Támogató kapcsolatok
A novemberi boldogságóra célja az volt, hogy a gyerekek felismerjék, kik azok az emberek az életükben, akik segítik, támogatják és biztonságot nyújtanak számukra. Az órán egyszerű, élményszerű tevékenységeket alkalmaztunk annak érdekében, hogy a tanulók saját tapasztalataikon keresztül értsék meg a támogató kapcsolatok jelentését.
Móra Ferenc: A jó orvosság című mesét feldolgoztuk, majd kiszínezték a hozzá kapcsolódó színezőt. A „Kis barátom, hogy vagy?” játék során nagyon figyeltek egymásra, kedvesen szóltak társukhoz. Eljátszottuk a „kedves szavak kosara” című játékot, színeztük és összeraktuk a szív puzzlét, építettünk dominótornyot, majd megállapítottuk, hogy közösen milyen szép dolgokat tudunk létrehozni.
Megbeszéltük, mit jelent az, ha valaki segít nekünk, vigyáz ránk vagy velünk van. A gyerekek saját példákat mondtak: szülők, testvérek, tanár nénik, barátok. Ők biztonságot, örömöt, nyugalmat és bátorítást adnak.
Az iskolai „Ki mit tud?” tehetséggondozó rendezvényen a gyerekek megtapasztalták, milyen jó érzés együttműködni és közösen sikerrel járni. Az együtt töltött önfeledt udvari játékban is boldogan vettek részt.
A gyerekek megértették, hogy mindannyiunknak szüksége van olyan kapcsolatokra, amelyekben szeretetet, figyelmet és biztonságot kapunk. Még sokat kell dolgoznunk, hogy az érzelmeiket kezelni tudják, de jó úton haladunk.

A Boldogóvoda program havi témája a társas kapcsolatok ápolása volt, amely a Margaréta csoportban kiemelt szerepet kapott november folyamán. A 4–5 éves gyermekek számára a társas kapcsolatok megélése, gyakorlása, valamint az egymás iránti érzékenység fejlesztése különösen fontos, ezért olyan tevékenységeket terveztünk, amelyek segítik az együttműködést, az empátia fejlődését és a közösségi élmények megerősítését.

Ebben a hónapban egy rendhagyó programmal is készültünk: a csoportunk csatlakozott a koraszülöttek világnapjához. A kolleganőmmel, Sotkóné Lefkánics Edittel úgy gondoltuk, hogy a társas kapcsolatok ápolásának, az elfogadás és empátia kialakításának fontos része, hogy már óvodás korban lehetőséget teremtsünk az érzékenyítésre — természetesen az életkori sajátosságoknak megfelelő, játékos és biztonságos formában.

A gyermekekkel beszélgettünk arról, hogy mindenki másképp érkezik erre a világra: van, aki nagyobb, van, aki kisebb babaként; van, aki hamarabb születik meg, és olyan is van, akinek több segítségre van szüksége az első időszakban. Mesékkel, különböző méretű játékbabák bemutatásával és egy saját készítésű „inkubátor” segítségével ismerkedtek meg a témával, külön figyelmet fordítva arra, hogy mindezt pozitív, félelmet nem keltő módon dolgozzuk fel. A gyerekek nagy érdeklődéssel hallgatták a történeteket, és sokan megosztották saját élményeiket testvéreikről, családtagjaikról.

A nap során a gyermekekkel és a kollegáimmal közösen készítettünk egy különleges molinót, amelyet a kis kezek nyomatai díszítettek 💜🙌 . – A lila szín – a koraszülöttek jelképes színe – az összetartozást, a reményt és az együttérzést fejezi ki, valamint közösen dekoráltuk a csoportszobát is, ezzel is erősítve az összetartozás élményét. A közös alkotás során a gyerekek gyakorolták az együttműködést, a segítségnyújtást és a türelmet, amelyek a társas kapcsolatok alapvető elemei.
A molinót még aznap elvitte a kolleganőm és a főnököm a Margaréta csoport nevében a Nyíregyházi Jósa András Kórház Koraszülött részlegére, ahol nagy szeretettel és hálás szívvel fogadtak bennünket . Megható volt látni, milyen örömet és támogatást jelenthet egy ilyen apró, de szívből jövő gesztus.

A Margaréta csoport szülei szintén csatlakoztak a kezdeményezéshez: felajánlásként öt darab KORIP-polipot horgoltak, amelyeket szintén átadtunk a részlegnek.
Ezzel a közösségi összefogással nem csupán érzékenyíteni szerettünk volna – hogy a gyerekek is megértsék, milyen törékeny és különleges lehet egy korán érkező baba élete –, hanem konkrét segítséget is szerettünk volna nyújtani. Fontosnak tartjuk, hogy közösségként az odafigyelést, a támogatást és az együttérzést képviseljük.

