A társas kapcsolatok fontosságát úgy jelenítettük meg, mint összekapaszkodó, s abban eggyé váló kezeket.
Társas kapcsolatok ápolása
A szocializáció minden gyermek számára fontos, ha csoporttársaival örömmel játszik, megosztják a szerepeket, várják egymást reggelente a mi faladatunk is könnyebb, ehhez is adtak segítséget a hónap során a Boldogságóra tevékenységei.
Bagdi Bella zenéje felkeltette az érdeklődésüket, majd azt a kérdést tették fel egymásnak, „Kis barátom , hogy vagy?”
A héthez kapcsolódó dallal folytattuk a tevékenységet: Pajtikám gyere velem játszani….. A szituációs játékot próbálták ki, nagyon jól sikerült egymást jó kedvre deríteni.
Majd zárásként meghallgatták a hónap meséjét.
Szentesi Felsőpárti Óvoda, Dr. Mátéffy Ferenc utcai Tagóvodája
A barátság, az egymás iránti szeretet és tisztelet kialakítása nagyon fontos csoportunk, illetve az egész óvoda életében. Sokat beszélgettünk a társas kapcsolatokról, a barátságok ápolásáról, arról, hogy mit szabad és mit nem egy barátságban, hogy mitől lesz valaki igaz barát. Elmeséltük a gyermekeknek (bár legtöbben már tudták), hogy Mi, Adrienne és Kata óvó nénik, már 33 éve,-iskolás korunk óta-, barátok vagyunk. Ők is megnevezték, hogy kit tartanak a barátjuknak, és miért lettek barátok. Postás játékkal kiderítettük, hogy a csoportban ki-kinek a barátja.
Nagyon szerették ezt a témát a gyerekek. A feldolgozást ismét a hónap dalával kezdtük, majd beszélgetéssel folytattuk. Megbeszéltük, miért fontosak számunkra a társas kapcsolatok, miért van rá szükségünk.
Főként a munkafüzet feladatait csinálgattuk. A „Viszonozd a figyelmességet!” feladatnál nagyon tetszett: Amit anyukád mond: Büszke vagyok rá, hogy ötöst kaptál. Amit te válaszolsz: Büszke vagyok rá, hogy te vagy az anyukám!
Később egy nagy piros szívre összegyűjtöttük, hogy melyek azok a dolgok, amelyek közösek az osztályban.
A novemberi óra fő célja az volt, hogy a gyerekekkel körbejárjuk, milyen társas kapcsolataik vannak, melyek a legfontosabb emberek az életükben, hogyan ápolhatnak jó kapcsolatokat, melyek azok a tulajdonságok, amelyek segítik a békés kapcsolat fenntartását.
Az órához a termet most azért nem rendeztük át, mert a csoportmunkák miatt a padokra szükségünk volt. Időkeretet nem szerettem volna behatárolni, inkább arra törekedtem, hogy kapkodás, sürgetés nélkül, jó kedvvel oldjuk meg a feladatokat.
Az órát relaxáció helyett most csapatépítő, hangulatteremtő játékokkal kezdtem, ráhangolódva a témára. Elértem vele a célom, vidám hangulat kerekedett.
A fogalom bevezetését képekkel segítettem. A pillanatképek segítségével rávezettem őket, milyen közösségekbe tartozhatnak, ott milyen szerepet tölthetnek be.
Mivel szerettem volna az órát minél több feladattal kitölteni, és sok szempontból körüljárni a témát, ezért munkaformának a csoportmunkát választottam. Minden csoport más feladatot kapott, Egymás feladataival, témáival a felkészülés, a feladat elvégzése után, a beszámolók, és előadás alkalmával ismerkedhettek meg. Az első csoport megfejtette a hónap keresztrejtvényét. A második csoport társas kapcsolatokat kifejező képeket csoportosított. A harmadik csoport tulajdonságokat felsoroló szókártyák közül választotta ki azokat, amelyek jellemzik a jó barátot.
A hónap meséjének A nyuszi, az őzike meg a répa című mesét választottam. Szeretettel nézte meg a többi csoport a 4. csoport bábelőadását.
Az órát szókörrel, és a hónap dalával zártuk, fokozva a boldogságunkat. Az elkészült munkák a faliújságon hirdették a jó társas kapcsolat boldogságfokozó szerepét.
Az órát követő napokban mélyítettük az érzéseinket a témával kapcsolatban. Készítettünk fotóalbumot. A Boldogságfüzetbe illusztrációt készítettünk a mesénkhez, leírtuk a hozzá kapcsolódó közmondást. „A jó barát drágább az aranynál.”
Rajzoltak a gyerekek magukról kis gyermekalakot. A figurákat körbe rakva kialakítottuk az „Együtt boldogan!” tablót. A hónap zárásaként barátságláncokat készítettünk. Színes papírból kis köröket vágtam ki, lyukasztóval kilyukasztottam, mint egy kis medált. Ráírhatták a nevüket, és bárkinek átadhatták, akit barátjuknak tekintettek. Aki kapta, felfűzte egy fonalra, Barátság-láncként.
Nagyon sokat tanultak a pozitív tulajdonságok összegyűjtésével, a társaik jellemzésekor választékosan felhasználták azokat.
A társas kapcsolatok hónapjában a fő szerepet a család és a barátok kapták. Mindjárt a téma elején készítettem egy kis tesztet arra vonatkozóan, mennyire ismerik egymást a boldogságcsapatom tagjai, akik több osztályból érkeztek. Meglepő eredmény született számomra is a harmadik hónap elején. Hihetetlenül jól ismerték egymást. Tudtak egész személyes dolgokat is a másikról.
A téma bevezetésére volt ,hogy egy animációs kisfilmet hoztam a szalonkáról, amit nagyon élveztek a gyerekek.
Ebben a hónapban hívtam iskolapszichológusunkat egy kötetlen beszélgetésre a témával kapcsolatban.
A gyerekek elkészítették a barátságötöst is, valamint verseket írtak : A barátom címmel.
Már a tanévet úgy kezdtük meg, hogy az osztályterem ajtajára különböző üdvözlési formákat ábrázoló fotókat ragasztottunk (ölelés, puszi, pacsi, ujjérintés, kézfogás…), amelyek közül a nap kezdetén minden kisgyerkőc rámutatással egyet kiválasztott, és annak megfelelően üdvözöltük egymást. Rövid idő elteltével egy kislány kivételével mindenki az ölelést, a puszit választotta. Szoros kötelék kialakulásához vezetett köztem és a tanítványaim között.
Miért fontosak a társas kapcsolatok? kérdés megválaszolásával kezdtük az órát. Elvégeztük a Dolgozz a házadon gyakorlatot, majd készítettünk egy rajzmontázst a kapcsolataikról, közben hallgattuk a hónap dalát.
A program alapjául szolgáló pozitív pszichológiát nemcsak a boldogságórákon, hanem a mindennapjainkban alkalmazom. Nagy hangsúlyt fektetünk a közös élményekre. Hangsúlyozzuk a társaság, az osztályunk, az iskola közösségének fontosságát.