Íme jelentkezünk kicsit megkèsve a novemberi tàrsas kapcsolatok àpolàsa tèmàval. Mindennap meghallgatták a gyermekek az e hónap dalàt. Kitalàltam különböző kreatív mozdulatokat az èneklèshez olyat, ami legjobban illik a mèhecske csoporthoz pl. pàrban èneklès, kèzen fogva. A mesèt ès a sündisznó bàbjàtèkot a hónap folyamàn sokszor elmondtam,eljàtszottuk a kollèganőmmel. A gyermekek nagy figyelemmel ès èrdeklődèssel hallgattàk meg. Sokat beszélgettünk a baràtsàgról ,lerajzoltàk, hogy ki a legjobb baràtjuk. Ki tettük a szülői tàblàra ,ahol megnèzhettèk, hogy ki is valójában a gyermekük baràtja.

A társas kapcsolatok alakulása minden közösségben kiemelten fontos. Feladatunk, hogy a gyermekek érezzék a csoporthoz tartozás örömét, baráti kapcsolatok erősödését, a valahová tarozás fontosságát. Hiszen minden nap együtt vagyunk, együtt játszunk, örülünk egymásnak…
Reggeli játékidőben hallgattuk a Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek című dalt. Relaxáció után pedig elbáboztam a Süni irigy lesz című mesét. Utánna a gyerekek kérték, hogy énekeljünk a Mackóról, a Süniről, és a Nyusziról. Mindenki örömmel vett részt a foglalkozáson. Ezután megbeszéltük, hogy miért szeretnek óvodába járni: a közös játék öröméért, a barátokért, a közös éneklésekért, mert jó oviba járni (ezek voltak a válaszok). A foglalkozás lezárásaként barátságkarkötőt készítettünk, amit odaadhattak annak a csoporttársnak, akivel leginkább szeretnek játszani.

Az apró kiscsoportosok körében a társas kapcsolatok elsősorban a szülőkkel és az oviban biztonságot jelentő felnőttekkel való kapcsolatot jelenti. A gyerekekkel való kapcsolat még az ismerkedés szintjén van. Most tanulják egymás nevét, jelét, de már szívesen vannak egymás társaságában. Innen indult e hónap témájának a feldolgozása.
Kisebb csoportokban játék közben beszélgettünk arról,” ki a te barátod?”. A legtöbb esetben a válasz az volt: anya:)
Így a családi köteléket erősítettük elsődleges társas kapcsolatként. Első körben csigacsaládot formáztunk gyurmából, miközben énekelgettük ismert csigás dalainkat. Majd mindenki elkészítette a saját csigáját, ezeket sorba, majd körbe raktuk és megállapítotttuk, milyen jó ezeknek a csigáknak, hogy nincsenek egyedül, mennyi barátjuk van.
Dramatikus játék keretében párkeresős játékot játszottunk, amiben azt a társat választhatták, aki a legkedvesebb számukra. A barátságmondókánkat elmondtuk egymásnak:” Béke, béke barátság, összeveszni szamárság. Ha mi egyszer összeveszünk, azon nyomban kibékülünk! Ölelés!!!”Miután megölelték egymást, másik párt választottak maguknak. Ezt a játékot a végtelenségig tudták játszani, s aki még nem tudott választani, attól egy-egy ölelés még nekünk is jutott!
Másnap a „Gomba alatt” c. mesét meséltük, ahol a társak jószívűségét emeltük ki fő értéknek és a nap folyamán nagyon megerősítettük azokat a helyzeteket, amikor valaki jószívű, kedves , segítőkész volt valakivel. Ezt egy öleléssel „díjaztuk”, ami nagyon intenzív érzelmi megerősítésnek bizponyult.
A társak megismerését segítve párkereső/ memóriajátékot készítettünk a gyerekek fényképeiből és jeleiből.Ez nagyon sokat segített a nevek, jelek rögzítésében.
Gyurmábók barátságsütiket készítettünk, „kisütötük” a babakonyhában és mindenki megvendégelhette azt, aki számára kedves.
Az utolsó napon barátságsziveket festettek a gyerekek, közben arról beszélgettünk, kinek adják ezt a szivecskét, ha elkészül. Ekkor már a társak nevei hangoztak el. Ezt a témát még sokat fogjuk bontogatni, hiszen a barátság ebben a pici korban még igencsak alakulóban van.
A téma óvodai szintű projektje volt a „Fogadj örökbe egy ovit!” kezdeményezéshez való csatlakozás, melynek keretében egy nyírségi rászoruló óvodának szerveztünk adománygyűjtést. Az adományokat a szülők a gyerekekkel együtt helyezték el a karácsonyt idéző gyűjtőponton. Ez az önzetlenségen kívül azt is hivatott megerősíteni, hogy akár ismeretlenül is lehet valakinek örömet szerezni, szeretetet adni és ez annak is boldogságot okoz aki kapja és annak is aki adja! Ez a gyűjtés folytatódik decemberben is….boldogító jócselekedetként!

Mielőtt a téli ünnepkör eljön, csoportunk közösségi életét kívántam kicsit fejleszteni, megtámogatni a barátságokat, kapcsolatokat erősíteni.
Reggelenként körbe ülünk és ilyenkor megbeszéljük milyen évszak, nap van, ki az, aki hiányzik, mi fog történni azon a napon, stb. Megnyugtató számukra, hogy tudják a napi történéseket, lelkileg is felkészülhetnek rájuk. Van, hogy egy-egy mesével, versel, énekkel is megtoldjuk az együttlétünket.
November hónapban új játékot játszottunk, megfogtuk egymás kezét és egy finom kézszorítást adtunk körbe. Nem ment könnyen, de amikor ez már többé kevésbé ment, továbbléptünk, és arra kértem őket, próbálják elmondani, hogy a mellettük ülő kisgyereket miért szeretik, az „azért szeretlek, mert …” mondatot befejezve. Elég nehezen találtak rá az adekvát válaszra, nem is mindenkinek sikerült. Ezen még lehet dolgozni, de kezdetnek megfelelt.
Beszélgetést kezdeményeztem a barátságról, velük történt illetve kitalált történeteket beszéltünk át, rámutatva, mi is az igazi barátság és miért jó, ha van valakinek barátja.
Később ( a hónap folyamán, más napokon), aki akarta megnevezhette a barátját és elmondhatta, miért tartja jó barátjának. Itt már értékelhetőbb válaszok is elhangzottak, úgy látom, lassan rájönnek, mi is az igazi barátság lényege.
Ezt azért is tartom fontosnak, mert kis közösségünk baráti társaságok egységéből, azok kooperációjából épül fel. Ezek átgondolása, pozitív történések, emberi tulajdonságok keresésére sarkalja a gyerekeket. Akár ők maguk kapnak pozitív visszajelzést társaiktól, akár ők erősítik meg azokat számukra örömet okozó viselkedésükben, ez mindannyiukat kellemes érzéssel tölti el, ami a „boldogságfokozó hála” alapja is lehet.
Ez a tevékenység már magában is kellemes foglalatosság volt mindannyiunk számára és megalapozta egy jó nap jó kezdetét, amikor a nappalok már rövidebbek és az időjárás sem túl barátságos hozzánk.