A foglalkozássorozat és a világnapi program tapasztalatai azt mutatják, hogy a gyermekek nyitottan, kíváncsian és empatikusan fordultak a téma felé. Fontosnak tartjuk, hogy már óvodás korban kialakuljon bennük az elfogadás alapja — hogy meglássák, minden gyermek egyformán értékes, függetlenül attól, hogyan kezdte az életét.

Összességében a hónap során sikerült elmélyíteni a társas kapcsolatok fontosságát, valamint erősíteni a csoport közösségi élményeit. A rendhagyó program pedig különleges lehetőséget adott arra, hogy a gyerekek egy fontos, értéket közvetítő eseményhez csatlakozzanak, és ezáltal is megtapasztalják az összetartozás erejét.

Szeretném megköszönni a kollegáimnak, Sotkóné Lefkánics Editnek, Veresné Székely Nikolettának, Sulyóczki Ritának, a Főigazgató Asszonyunknak Herczeg Erikának és nem utolsó sorban a margaréta csoport szüleinek ezt a gyönyörű és nemes támogatást.

A novemberi Boldogságóra az Arcizomlazítás játékosan relaxációs gyakorlattal kezdődött. Annak ellenére, hogy vicces rész is volt a játékos feladatban a gyerekek nagyon ügyesen tudtak ,,komolyak” maradni a vicces helyzetben.
A foglalkozás egy alkotó tevékenységgel folytatódott. Ilyen vagyok én alkotással az ollóhasználat gyakorlása volt a célom, valamint egy kis önismeret, hogy milyennek is látják magukat. A színezésükről megállapítható, hogy mi zajlik a ,,kis lelkükben”. A legtöbbjüknek az ollóhasználatuk életkoruknak megfelelő, képzeletük, színes. A differenciálás módszerét is alkalmaztam, mert volt aki igényelte a segítségemet a vágás során. A barátság lánc feladatnál mindenkinek lett párja. Senki sem érezte magát magányosnak. Ezután meghallgattuk Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek című dalt. A kiabálós rész kedvenc részük volt, mert esetleg a bennük lévő feszültséget kitudták adni.
A foglalkozást feldolgoztuk a Süni irigy lesz című bábos mesével. Nyugodt légkört tudtam teremteni az ismert mondókával, mert a mindennapok során a mesék előtt mindig a Kerekerdő kalandra hív kezdetű mondókával keltem fel a gyermekek érdeklődését. Valamint újra elővettem a bőröndöt.
A mese elbábozása után a 3.lépcsőfok jelének kiszínezése és felragasztása következett. A türelmük és osztozkodás és az egymásra odafigyelés fejlesztésére hasznosnak bizonyul ez a játékos feladat, mert türelmesen megvárják még rájuk kerül a sor a ragasztásnál és odaadják egymásnak a ragasztót is.
A foglalkozást Bagdi Bella: Tükördal című dalának meghallgatásával zártuk.
Egy lezáró beszélgetőkör során a következő kijelentések hangzottak el a gyerekektől:
– Nagyon jól éreztem magam a Boldogságórán
– Jó volt és egy kisfiú véleménye nagyon megfogott ,, pompásan éreztem magam”
Az a tapasztalatom, hogy azok a gyerekek akik a mindennapok során kissé impulzívabbak a foglalkozáson nyugodtabbak, lehet azért , mert kiscsoportos foglalkozás. Kevesebben vannak, több figyelem jut rájuk. Valamint akik kissé visszahúzódóbbak, félénkebbek ők is jobban megnyílnak, elmondják a véleményüket, hozzászólnak a témákhoz. Sok a mosoly, vidámság és a boldogság.

Ezt a témát (a társas kapcsolatok ápolása) is játékkal kezdtük: Megkérdeztük a mellettünk ülő társunktól, hogy hogy érzi magát (Kis barátom, hogy vagy?), majd körben ülve egymás kezét fogva, elindítottam egy szorítást, azt kellett továbbadni. Utána a másik kezébe kellett csapni és azt körbeadni. Utána beszélgetőkörrel folytattuk a téma feldolgozását: mindenki elmondhatta, hogy ki a barátja és miért. Év elején 5 gyerek jött át hozzánk a megszűnő csoportból, novemberre ők is nagyon szépen beilleszkedtek, szinte mindannyian megneveztek új barátokat és őket is sokan választották. Megbeszéltük azt is, hogy mi mindent tesznek a barátok együtt, egymásért.
Boldog Dóra mesére hívta őket, majd a mese után barátságláncot készítettünk és kiszínezték a gyerekek a munkafüzetben lévő feladatot (18.oldal).

