Speciális Alapiskola Hurbanovo
KIS CSEMETÉK csoportja
A novemberre tervezett témával játékos formában foglalkoztunk. A barátság fontosságát boldogságfelhőn együtt utazva kreatívan mutatták be a gyerekek. Pár szóval bemutatták saját magukat és a legjobb barátjukat, elmondták ki miért fontos számukra. Barátság szíveket nyírtak ki, majd fontos vagy nekem virágokat alkottak.
Megalkottuk első mesénket. Fogadjátok olyan nagy szeretettel, amilyennel küldjük!
Speciális Alapiskola Hurbanovo
FONTOS VAGY NEKEM
A Nagy Csemeték csoportja a 2019. november 27.-én megtartott projektnap aktív résztvevője volt. A nap során a gyerekek játékos formában foglalkoztak a gyermekek barátsághoz való jogával, a saját identitásukkal, a mások fontosságával. Lelkesen énekélték Szofi és Borisz elöadásában a Legjobb barátom című dalt, mely rámutatott a „Fontos vagy nekem“ ffogalom mibenlétére.
Ebben a hónapban nagyon sokat beszélgettünk a társas kapcsolatok jelentőségéről, a barátságról.
Speciális Alapiskola Hurbanovo
Társas kapcsolatok
A foglalkozáson megbeszéltük miért van szükségünk másokra, és másoknak is szükségük van ránk. A családi és baráti kapcsolatok biztos hátteret jelentenek és rengeteg öröm forrása lehet. Kipróbáltunk többféle kooperációt igénylő játékot, mindegyik játék után a gyerekek beszámoltak a játék során megélt érzésekről, tapasztalatokról. Az album bemutatja a családtagokat és baráti viszonyokat, akik társaságában jól érzik magukat, közös tevékenységekben vesznek részt, megosztják egymással gondolataikat, támogatják egymást.
Spongyabob csoport
Speciális Alapiskola Hurbanovo
A gyerekekkel átrendeztük az osztályt, úgy, hogy egy körben le tudjunk ülni, hogy jól lássuk és halljuk egymást. Felvetettem a havi témát -társas kapcsolatok- hogy tudják e vajon mit jelenthetnek ezek a szavak. A gyerekek először nem igazán értették, de miután elkezdtük jobban kifejteni a szavakat, hogy mit jelenthetnek, már jobban megértették a szavak lényegét. Arról beszélgettünk, hogy ki kivel/kikkel tölti legszívesebben az idejét, kinek mit jelent a család, a barátok, a házi kedvencek, a szomszédok, …és így tovább. A gyerekek többsége a testvéreivel, illetve unokatestvéreivel tölti legszívesebben az idejét (bújócska, fogócska, babázás, …), de volt, aki az iskolából a cicájához fut haza, hogy megetethesse és megsimogathassa, majd együtt játszanak. Az egyik kislány szívesen tölti az idejét a nagymamájánál, mert szeret vele sütni és főzni. Ezekhez hasonló történetek osztottak meg velem a gyerekek. A beszélgetés után megkértem őket, hogy rajzolják le az előbb elhangzott történeteik közül azokat, amik számukra a legkedvesebbek, majd ezekből a képekből egy fotóalbumot fogunk készíteni. Nagyon jól sikerültek az albumok, nagyon élvezték a feladatot. Németh Nikoleta
Speciális Alapiskola Hurbanovo
Meditáció keretében a gyerekek az óra elején meghallgatták Szofi és Borisz történetéből A legjobb barátom kezdetű gyerekdalt. Megtudhattuk, hogy a legjobb barátok nem nevetik ki egymást, kölcsönadják a játékaikat, kisegítik egymást a szükségben. Ráhangolódtunk az e havi témára.Közösen megbeszéltük, hogy a barátait mindenki maga választja. A barát fontos nekünk, vele jól érezzük magunkat, jóban és rosszban mellettünk van. Ötletes hozzászólások hangoztak el a témával kapcsolaban,és az is kiderült, hogy mindenki fontos valakinek.Többen a kis házi kedvenceiket tartották társuknak, barátuknak. Folyamatosan készültek a közös albumhoz a képek. Végül úgy döntöttünk,hogy egy boldogságfelhőn utazzunk együtt azokkal, akik fontosak nekünk. Az óra befejező részében együtt énekeltünk, táncoltunk a hónap dalára. (Állatbarátok csoportja)
