Barátokkal szép az élet:)
Társas kapcsolatok ápolása
Szükségünk van egymásra!
November a társas kapcsolatok hónapja
A hónap témájaként megjelölt: TÁRSAS KAPCSOLATOK a mindennapjaink része, mivel az óvodai nevelés általános feladatai között szerepel az érzelmi, az erkölcsi és az értékorientált közösségi nevelés.
A mindennapokban arra törekszem, hogy az élményekkel teli közös tevékenységek során az egymáshoz tartozás érzését erősítsem a gyerekekben. Szociális érzékenységük fejlődését változatos élethelyzetekben támogatom, amelyekbe jól illeszthetők a boldogságovis mesék, közösségépítő játékok és beszélgetések, kézműves feladatok, mozgással illusztrálható vidám dalok.
Ebben a hónapban is volt négy nap, amikor koncentráltan a társas kapcsolatok téma feldolgozására fókuszáltunk. De nap-nap után azon vettem észre magam, hogy oly gyakran, újra a témához szervesen kapcsolódó tevékenységekkel találjuk szembe magunkat. Következzen néhány példa a teljesség igénye nélkül:
• Több ízben ünnepeltünk név- és születésnapokat a hónap során. Ezeket az alkalmakat kihasználtam a gyerekek énképének, pozitív önértékelésének erősítésére. A szülők kezdeményezése alapján szoktuk a gyerekeket köszönteni, s ilyenkor az ünnepelt meg is kínálja a társait édességgel. Most viszont az egyik kislány almát hozott, amiből a csoporttal közösen vitaminsalátát készítettünk. A dajka nénink megpucolta a gyümölcsöket és egy kézidaráló segítségével, a gyerekek közreműködésével, pillanatok alatt feldolgozásra került az alma. Fahéjjal és kis mézzel ízesítve fogyasztottunk közös munkánk eredményét, Szilvia nevű kislányunk egészségére.
• Vegyes csoport révén a kicsik segítése a nagyobb társak részéről. /pl.: öltözködés/.
• Az udvari játék során a biciklik, motorok felváltva való használata /a barátok megbíznak egymásban és betartva az általuk megfogalmazott közös szabályt, játszanak/.
• A magabiztos nagyok szívesen gardírozzák a félénkebb kicsiket az udvari játékok során. Szívesen bevonják őket szerepjátékaikba.
• A szabadjáték során a barátok szívesen konstruálnak együtt, gyakran keresik egymás társaságát szerepjátékok alkalmával.
• Apróbb figyelmességeket hoznak egymásnak, majd viszonozzák a kedvességet.
• Páros és mikro csoportos munkaformák alkalmazásakor.
• A havi téma feldolgozása során megismert játékok újra játszását igényelték. /pl.: Pizzamasszázs, Levélírás egymás tenyerébe stb./
• Gyógytea főzés és kóstolás, közös teázás. /hárs, fodormenta/
• Gyümölcsnap alkalmával egymás kínálása, testvéries elosztás.
• Naposok munkája, társak kiszolgálása.
A hónap témáját az első foglalkozás alkalmával, Bartos Erika: Barátság c. történetével indítottam. A gyerekek ismerik a mese szereplőit, szeretik Bogyó és Babóca kedves történeteit. Céllal választottam ezt az epizódot, mert itt indul a két főszereplő barátsága. Bemutattam azt, hogy egy konfliktusos kezdet után is van esély a kapcsolat rendezésre és egy mély barátság kialakulására. A mese után elkészítettük a csoport „barátság térképét” a következő játékos módon. Minden gyereknek saját óvodai jele van és ezt már mindenki megtanulta szeptember óta. A kinyomtatott jeleket, szétszórtan a szőnyegre helyeztem. Minden gyermeknek 3 papír szívet adtam a következő instrukciót követően: „Tedd a szívet a barátaid jeléhez!” A gyerekek kinyilváníthatták saját véleményüket. Sok érdekeset megtudhattam a csoporton belüli kapcsolatokról a gyerekek választásai nyomán. Örömmel láttam, hogy minden jel mellé került legalább egy piros szívecske. Egy kisfiú és egy kislány került többszörösen kiválasztásra, akik valóban központi szerepet töltenek be a csoport életében. Pozitív, segítőkész, barátságos személyiségükkel jó példák a többiek számára. Az elkészült „barátság térképet” felhelyeztük egy paravánra, hogy szemünk előtt legyen: „Nem vagyunk egyedül”.