November a társas kapcsolatok ápolásának hónapja. Talán sokszor bele sem gondolunk, hogy milyen fontos, hogy valahova, valakihez tartozva érezze magát az ember, csak akkor, amikor valamilyen okból elszigetelődünk, távol kerülünk szeretteinktől. A boldog kapcsolatok alapja a szeretet. Az, hogy ki hogyan érzi szeretve magát leginkább, és ő maga hogyan tud szeretetet adni, az egyénfüggő, de tanulható is. Éppen ezért Szívmanó és a szeretetnyelvek kártyával folyamatosan ismerkedtünk a hónap során. Csőri, Mimi, Ajcsi és a többiek remek beszélgetésekhez adtak alapot. Miközben a gyerekek gondolkodása, formaazonosítása fejlődött a különböző kártyák válogatása során, a kártyákon való kérdésekkel egy-egy kedves emléket idézhettek fel családi élményeik közül, baráti kapcsolataik kapcsán. Ezáltal érzelmi intelligenciájuk, érzelmi kommunikációjuk is fejlődött. Kimondani, hogy miért vagyunk hálásak, vagy mit értékelünk a másikban, megölelni egy szerettünket, megsimogatni az arcát, segítséget nyújtani valakinek, együtt játszani egy jót, ajándékot adni mind-mind a szeretetünk kifejezésének módja lehet. A „Kisbarátom, hogy vagy?” és az „Azért kedvellek…, Azért szeretlek…” elnevezésű beszélgetőkörök során érzelmeik szavakkal történő kifejezését gyakorolták. „Ma kissé szomorkás vagyok. Azért kedvellek, mert jókat lehet veled játszani. Boldog vagyok, mert nemsokára karácsony.” Bár nem a Boldogságórához, hanem az első adventi gyertyagyújtáshoz kötődően egy kislány mondta a következőket: „Nekem több reményem is van. Az egyik, hogy esni fog a hó.” Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek című dalára vidám táncot jártunk együtt a saját koreográfiánkkal. Elkészítettük a „Barátságszívünket”, melynek során színezés után elhelyezték a saját magukat jelképező figurát egy-egy barátjuk figurája mellé, így kapcsolódva egymáshoz egy hatalmas szíven. Ferenczei Éva: Süni irigy lesz bábjátéka abban segített elmélyülni, hogy a játékeszközök birtoklása helyett az egymással való megosztás, együttjátszás lehetőségeiről, örömforrásáról beszélgessünk a gyerekekkel. Hiszen együtt játszani sokkal jobb, sokkal nagyobb öröm, mint egyedül. Annyi mindenben hasonlóak vagyunk, annyi minden összeköthet minket. A „Bújjon a takaró alá, aki… szereti a tortát, szereti a telet, szeret táncolni…stb.” játék, erre irányította a figyelmüket. A téma zárásaként a Boldogság várához vezető lépcső következő fokára felragasztottuk a társas kapcsolatok jelét.

„A társas kapcsolatok egyik legfontosabb szerepe a támasznyújtás feszült, szenvedéssel teli időben.” /Sonja Lyubomirsky”

Csoportunk életében a november több személyes, csoportos nehézséggel indult /betegségek, kórházi kivizsgálás, költözés, áthelyezés, családtag elvesztése, konfliktushelyzetek…/, amelyek folyamatos szorongást, testi-lelki fájdalmat okoztak kicsikben és nagyokban egyaránt. Próbáltunk közös céljainkra, egyéni feladatainkra összpontosítani, támogatni egymást érzelmileg. Sokat beszélgettünk, játékos tevékenységekkel, zenehallgatásokkal, érzékenyítő mesével, pozitív megerősítésekkel gyógyítottuk magunkat /”Kis barátom, hogy vagy?, Szomorú Szilárd-Boldog Blanka – szituációs játék/, közben készültünk közös óvodai rendezvényünkre, melynek én voltam a szervezője. A szülők támogatásában is érződött a feszültség, de a Márton – napi program mindezek ellenére jól sikerült. Gyermekeink élvezték a közös tűzgyújtást, mondókás-énekes-zenés mozgást, udvari libakeresést, liba-lakomát és lámpásaik fényénél mosolyogva tértek otthonukba. Hiányzó társainknak is készítettünk lámpásokat és a csendes pihenő meséjénél beszélgettünk róluk. Nagy örömünkre hamar visszatértek betegeink a csoportba és újra kezdtük építeni átalakult közösségünket.
Advent közeledtével Barátság koszorút készítettünk papír kézfejekből és barátság sütiket adtunk át egymásnak szeretetünk jeléül. Szent Márton legendáját követve harcaink lecsendesedtek, értékrendünk átalakult.