Ezen a foglalkozáson sokat beszélgettünk arról, hogyan is lehet barátokat szerezni. Mit kell tennünk azért, hogy megszeressenek bennünket? Legfontosabb következtetésünk azt volt, hogy ha valaki jót cselekszik, kedves a többiekhez könnyen talál barátokat. Naftalin törpéről írt történetünk is példa erre.
Társas kapcsolatok ápolása
Halászy Károly Általános Iskola
Nagy lelkesedéssel kezdtek hozzá a főkép elkészítéséhez. A közben felröppenő gondolatokat is rögzítették egy-egy gondolatfelhőben.
A gyerekek életkorukhoz képest meglepően tisztán látják, hogy mitől működik jól egy kapcsolat, a barátság. Beszélgetés során egyöntetűen arra jutottak, hogy mindegyikük számára nagyon fontos, hogy legyen olyan társuk, barátjuk akivel jókat lehet együtt játszani, aki segít, aki vigasztal. A „Barátságötös” feladatot mindenki örömmel végezte.
Társunk egy – egy értékes tulajdonságának felismerése, megnevezése az energiabombák számára heti gyakorlat.
A témát a mesével vezettem fel. A Tavaszi ébresztő c. történet a legtöbb gyermeket lekötötte és érdekelte. Mesehallgatás után beszélgettünk a mese mondanivalójáról és a barátságról (kinek ki a barátja, mit csinálnak együtt a barátok). Mivel a csoportban előfordul néha, hogy bántja egyik gyermek a másikat, veszekednek vagy piszkálják egymást, így ezt kihangsúlyoztuk, hogy ilyet a barátok nem csinálnak egymással. A szocializáció és a társas kapcsolatok építésére jó lehetőség volt ez a téma. Ezt követően megnéztük a munkafüzet színezőjét és mindenki kiszínezhette, mit szeret együtt csinálni a barátjával.
Gyöngyösi Arany János Általános Iskola
A november havi téma már közelebb állt ehhez a korosztályhoz. Élvezték a beszélgetéseinket, a feladat nagyon tetszett mindenkinek. Különösen motiválta őket a díszes szélűre vágott lap, amelyre a „fotóikat” elkészíthették. Munka közben kérdezgették egymást, ki kiről rajzol, tanácsokat adtak egymásnak.
A kész alkotás mindegyiküknek egyformán tetszett.
Ebben a hónapban A társas kapcsolatok témakörben szerveztek foglalkozásokat intézményünk pedagógusai. A téma kapcsán több aktuális probléma is felszínre került, ezeket beszélgetéssel próbálták megoldani a pedagógusok. Az elkészült munkadarabok ennek eredményességét mutatják.
Szolnoki Szolgáltatási Centrum Sipos Orván Szakképző Iskola és Kollégium
9. előkészítős családellátó osztályommal ezúttal egy plakátot készítettünk, „Egyedül nem megy ” címmel.
Szükségünk van egymásra…
Lassacskán óvodai csoportunk igazi közösséggé kovácsolódik. A gyerekek szívesen járnak óvodába. A nagyobbak szeretettel fogadták a kisebbeket, bevonják őket a tevékenységeikbe. Állandó játszó csoportok, barátságok alakultak ki. A hiányzó társaik után érdeklődnek. A szeretet gyógyító erejét is megtapasztaltuk ebben a hónapban. Egy kisfiú kórházba került. A reggeli beszélgető kör idején hívott telefonon az anyukája. Mindketten kihangosítottuk a telefonunkat. A kis beteg, pedig elmesélte, hogy mi történt vele a kórházban. Ezt követően a gyerekek sorban jó kívánságokat, gyógyító szavakat mondtak neki. Bizonyára ez is hozzásegítette a gyógyuláshoz, mert már másnap haza is engedték a kórházból. Amikor gyógyultan, ismét óvodába jött örömmel ölelte meg társait.
A csoport szokásait/szabályait igyekeznek betartani. A „Babóca illem” szokás/szabályrendszerét a gyerekekkel közösen állítottuk össze. Próbáltuk az elemi viselkedési szabályokat, együttélési szokásokat közérthetően, a gyerekek nyelvezetére lefordítva megfogalmazni. A közösen felállított mércéket sokkal könnyebb betartani és betartani, mert ez már az azonosulás fázisában van akkortól kezdve, amikor megegyezünk benne. Ahhoz, hogy belsővé váljanak a téziseink, naponta felidéztük őket. Pozitív megerősítéssel, dicsérettel erősítettük azokban a helyzetekben a gyerekeket, amikor alkalmazták a szabályokat. Mivel az érzelmi motiváltság és az utánzásos tanulás is az óvodás korúak sajátossága, könnyen ment a szokásrendszer kialakítása. Nemcsak tudják, hanem alkalmazzák is azokat, felismerik, ha valaki nem tartja be őket, figyelmeztetik is egymást a helyes viselkedési szokásokra.
A Konyári Óvoda Maci csoportja a Boldogságóra novemberi (társas kapcsolatok) témájához kapcsolódva barátság karkötőt készített. A csoportba járó gyerekek szívesen vannak együtt, szeretnek egymás társaságában lenni. A sok közös játék, az együtt átélt élmények egyre jobban összekovácsolják a közösséget. Alakulóban vannak a kisebb-nagyobb baráti társaságok is. A karkötőket legtöbben barátjuknak fonták. Az ajándékot mindenki örömmel viseli, amely egyben a Maci csoport összetartozását is jelképezi.
Egy kis házban öt kis szoba
sorakozok szépen,
öt kis ember bújik oda
melegedni télen.
A ház a tenyerünk, az ujjaink a szobák. A gyerrkek nagyon boldogan mondogatták, hogy melyik barátjuk melyik ujjban lakik. Milyen jó együtt játszani.
Egyik reggel Bábszínházast játszottak, ebben a játékban ők irányítottak, nagyon jól együtt játszottak, jó kistársaságot alkottak.