A második foglalkozásra mesehívó furulyámmal hívogattam a gyerekeket. A Boldogságórás kézikönyvben felkínált, Ferenczi Éva: Süni irigy lesz c. bábjáték szolgáltatta az alapot. Bevonva az óvónő kolléganőmet, mi nem báboztunk, hanem egy interaktív dramatizálást kezdeményeztünk, melybe bevontunk a gyerekeket is. Szívesen kapcsolódtak a felkínált szerepekbe és jól látták az általunk bemutatott két szereplő viselkedésének különbözőségét. A játék végén, a katarzist átélve, szívesen énekeltük a hónap dalát. Ezt követően kínáltam fel a barátságkarkötő készítésének lehetőségét. A gyerekek szívesen vettek részt a manuális tevékenységben. Több színű fonal sodrásával készíthették el a karkötőket páros munkával. Mivel a sodrás műveletéhez 2 gyermekre volt szükség, egymást követően készítették el az „ékszert”, majd felkötötték egymás csuklójára a barátságuk jelképét. Kedves pillanatoknak lehettünk tanúi.
Harmadik foglalkozásunk, egy nyüzsgősebb napunkat csendesítette le. A szőnyegen körbe ülve a „Kis barátom, hogy vagy?” c. játékot kezdeményeztem a kézikönyv leírása alapján. Magam is elcsodálkoztam, milyen csendet és egymásra figyelést teremtett ez a játék. De itt nem álltunk meg, fűztem a játékot tovább a tenyérbe rajzolt üzenet átadással. Szinte tapintható lett a csend, a gyerekek koncentrációja. Ezt követően, egy fonal segítségével, megvalósítottuk „A mindenkinek van barátja” c., kézikönyv által felkínált ötletet. A nagyok ügyesen tartották a fonalat és a gombolyag gurítás is jól ment nekik, a kicsik segítséggel tudták megoldani a játékos feladatot. Ebben a játékban is voltak olyanok, akiket többször is választottak, míg a végére itt is mindenki megkaphatta legalább egyszer a gombolyagot.
A negyedik foglalkozásunk gerincét egy látogatás adta. Arra gondoltam, ha már társas kapcsolatok ápolását célozza ez a hónap, kicsit ki is lépünk a megszokott keretek közül. Gyerekeinkkel ellátogattunk a szomszédos csoportba és egy általunk készített, kedves mikulásos asztali díszt vittünk ajándékba. S mivel mindkét csoport jól ismeri a Bagi Bella által írt hónap dalát, közös éneklésbe kezdtünk. A vidám mozgással kísért éneklés után szörpöt ittunk, mellyel a vendéglátóink kínáltak meg felfrissülés képpen. Visszatérvén csoportunkba a Boldogság várunk harmadik lépcsőfokára kitűztük a barátság jelét és a gyerekek megjegyezték, már megint közelebb kerültünk a várkapuhoz. Meg is számoltuk, mennyit kell még lépnünk, hogy felérjünk a várba.
Barátság? Boldogság?
Megannyi kérdést tettek fel a gyerekek ezzel a témával kapcsolatban, amelyekre közösen kerestük, adtuk meg a választ. Reggel, amikor megérkeznek az iskolába ,próbálunk ráhangolódni a tevékenységekre, ezért mindig beszélgetéssel kezdjük a napot. Leülünk a szőnyegre, és elmondjuk egymásnak milyen ma a hangulatunk. Aztán minden nap megbeszéltünk egy kérdést a kapcsolatokról, majd lezártam a témát egy rövid játékkal. A gyerekek nagyon aktívan vettek részt a beszélgetésben, a játékban. Mindig levontuk a következtetést, tanulságot. Ezen kommunikációs helyzetek által sokkal jobban figyeltek egymásra a gyerekek a nap során. Figyelmeztették egymást, ha valaki bántani akarta volna a másikat. Elfogadták, hogy mindenki egyedi, más, és pont ettől olyan érdekes a barátság. Az érdekes számomra az volt, hogy mindig visszatértek a korábbi hónapok témájához a beszélgetések során: „Hálás vagyok, mert…”Nyugi, sikerülni fog, optimisták vagyunk…”
Számomra ennél nagyobb sikerélmény nem is kell. A munkámnak látszik az eredménye, szeretettel tanulunk, elfogadjuk, segítjük egymást, és ezáltal a tanulás is egyszerűbb.
Az iskolai napot ugyancsak beszélgetéssel zárjuk. Egy kis relaxálás halk zenével a háttérben, elcsendesedünk, majd megvitatjuk a nap történéseit. Mindenki elmondhatja pozitív vagy negatív élményeit, tapasztalatait, és azt is természetesen, hogyan tudunk javítani az esetleges felmerülő problémákon, feszültségeken a jövőben. Igyekszem úgy irányítani a beszélgetést, hogy mindig ők mondják ki a megoldást. A gyerekek tüskék nélkül, boldogan várják szüleiket. Levontuk a következtetést: „Jobb Veled a Világ!”
