköreiből. Az egészség és betegség témakört is köré csoportosítottuk. Sokat beszélgettünk arról, hogy kinek, ki a barátja a csoportban. Ebből kirajzolódott egy szociometria, miszerint a gyermekek többsége szívesen játszik bármelyik társával, de vannak kedvelt játszótársaik is. Azoknak a gyermekeknek is vannak játszótársaik, akik egyébként romboló játékot is játszanak időnként, bár nekik kevesebb gyermek mondta, hogy a barátja. Elkészítettük a barátságláncot, barátságfüzért. Minden gyermek saját maga képére rajzolta, színezte az általa kiválasztott sablont, majd egyedül vágták ki körbe a lapról az emberfigurát. Volt egy kislány, aki aznap, mikor ezt készítettük hiányzott, de észrevette a falra felragasztott barátságláncot, barátságfüzért és kérte, hogy ő is elkészíthesse az övét, hogy felkerülhessen közénk. Nagyon örültem ennek, mert a csoport tagja és szeret mindenkivel játszani. Sőt, a legjobb barátja az a kislány, aki sokszor hisztis, de olyankor megvigasztalja és átöleli. Mondhatni, hogy építi a társas kapcsolatokat. Sőt, a fiúk közül is van egy gyermek, aki szintén ilyen viselkedésű, de ennek ellenére őt is nagyon szereti ez a kislány, meg akarja „javítani” a kisfiú viselkedését. Odamegy hozzá, átöleli, hívja játszani. Sajnos nem mindig jár sikerrel, (mindkét gyermek hiperaktív, ADHD tüneteivel) de ő nem adja fel. Nagyon jólelkű és kitartó gyermek! Büszke vagyok rá és az édesanyjára, mert ő is ezt tanítja neki, hogy mindenkit szeretni kell.
Több mesénk is volt a héten: Bartos Erika: Bogyó és Babóca/Barátság, Lukács Elvira: Barátságmese/Baráti segítség, Mese a vízilóról, aki félt az oltástól, valamint Ferenczei Éva: Süni irigy lesz című bábjátékát, amit a kolléganőmmel játszottunk el a gyermekeknek. Nagyon jól megértették a mese mondanivalóját. Szabad játékidőben folytatták a mesét, elkérték a bábokat és újra játszották, sőt, tovább gondolták és még fűztek hozzá tartalmat, a saját játékukat.
Bagdi Bella dalára nagyon jót mozogtunk! Az egészséges életmód része a mindennapi mozgás, amit a gyerekek minden nap reggelente végeznek velem együtt. A héten volt egy elsőéves óvodapedagógus hallgató a csoportban, akit nagyon megkedveltek a gyerekek. Reggelente mindig várták, hogy mikor jön már „V” néni! A gyakorlatát töltötte, akit mentoráltam és számára is feltűnt, hogy mennyire barátságosak és kedvesek a gyerekek. Elmondtam, hogy a Boldogságórák hatása szerintem ez is, hogy bátrabbak, az önbizalmukban nincs hiány! Mindenkivel barátságosak és egy-két gyermek kivételével tisztelettudóak és többnyire szófogadóak. Már iskolába készülünk, ezért a szabályokat, amik az óvodában vannak be kell tartani és be kell tartatni! Jó kis hetünk volt. A jövőhéten folytatjuk az egészséges életmód témát az érzékszerveinkkel, az orvos gyógyító munkájával, mert ellátogatunk az orvosi rendelőbe, ahol a fogainkat is megnézi a fogorvos bácsi.
A Boldogságórával pedig „Jobb Velünk a Világ!” és mi is egyre jobbak leszünk!
Sokat játszottunk olyan közös tevékenységeket végeztünk, amelyek segítik a gyermekek együttműködési készségét, fejlesztő hatással bírnak a különböző részképességekre.
A mosoly legtöbbször ott volt az arcunkon és közben mindig egy nappal közelebb kerülünk az iskolához!
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus
November hónapban sok lehetőséget találtunk a társas kapcsolatok ápolására, melynek köszönhetően kis közösségünk tagjai még közelebb kerültek egymáshoz és a környezetükben élőkhöz.
A Márton-napi hagyományok felidézéseként gyakran játszottuk a „Hatan vannak a mi ludaink,..” párválasztó játékunkat, s az ének végén a kiválasztott párunkat mindig meg is öleltük.
Szent Márton legendájának megismerésével a jó cselekedetek fontossága mellett az egymásra odafigyelés, az embertársainkhoz való szeretetteljes kapcsolódás fontosságát is megláthattuk, erről is tudtunk beszélgetni a gyerekekkel a történet végén.
A nézsai iskolának köszönhetően részt vettünk az általuk szervezett Márton-napi lámpás felvonuláson, ahol a gyerekek szüleikkel együtt a tágabb lakóközösségünk tagjaival találkozhattak. Köszönjük az iskolások színvonalas bemutatóját és a vendégváró finomságokat. Sötétedés után a családok együtt vonultak hazáig lámpásaikkal.
A Boldogságóránk témájának feldolgozásához Fésűs Éva: A bukfencező mókus című meséjét választottam. A kezdő relaxációt (Lufifújó légzőgyakorlatot) követően a gyerekek meghallgatták a mesét, melyet rajzokkal illusztráltam. A történeten keresztül átérezhették a gyerekek, milyen fontos dolgot tehetünk azzal, ha észrevesszük a másik szomorúságát, egyedüllétét és milyen örömet okozhatunk azzal, ha játszunk vele, megvigasztaljuk, megnevettetjük őt. A mese zárásaként mindenki megosztotta a többiekkel, hogy ki a barátja, majd a játszótakarónkra színes papírszíveket helyeztem. A gyerekek egyesével sorban haladva a szívek közül megkeresték az azonos színű szívpárokat, melyekből az egyiket a saját nyakukba akasztották, a másikat pedig egy általuk választott gyermek/felnőtt nyakába. A választást öleléssel pecsételtük meg. A játék végén élő barátságláncot alkottunk és „repültünk” körbe-körbe Bagdi Bella: Repülj velem! című dalára. Örömteli tapasztalat volt számomra, hogy a „repülés” közben mindenki bátran, jókedvűen fogta meg a mellette álló társa kezét.
A barátság témájára többször visszatértünk a beszélgetőkörökben, újra elmeséltük egymásnak, hogy ki a barátunk és azt is, hogy mit szeretünk benne, miért ő a barátunk. A gyerekek nagyon értékes gondolatokat osztottak meg, megtapasztalhattam, hogy egyre bátrabban nyilvánulnak meg és fogalmazzák meg érzéseiket. A legtöbb gyermek azért szereti a barátját, mert sokat játszik vele, szeret vele játszani. Akadt olyan gyermek is, akinek a testvére, anyukája vagy apukája a legjobb barátja. Az egyik kislány kis barátjáról „csak” ennyit mondott: „… azért a barátom, mert szeret engem.”
Amellett, hogy a gyermekeken keresztül sok bizonyosságot szereztem a társas kapcsolatok boldogságfokozó erejéről, személyesen is megtapasztalhattam, mennyire fontosak a pozitív emberi kapcsolatok a nehézségeink leküzdésében.
Relaxációs gyakorlat: „Medve vagyok, cammogok…”
Barát-sál
A róka és a farkas a lakodalomban című mese meghallgatása, megbeszélése irányított kérdésekkel
Madarat tolláról… – munkafüzeti feladat megoldása
Barátságfüzér készítése a kezek körülrajzolásával, színezésével
Széktámogató játék
Lezáró meditáció: „Barátomat úgy szeretem…”