„Az ölelés az egyik legcsendesebb és legszebb módja annak, hogy kifejezzük: FONTOS vagy nekünk!” Ez az idézet már egy hónapja felkerült a bölcs tudósságunk falitáblájára. Nehéz és sokszínű hónapot hagytunk magunk mögött, hiszen az osztályunkból 5 gyerek világutazóként 3 hétre elutazott Lichtensteinbe, s nélkülük készültünk velük csak a szívünkben a társas kapcsolatok erősítésére. Azt hiszem a láthatatlan kötelék még szorosabb lett, hiszen a nyílt hetünk után az osztályunk újra teljes létszámmal vett részt a hagyományosan megrendezésre kerülő Raffay hetünkön. A közös élménybeszámolós beszélgetőkörök után közösen készültünk a mesemondó versenyre, a rajzpályázatra és az Óperencián innen és túl mesei vetélkedőre. Sok-sok nevetés és persze sírás is vegyült a hónapunkba. Már alig várták a vetélkedőket, de sokszor odabújva suttogva kérdezték… Zsuzsi néni… Mikor lesz boldogságóra? Megvárjuk a többieket is! Hát persze! A közös játékok és rendezvények lényege, hogy együtt legyünk. Ha nem is résztvevőként, de nézőként mindenhol szorkultonk egymásnak, s ez is erőt adott nekik, nekem, hogy jó úton haladunk. Igen, egy csapat vagyunk, s segítjük egymást. A hónap utolsó napján örömmel várták a testnevelés órát, de ahogy meghallották, hogy BOLDOGSÁG Nap…. Örömük határtalan volt. A napunkat egy kedves köszöntéssel kezdtük, ahol a gyerekek Bagdi Bella Szép nap c. dala alatt választhattak egy köszönési stílust… Nem okozok nagy fejtörést, ha azt mondom, az ölelésé volt a főszerep. A napot relaxációval kezdtük, s a s néhány szomorkás arc is felderült. Kíváncsian vágtak bele a napba. A boldogság napunk tele volt kölcsönös játékkal, bizalom vakvezető játékkal, barátság fonállal. Megnéztük a süni,aki szúrt c. kisfilmet, s megállapítottuk, hogy mindenkinek szüksége van barátra. Segíteni kell egymást. Ezután jött a közös ölelés is! Jelentem, én sem maradhattam ki belőle! Az ölelés, a barátság, a szeretet fontossága után arról beszélgettünk , hogy kik fontosak nekünk. Ezt meg is jelenítettük egy fotóalbumban, ahol az önarcképük, a családjuk, barátaik után saját kézlenyomatukba az osztálytársak kedves szavai zárultak. A nap végén egy mesei vetélkedővel zártuk a napot. A rendezvények nyitottak voltak, s a szülők i s bekapcsolódtak a közös programjainkba. A nap végén elmaradhatatlan meditációval erősítettük meg a hónap üzenetét: „Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan”! Köszönöm, hogy az én segítő, bátorító társaim itt vannak, s azok a boldogságos emberek, pedagógusok, szülők, akik hiszik, hogy ezen a földön még fontos a szeretet, a hit és a remény!
DSZC Baross Gábor Középiskolája és Kollégiuma
A novemberi boldogságóráink is nagyon jó hangulatban teltek. A csoport a kisfilm készítését választotta. A diákok kitalálták és megírták a forgatókönyvet, az alapján, hogy ők milyen konfliktusokba keverednek legtöbbször, és hogy azokat hogyan szokták,hogyan lehetne megoldani. A „filmforgatás” során persze a bakik sem maradtak el,így sok nevetés közben, nagyon vidáman készült el a videónk. A kisfilmünkben a konfliktusok megoldásában is nagy szerepet játszó társas kapcsolatok fontosságát, támogató, megtartó erejét szerettük volna szemléltetni.
A történet első részében egy iskolai konfliktust mutatunk be,melyben a főszereplőt az egyik társa miatt puskázáson kapják. Bár az osztálytárs nem szándékosan árulja el a főszereplőt,ő mégis dühösen reagálja le a helyzetet. A konfliktus megoldásában be akartuk mutatni,hogy milyen sokat jelent,ha van, aki kiáll a másik mellett és a védelmébe veszi. A végén a bocsánatkérés oldja fel a vitát.
A történet folytatásában a főszereplőnk este bulizni megy,ahol véletlenül táncolás közben neki megy valakinek. Szóváltásba keverednek,ami akár tovább is fajulhatott volna. De egy jó barát segítségükre siet és egy rövid megbeszéléssel megnyugtatja őket,oldja a feszültséget. Másnap reggel a főszereplőnk szüleivel beszél,akik aznap értesültek a Krétából a puskázás miatt kapott egyesről és emiatt mérgesek lettek a fiúkra. De miután átbeszélik a fiúkkal mit lehetne tenni, kompromisszumot kötnek,és a főszereplőnk jóvátételt felajánlva oldja meg a konfliktust.
Mind a három helyzetben a társas kapcsolatoknak köszönhetően tudott rendeződni az adott probléma. A videó készítés végén a diákok megfogalmazták,hogy társas támogatás nélkül sokkal nehezebb lenne az élet,és azért teszi őket boldoggá,hogy van családjuk, barátaik, mert nélkülük nagyon magányosak lennének,velük pedig a nehézségekkel is sokkal könnyebb szembenézni.