A barátságról beszélgettünk a Gyerekekkel. A jó barát legfontosabb tulajdinságait írtuk össze. Bizalom játékkal zártuk az órát.
Ebben a hónapban nagyon sokat beszélgettünk a társas kapcsolatok jelentőségéről, a barátságról.
Ebben a hónapban nagyon sokat beszélgettünk a társas kapcsolatok jelentőségéről, a barátságról.
Ebben a hónapban nagyon sokat beszélgettünk a társas kapcsolatok jelentőségéről, a barátságról.
Naftalin kalandjai
Naftalin, a törpe ma is magányosan sétálta körbe birtokát, hiszen valamiért egy ideje senki feléje se nézett.
Nagyon rosszul érezte magát, mert nem volt vele senki, még a testvére vagy az anyukája sem. Nem értette miért nem akarnak vele barátkozni a többiek. Nem tudta miért nem jönnek hozzá a testvérei, vagy az anyukája. Úgy érezte senki sem szereti. Nagyon szomorú volt egyedül.
Amint sétálgatott, elért az erdő széléig. Egyszer csak arra jött egy csúnya róka, és megkergette. Egy farkas látta, hogy nagyon rohannak, ő is utánuk eredt. Szerencsére volt Naftalinnál étel, és odadobta nekik, erre azok elengedték. A kis törpe elért egy körtefához, ott lefeküdt, mert olyan fáradt volt, hogy már moccanni sem bírt. Azon nyomban el is aludt. Álmában a farkas meg a róka róla beszélgettek:
– Hallod-e te róka, miért kergetted meg azt a szegény törpét?
– Azért, mert egyedül mászkált az erdő szélén.
– Én is jó ideje figyelem már, mostanában tényleg mindig egyedül sétál, senki sem jön hozzá.
– Vajon miért lett ilyen magányos?
– Talán azért maradt egyedül, mert mindenkinek dolga van. – mondta jóhiszeműen a farkas.
– Lehet nem is akarnak vele barátkozni a többiek, mert biztos sokat beszél.
– Vagy azért kerülik, mert mostanában rongyos, koszos a ruhája?
– Inkább azért, mert mindenkivel verekedik, mindig csak rosszalkodik, azért nem akarnak vele játszani a többiek.
– Még az anyja is haragszik rá, mert mindig bántotta a testvéreit, dobta a kistestvérére a sarat.
– Talán valaki rábeszélte, hogy csináljon rosszat mindenkinek?
– Ha így folytatja, magányosan fog megöregedni.
Naftalin felriadt álmából, és elindult, hogy barátokat keressen. Odaért egy házhoz. Bekopogott, de nem volt ott senki. Tovább ment, mendegélt. Egyre azon gondolkodott, hogy viselkedjen, mit csináljon, hogy ne legyen többé magányos. Már esteledett. Odaért egy másik házhoz, bekopogott. Senki nem válaszolt, de az ajtó nyitva volt, hát Naftalin bement. Körülnézett, nem talált ott senkit, csak jó nagy rumlit. Összeszedte a házat és ott maradt éjszakára. Reggel aztán tovább állt. Felment egy dombra, látott egy várost. Arra vette az útját. Amint ment, mendegélt, megpillantott egy iskolát. Gondolta bemegy, hátha ott játszanak majd vele. Éppen akkor csengettek ki szünetre. Naftalin nézte a gyerekeket, hogy milyen barátságosan játszanak. Amint nézelődött, észrevett egy kislányt, aki szomorúan sírdogált a lócán. Odament hozzá, és megkérdezte:
– Miért sírsz?
– Elvesztettem a labdám.
– Ne sírj, én majd segítek megkeresni! – mondta Naftalin.
Úgy is tett, segített a kislánynak megkeresni a labdát. Lett nagy öröm, mikor a bokorban megtalálták! Azután együtt játszottak. Jó barátok lettek. Naftalint valami nagyon jó érzés töltötte el: megtapasztalta, hogy jónak lenni milyen jó. Boldogan tért haza. Úgy érezte, hogy most már minden jó lesz.
Attól kezdve Naftalin megváltozott. Szépen játszott a barátaival, mindig vigyázott a kistestvérére, anyukájuk nagyon örömére. Kedves, barátságos törpe lett, aki figyel másokra, mert nem akart soha többé barátok nélkül, magányosan élni.
Így volt, mese volt, minden szava igaz volt.
Két tanuló saját asszociációi rajzban