Az első osztályos gyerekek lerajzolták a szeretetteljes kapcsolataikat a szüleikkel, testvéreikkel, családjukkal, barátaikkal, kisebb más közösségeikkel.
Társas kapcsolatok ápolása
Kecskeméti Belvárosi Zrínyi Ilona Általános Iskola Béke Általános Iskolája
Kapocs – kapcsolat. Miért tartozhatnak össze ezek a fogalmak? – tettem fel a gyerekeknek a beszélgetés elején a kérdést. A lényeget nagyon gyorsan megértették, és sorjáztak a kapcsolatok. Ki kivel, milyen kapcsolatba kerülthettek? Azt már egy kicsit nehezebben fogalmazták meg, hogy miért kell, miért jó, ha emberek, család, barátok, iskolatársak vesznek körül bennünket.
A pillatanfelvételek elkészültek: a nagymama felé szaladó unoka, a család képe, a játszótéren mozgó apró emberkék, a víz partján ücsörgó barátnők, az uszodában apával csúzdázó kisgyerek épp úgy tagjai lettek a tablónak, mint a legügyesebb rajzolónk által elkészített osztáykép. Ezek az élő, mindennapi kapcsolataink.
Az időben érkezett segítség
Naftalin a törpe, ma is magányosan sétálta körbe birtokát, hiszen valamiért egy ideje senki feléje sem nézett.
Gondolkozott rajta, hogy mi lehet ennek az oka. Egyszer csak megjelent mellette egy szép kis törpelány.
-Szia Naftalin!-bájosan köszöntötte.
-Ki vagy te, és honnan tudod a nevemet?-érdeklődve kérdezte Naftalin.
-Én egy mindentudó törpelány vagyok. Már hogy ne tudnám a nevedet, hiszen sajnos nagyon elhíresültél az önteltségedről.
-Önteltségemről???-kerekedett nagyra Naftalin piciny szeme. Ennek ő nem volt tudatában. Az utóbbi időben mindig csak saját magával és újonnan szerzet birtokával foglalkozott. Egyáltalán nem kereste barátai társaságát, ha pedig ők szerettek volna kapcsolatba lépni vele, mindig talált valami kifogást, hogy ne jöjjön létre a találkozó. Ettől viszont egy idő után magányosnak érezte magát, de a barátai már hátat fordítottak neki, a sok elutasítást követően.
-Lehet, hogy kedvesebbnek kellene ismét lenned a kis társaiddal, és visszatérne a régi Naftalin is. Attól, hogy szereztél egy birtokot, azokat az embereket akik szeretnek és megbecsülnek, nem szabad eltaszítanod magadtól.-javasolta a kislány.
-Ígérem megfogadom a tanácsod, és visszaszerzem a barátaimat, hisz nagyon hiányoznak nekem. –mondta Naftalin, miközben könnyei peregni kezdtek.
-Látod, látod?! A magányosság a lelkednek is nagyon rosszat tesz.
-Köszönöm, hogy figyelmeztettél kislány. Remélem még meg tudom menteni a barátaimmal való kapcsolatomat.
Ahogy megjelent, úgy el is tűnt a törpelány.
Telt-múlt az idő, és egyre jobban közeledett a szeretet ünnepe. Minden évben együtt készült Naftalin társaival, és együtt is ünnepeltek. Idén viszont senki nem kereste őt. Ez egyrészt nagy szomorúsággal töltötte el, másrészt reménykedett benne, ha most nem sikerül, soha többé nem tud velük kibékülni. Kicsit tartott a visszautasításoktól, de lázasan vetette bele magát egyedül a nagy ünnepi teendőkbe. Birtokát szebbnél szebb csillogó díszekkel feldíszítette, mindenkinek saját kezűleg készített apróságot, melyet a házban lévő csodaszép karácsonyfa alá csempészett. Összeszedte minden bátorságat, és egyenként kereste fel a szívéhez közel álló személyeket. A vártnál sokkal jobban sikerült a meglepetés. Mindenki szívesen fogadta a meghívást birtokára. Nagyon örültek annak, hogy ismét a régi Naftalin volt közöttük. Az est fénypontjaként megjelent a törpelány, akinek nem győzött hálálkodni, hogy ismét megtalálta önmagát, és ezzel együtt barátait is.
-Kedves Barátaim és Törpelány!-köszöntötte őket. Nagyon örülök, hogy mindenki eljött hozzám annak ellenére, hogy én milyen csúnyán viselkedtem veletek. A megszerzett birtok elvette minden figyelmemet, és nem jöttem rá, hogy egyedül maradtam. Jó lecke volt ez számomra, hisz így megtanultam, hogy semmilyen tárgy nem pótolhat egy baráti kapcsolatot sem. Felbecsülhetetlen az értéke a tőletek kapott szeretetnek, megértésnek. Köszönöm, hogy vagytok nekem!!!!-zárta beszédét a kis törpe.
