A foglalkozást relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd a „Néma” c. játékkal folytattuk (a gyerekek a teremben járkálnak, kezüket összeütve köszönnek egymásnak. A játék elején egy gyermeket kijelöltem, aki nem szólalhatott meg. Aki vele találkozott, szintén megnémult, így egyre kevesebben beszélhettek. A játék akkor ért véget, amikor mindenki elnémult.
Ezután beszélgettünk arról, hogy miért jó, hogy van barátjuk, milyen jó tulajdonságát szeretik, mit szoktak együtt csinálni.
Barátságvirágokból kertet készítettünk. Mindenki annyi szirmot ragasztott a virágára, amennyi barátja van, majd rárajzolta a jelüket is.
A foglalkozás végén Bagdi Bella Repülj velem c. dalát énekeltük, és kísértük mozgással .

A téma feldolgozásának első foglalkozásán a kört alakítottunk a székekből, ebben a „fészekben” végeztük a relaxációs gyakorlatot ( „Puha meleg, felengedek…”) majd barátságról beszélgettünk . Ezután egy fonalgombolyagot – melynek a végét a székre tekertük – továbbítottak a barátjuknak, és elmondták mit szeretnek benne. Az így elkészült „pókháló” alatt- felett még sokáig bujkáltak.
A második héten barátság nyakláncot készítettünk. A medálba mindenki a saját jelét, és saját magát rajzolta, majd átadta barátjának, miközben Bagdi Bella Ölelj át szép nap c. dalát hallgattuk. Ezután „varázsragasztóval” összeragasztottam a barátokat- mindig más testrészt megnevezve (pl. váll, hát, kisujj, könyök stb.) – így kellett a teremben sétálni. A játék után azt kértem, hogy öleljék meg a párjukat, majd körbe ültünk, és mindenki elmondhatta, hogy érezte magát, mi volt könnyű/nehéz ebben a játékban.
A harmadik alkalommal a relaxációs gyakorlat után arról beszélgettünk, hogy milyen kapcsolataink vannak még a barátságon kívül, le is rajzolták ezeket a kapcsolatokat. Közben Bagdi Bella: Rosszkedvet elűző dalocska c. dalát hallgatjuk
Ezután a „Pizzakészítés” – masszírozós játék biztosította a jó hangulatot.
A negyedik alkalommal a relaxációs bevezetés után a Szívecske kereső játék következett.
A gyermekek létszámánál eggyel kevesebb szívet rejtettem el a csoportszobában. A keresgélés után körbeültünk, aki nem talált szívet, odament valakihez:
„Add a szíved kérlek!”
„ Mit adsz érte?” Pl. ölelést, pacsit, simogatást, mosolyt, dicséretet stb.
Amikor már mindenki sorra került, az utolsó gyermek is megkapta a szívet. A játékban dadus nénink is részt vett.
Arra is maradt még időnk, hogy előre nyomtatott emberfigurákat színezzenek, amire felrajzolták saját jelüket. Közben: Bagdi Bella: Tükördal c. dalát hallgattuk. Amikor elkészültek, elhelyeztük a szőnyegen – mindenki a barátja mellé tette a figuráját, közben elmondhatta, mit szeret együtt csinálni a barátjával. Végül felragasztottuk egy szív forma köré, és kitettük a faliújságra.

Az apró meglepetések szerzése, a mások megsegítésének tudata a Napsugár csoport tagjait igazi cinkostársakká kovácsolta a hét folyamán. Egész héten nagy örömmel gyűjtögették a zöldségeket és gyümölcsöket, majd péntek reggel nagy izgalommal várták, hogy átadhassák szegényebb sorsú társaiknak. A tevékenységen igazi barátokként játszottak együtt és a végén megtapasztalhatták az adakozás örömét: kicsi dolgokkal nagy örömet szerezni a társaiknak.