A „társas kapcsolatok” hónapban nagy gondot fordítottunk az osztályban levő csoportdinamikára, a pozitiv kapcsolatok elmélyítésére, a negativ kötődések javitására. Rengeteget beszélgettünk, meséltünk, véleményeket alkottunk, ötleteltünk. Bevontunk drámapedagógust is a munkánkba. Közös cél a segítő, építő kapcsolatok kialakitása, mélyítése volt. Úgy érzem, minden alkalom előrébb vitte a 3 éve tartó folyamatot.
Osztályfőnöki órán foglalkoztunk a novemberi témával, a társas kapcsolatok ápolásával.
Először beszélgettünk az elméleti háttérről: miért fontosak a társas kapcsolatok az életünkben, kikkel és milyen kapcsolataink vannak (szülők, nagyszülők, testvérek, rokonok, barátok), milyen pozitív hatásai vannak ránk nézve ezeknek a társas kapcsolatoknak, mit tehetünk mi magunk ezekért a kapcsolatokért.
Ráhangolásképpen meghallgattuk Bagdy Bella: Jobb veled a világ című dalát is.
Majd felolvastam nekik a felső tagozatos kézikönyv 107.oldalán található „Görög mese a barátságról” című történetet, megbeszéltük a tanulságokat is.
Aztán közösen kiválasztottuk a feladatok közül a plakátkészítést.
Megbeszéltük, mit fogunk a „Vigyázzunk egymásra!” című plakátra rajzolni, majd együttes erővel, lelkesen, vidáman, közben beszélgetve elkészítettük, majd kiraktuk az osztálytermünkbe.
November 22-én a tantestület 15 tagja megtekintette a boldogságóránkat.
A társas kapcsolatok rendszere, tulajdonságok melyek a kapcsolataink elmélyítését segítik és ránk gyakorolt hatásait dolgoztuk fel. Az órának nagy sikere volt, tetszett a kollégáknak és mi is nagyon jól éreztük magunkat.
A gyerekek izgatottan várták a boldogságóránkat, mondván, hogy mindig izgalmas dolgok történnek benne. Relaxációs gyakorlattal kezdtük Bagdi Emőkétől.
Ezeket a gyakorlatokat a gyerekek nagyon szeretik. Majd meghallgattuk Bagdi Bellától a Világomban minden rendben van c. számot, amit a 2. meghallgatás után mozgással kísértünk. Annyira élvezték a gyerekek, hogy videó is készült róla. Elbáboztam a süni irigy lesz c. mesét. Megbeszéltük, hogy milyen fontos, hogy vagyunk egymásnak. Úgy tűnt a gyerekeken, hogy ezt megértették, mert nagyon jó ötleteik voltak a társas kapcsolatok ápolására. Kört alkotva add tovább c. játékot játszottunk. Pl. add tovább a melletted ülőnek az ölelést. Meglepően tapasztalták, hogy egy ölelés mennyire jólesik. Lehetett látni rajtuk, hogy boldogok voltak tőle.
Majd pókhálószövésbe kezdtünk. Ez a játék a kedvencükké vált. Akinek a fonalat gurították egy jó tulajdonságot kellett mondania a másikról. Az asztalnál emberkés barátságláncot készítettünk, ami felkerült a tablóra majd a boldogságfalra. Számomra különlegesség ebben a boldogságórában az volt, – mindezeken kívül, – hogy aznap volt egy vendégünk a csoportban. Soha nem látott még boldogságórát.
Megható volt, hogy megköszönte, hogy mekkora nagy élménnyel gazdagodott és ezt nagyon köszöni nekünk és a gyerekeknek.
Összegyűltek a könyvek, elkészültek a könyvjelzők is a siklósi Kanizsai Dorottya Általános Iskolában. Hamarosan indul a szállítmány Pécsre.