Az ünnepek elteltével nemcsak a barátai maradtak meg Naftalin számára, hanem a Talamisz nevet viselő kis törpelány is mindennapos vendége volt, akinek nem tudott eléggé hálásnak lenni, hogy időben segített neki felismerni a problémát.
Ezt a fogalmazást sikerült megalkotnunk a Vasváris Szivecskéimmel. Mindenki tett hozzá valamit a saját képességeinek megfelelően. A fogalmazás mellett beszélgetésekkel, és legfőképp jókedvvel telt az óra. Az iskolánk folyosójának boldogság paravánján lévő szivecskére összegyűjtöttük,hogy Mi harmadikosok milyen dolgokat szeretünk mindnyájan.
November: Társas kapcsolatok
A csoportunkban többségben fiú gyermekek vannak.
Előfordul többször sérelem egymás felé, konfliktus helyzetek, amelyeket legtöbbször felnőtt segítséggel tudunk csak feloldani.
Többször játszunk olyan játékokat, melyek segítenek ezeknek a helyzeteknek a megoldásában.
A mi gyerekeinknél a közös zenélés, zenehallgatás, éneklés mindig segít.
Igyekszünk erősíteni a meglévő baráti kapcsolatokat és érzékeltetni a gyerekekkel, hogy egy közösség vagyunk, együtt érezzük jól magunkat.
Készítettünk barátság láncot, a megrajzolt emberformák ügyesen kivágták és szép, színesre kidíszítették.
Volt olyan gyerek, aki a barátja jelét, volt olyan, aki szívet rajzolt a figurára, majd körré alakítva felragasztottuk egy nagy piros szív formára.
A Tavaszi ébresztő című mesét bábjátékkal meghallgattak, a munkafüzet ideillő feladatait megoldották.
Beszélgettünk róla, hogyha szeretnének készíthetnek karkötőket, amikkel megajándékozhatják barátjukat.
Kedves Kollégák!
Az én osztályommal november hónapban csatlakoztam a programhoz. Egy nagyon tapasztalt és rendkívül jó szakember kolléganőm munkásságát látva nagyon szívesen kezdtem el én is a gyerekekkel az adott hónap témáit feldolgozni. Rendkívül fontosnak tartom a gyermekek érzelmi fejlődését, ezen belül is azt, hogy tanuljanak meg saját magukra és egymásra is odafigyelni!
A Társas kapcsolatok témában első feladatként „Kapcsolat szíveket” készítettünk. A szív egyik felébe saját magukat, a másik felébe pedig azt a társukat kellett lerajzolni, akivel szeretnének a jövőben több időt tölteni, illetve jobb kapcsolatot ápolni. A gyerekek egyenként elmondták egymásnak, hogy miért azt a társukat választották, akit lerajzoltak. Nagyon megható pillanatok voltak, a szív átadása után az ölelés sem maradt el.
Készítettünk egy „Kapcsolat Albumot” is, amelyben egy kedves emléket kellett egy szeretett személlyel feleleveníteni és lerajzolni.
Természetesen minden egyes feladat megoldása előtt hosszasan beszélgetünk a témáról, mindenki elmondhatja a véleményét.
Fontosak a bártok, hiszen velük sokkal hamarabb megoldhatunk mindent. A legfontosabb, hogy jóban, rosszban segítsük egymást.
Novemberben a hála és az optimizmus gondolatát összehangoltuk a társas kapcsolatokkal.
Sajószentpéteri Kossuth Lajos Általános Iskola
Első osztályos gyerekekkel beszélgetés a társas kapcsolatok szereplőiről, a barátságról, családi kapcsolatokról.
A róka és a farkas a lakodalomban című történet felolvasása, majd kérdéssor alapján a beszélgetés irányítása.
Kérdéssor:
Vajon barátságnak mondható egy ilyen kapcsolat?
Mi az, ami a legjobban felháborítja őket a róka viselkedésében?
Mi az, ami a jó barátról gyűjtött listából nem teljesül a mesében?
Mennyire felelős a farkas azért, ami történt vele?
Voltak-e már olyan helyzetben, amikor egy baráttól nem azt kapták, amit vártak?
Óra végén egy rókás színezőt színeztek ki a gyerekek.
Ebben a hónapban a boldogító jó cselekedetek a témánk. A foglalkozásokat egymás pozitív megerősítésével indítottuk „simogató üzenet” illetve ” a” kedvenc tulajdonságom benned”címmel. A szitakötő csoport gyermekei minden reggel készítettek valakinek a szabad játék során egy-egy olyan rajzot, vagy olyan színezett művet, amellyel aznapra a másik kedves manói lehettek, jó kedvet csempészve ezzel a másik gyermeknek, vagy éppen felnőttnek. A gyermekek nagyon élvezték ezeket a foglalkozásokat, hiszen remekül megalapozták a karácsonyi hangulatot a csoportban.
Gondoltunk másik óvodás csoportokra is intézményünkben és közösen nekik is készítettünk egy-egy ajtódíszt az ünnep alkalmára.