Ebben a hónapban igyekeztünk sokat beszélgetni az emberi kapcsolatokról. Próbáltam megértetni a gyerekekkel, hogy milyen fontos minden embernek az, hogy szeretve legyen, hogy társaságban jól érezzük magunkat, mi magunk is kedvesen forduljunk a másik felé, és milyen hatással vannak ránk a családtagok, barátok személye. Jó volt látni, hogy a csapatos játéknál, amikor 3 gyerkőcnek együtt kellett valami közöset alkotni építőkockákból, beszélgettek, ötleteltek mi készüljön belőle. Volt akinek nehezebben ment az alkalmazkodás, volt akinek könnyebben de végül ügyes alkotások születtek, bár nem ez volt a lényeg, hanem szerettem volna látni, hogy olyan gyerekek akik nem nagyon játszanak együtt szabad idejükben, azok mennyire tudnak együtt működni egy ilyen játéknál.
Megkértem őket, hogy rajzolják le azt a személyt aki fontos nekik, akit szeretnek. Sokan az anyukájukat, apukájukat rajzolták, igazából ezt is vártam, de volt aki barátját rajzolta le. Ezeket a rajzokat utána közösen megbeszéltük. Mennyire fontos már ebben a korban, hogyan szólunk és fordulunk a másik felé, hiszen egy életen át meghatározó lehet az a valaki, aki óvodában jó barát volt, kedvesen szólt hozzád, játszott veled (és sajnos ugyanez negatív értelemben is).
A téma zárásaként pókhálós játékot játszottunk, be kellett fejezni a gyerekeknek az „Azt szeretem benned, hogy…” kezdetű mondatot. Nagyon kedveseket mondtak a másikról, az arcukon pedig lehetett látni, milyen jól esett nekik a másik gyerek kedvessége. Szívmelengető boldogságóra volt ez is.

-Relaxálás ejtőernyővel: nagymozgások, finomabb kar és ujjmozgások, hullámzó mozdulatok, járások
-Az ejtőernyőn ülve „rásimogatják” egymás hátára, karjára a zenét ( Bagdi B. Süss fel nap! )
Mátyás király levelet ír kezdetű mondókában említett tevékenységek „rárajzolása” a társ hátára
-Az ejtőernyőt varázsigékkel repülő szőnyeggé varázsoltuk, a hónap dalára táncolhattak körülötte. Ha elhallgatott a zene, az egyre kisebb szőnyegen kellett helyet foglalniuk, mely csak akkor „repült”, ha már mindenki rajta állt.
-Ki libámat elviszi ( dalos játék )
-Aramsamsam ( dalos játék )
-Barátság karkötő készítése pipaszurkálóból fagolyók felfűzésével
-A foglalkozás hangulati lezárása : teafőzés a fűszernövény kertünkből gyűjtött mentából, citromfűből.

A foglalkozást relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd a „Néma” c. játékkal folytattuk (a gyerekek a teremben járkálnak, kezüket összeütve köszönnek egymásnak. A játék elején egy gyermeket kijelöltem, aki nem szólalhatott meg. Aki vele találkozott, szintén megnémult, így egyre kevesebben beszélhettek. A játék akkor ért véget, amikor mindenki elnémult.
Ezután beszélgettünk arról, hogy miért jó, hogy van barátjuk, milyen jó tulajdonságát szeretik, mit szoktak együtt csinálni.
Barátságvirágokból kertet készítettünk. Mindenki annyi szirmot ragasztott a virágára, amennyi barátja van, majd rárajzolta a jelüket is.
A foglalkozás végén Bagdi Bella Repülj velem c. dalát énekeltük, és kísértük mozgással .

A téma feldolgozásának első foglalkozásán a kört alakítottunk a székekből, ebben a „fészekben” végeztük a relaxációs gyakorlatot ( „Puha meleg, felengedek…”) majd barátságról beszélgettünk . Ezután egy fonalgombolyagot – melynek a végét a székre tekertük – továbbítottak a barátjuknak, és elmondták mit szeretnek benne. Az így elkészült „pókháló” alatt- felett még sokáig bujkáltak.
A második héten barátság nyakláncot készítettünk. A medálba mindenki a saját jelét, és saját magát rajzolta, majd átadta barátjának, miközben Bagdi Bella Ölelj át szép nap c. dalát hallgattuk. Ezután „varázsragasztóval” összeragasztottam a barátokat- mindig más testrészt megnevezve (pl. váll, hát, kisujj, könyök stb.) – így kellett a teremben sétálni. A játék után azt kértem, hogy öleljék meg a párjukat, majd körbe ültünk, és mindenki elmondhatta, hogy érezte magát, mi volt könnyű/nehéz ebben a játékban.
A harmadik alkalommal a relaxációs gyakorlat után arról beszélgettünk, hogy milyen kapcsolataink vannak még a barátságon kívül, le is rajzolták ezeket a kapcsolatokat. Közben Bagdi Bella: Rosszkedvet elűző dalocska c. dalát hallgatjuk
Ezután a „Pizzakészítés” – masszírozós játék biztosította a jó hangulatot.
A negyedik alkalommal a relaxációs bevezetés után a Szívecske kereső játék következett.
A gyermekek létszámánál eggyel kevesebb szívet rejtettem el a csoportszobában. A keresgélés után körbeültünk, aki nem talált szívet, odament valakihez:
„Add a szíved kérlek!”
„ Mit adsz érte?” Pl. ölelést, pacsit, simogatást, mosolyt, dicséretet stb.
Amikor már mindenki sorra került, az utolsó gyermek is megkapta a szívet. A játékban dadus nénink is részt vett.
Arra is maradt még időnk, hogy előre nyomtatott emberfigurákat színezzenek, amire felrajzolták saját jelüket. Közben: Bagdi Bella: Tükördal c. dalát hallgattuk. Amikor elkészültek, elhelyeztük a szőnyegen – mindenki a barátja mellé tette a figuráját, közben elmondhatta, mit szeret együtt csinálni a barátjával. Végül felragasztottuk egy szív forma köré, és kitettük a faliújságra.