A mi csoportunkban is alakultak ki szoros, igazi barátságok. Érdekes volt egy-egy játéknál megtapasztalni, hogy kinek mennyi barátja van és persze azt is, hogy viszont barátnak tekinti e minden gyermek a másikat. A munkafüzetből másolt feladatoknál megbeszéltük, hogy nem mindig barát az, akivel jót játszunk. Sok társa, játszópajtása lehet egy-egy gyermeknek, de igaz barátja kevés van még a felnőtteknek is. Ez a barátság karkötő készítésénél is meglátszott, volt aki egész héten le sem vette a karjáról, nagy kincsnek tartotta, hiszen a barátjától kapta. Volt olyan páros , aki a nap folyamán összeveszett, és az egyik szerint szétszakadt magától a karkötő, és megsemmisült (amit a szemetesben találtam meg később) Nagyon élvezték a bábozást, maguk is életre keltették a süni, a maci, és nyuszi bábokat. Örültem, amikor az egyik kisfiú azt mondta, hogy ő hálás szívvel gondol mindig a barátjára, ha jót játszanak, és otthon is vágyik rá, hogy együtt lehessenek. Remélem még nagyon sok jó és igaz barátra lelnek nemcsak az oviban, hanem az egész életük során.
6. osztályosaimmal közös beszélgetésben a hónap dalát megismerve beszélgettünk a társas kapcsolatok fontosságáról. Sok saját élményt meséltek, amiből igyekeztünk levonni tanulságokat, tapasztalatokat szereztünk.
Feladatként az osztály közös megegyezzéssel egy plakátot készített, ami feltöltésre kerül.
Zene,tánc és közös mozgást relaxáció követte. Majd a mese után tartamas beszélgetések kezdődtek a barátságról,. Öröm volt hallgatni a kis csapat gondolatait,véleményét ,kölcsönös egymás iránti szeretetét. Ki mit tesz a barátságért,hámy barátja van,mit szeretnek együtt játszani,hogy ápolják a kapcsolatot ,könnyen megbocsátanak-e egymásnak és még rengeteg szebbnél szebb gondolat. A kedvenc barátos játék az lett ahol az általam megnevezett barátot gyorsan érinteni kellett. A mindig más párok voltak.: ujj-barátok, buksi-párok,ölelő-barátok,pocak-barátok. Nagyon jó hangulatú játékot azóta is gyakran kérik a gyerekek,hogy játszuk.
Másik napon saját magukat rajzolták le ,majd ragasztottuk fel baráti-körbe. De a kör közepe üres volt,ezért ezen a problémán addig agyaltunk,beszélgettünk ,míg fantaszikus megoldás nem született. Középre ragasztott fenyőfát,az eddig megismert szimbolumokkal díszítettük ,lelkes,közös munkával.,a gyerekek nagy-nagy örömére. 🙂
November hónapban a csoport nagyobb hangsúlyt fektetett társas kapcsolataik elemzésére, ápolására. Előzetesen mindenkinek meg kellett figyelnie saját kapcsolatrendszerét, melyet a foglalkozás keretein belül közösen megbeszéltünk. Célom ezzel az volt, hogy jobban megismerjék egymást, illetve saját magukat is a tanulók.
Azt mondhatom, hogy ez a foglalkozás volt az eddigi legjobb, a gyerekeknek ez tetszett a legjobban. A foglalkozást egy ide kapcsolódó rövid kisfilmmel indítottuk, majd az általam készített ppt-t követve képeket elemezve és saját életükből példákat felhozva haladt a csoport együtt. Először azt kértem, hogy állítsanak fontossági sorrendet kapcsolatrendszerükbe a család, barátok, párkapcsolat, iskolatársak/munkatársak, szomszédok, testvérek stb. tekintetében.
Feladatként a csoport azt kapta, miután három kisebb csoportba tömörültek, hogy írjanak fel legalább 3 dolgot, amit szerintük változtatni kellene a jobb légkör érdekében. Ezzel a csoportkohéziót kívántam erősíteni, mely a foglalkozás végére meg is valósult. Sokkal közelebb kerültek egymáshoz a tanulók és öröm volt nézni, hogy mindenki még maradna és boncolgatná tovább ezt a témát.
A foglalkozás végén meghallgattuk a hónap dalát és összegeztük a látottakat, hallottakat.
